Egymást érik Dél-Islay szeszfőzdéinek kétszáz éves évfordulói.Idén a Lagavulin ünnepelt egy 8 éves palackozással , tavaly a Laphroaig cimkézte fel a kiadásait a 200-as számmal és egy korjelzés cserét eladott hatalmas visszatérésnek,míg szintén 2015-ben az Ardbeg Distillery a szokásos éves megjelenését csomagolta be nekünk évfordulós kiadásnak egy kétes Perpetuum formájában.

Túl vagyunk rajtuk, nagyobb volt a füstjük mint a lángjuk. Itt az új szezon, itt a május vagyis dübörög tovább a modern whisky korszak  egyik legjellegzetessebb marketing koncepciója, az Ardbeg Day. Az Ardbeg Day egy olyan nap amikor a lepárló bemutatja az év palackozását és ezt celebrálandó egésznapos programokat szervez különböző , az új whisky tematikája köré épülő vicces eseményekkel. Az ehhez kapcsolódó látványvilág , az aktív  social media figyelem , a karakterek minden évben egészen jók és abszolút profik voltak. Az aktuális palackozások saját történetei persze sokszor kényelmetlenül marketingszagúak de az Ardbeg egészen eddig elbírta ezt a kritikát,köszönhetően a lepárló ikonikussá emelkedett státuszának.

1997-től beszélünk Glenmorangie-éráról az Ardbeg kapcsán.Mindenki ismeri a sztorit, a luxusbrand LVMH ( Louis Vutton-Moet Hennessey ) által birtokolt Glenmorangie megveszi a haldokló Ardbeg Distilleryt és egy komoly , tudatos , fegyelmezett mégis a megszokotthoz képest sokkal modernebb arculattal elkezdi építeni Islay egyik legerősebb márkáját.Végig követhettük a klasszikus Ardbeg TEN megjelenéséig eltelő időt a progresszív palackozásokkal ( Very Young , Still Young , Almost There majd végül a 10 Year Old ) ami akárhogy is nézzük mintaként szolgált a skót whiskyiparnak hogyan is kell bevezetni egy új kiadást. 2007-ben megérkezett az Ardbeg 10 Year Old de nem követte további korjelölt kiadás (azóta sem) . Akkoriban ez még elnézhető volt mert kiváncsisággal vegyes izgalommal figyeltük mi is zajlik az Ardbegnél. Ünnepeltük az új királyt. Még akkor is igaz ez , ha menetközben végigasszisztáltuk a nagyszerű Airigh nam Beist kipusztulását . Ezt még simán ellensúlyozta az Ardbeg a remek Corryvreckan és az Uigeadail palackozásokkal . Vártunk tovább, lelke mélyén mindenki a korábban legendássá lett 17 éves Ardbeg visszatérését vizionálva. De nem jött korjelölt Ardbeg.

Jött helyette a tudatos építkezés második fázisa , a globalizáció vagyis a márka világszintű azonosságkampánya. Ez lett az Ardbeg Day. 2010 körülre tehető a koncepció korai fejlődési szakasza az addigi valaha volt legtőzegesebb Ardbeg második kiadásával , a Supernova SN2010 megjelenésével. Ezt követte az igazán jól sikerült Ardbeg Alligator ami már egyértelműen az Ardbeg Nap formátumához lett igazítva reklám-marketing és a megjelenés időzítése tekintetében. A 2009-es első Supernova megjelenése után az Alligator erősen pörkölt hordói szintén egy karakteres whiskyt tettek az asztalunkra és úgy nézett ki az Ardbeg továbbra is uralja a modern whisky bizniszt. A kezdeti lelkesedésbe az cseppentett pár keserű kortyot, hogy továbbra is csak egy 10 éves kiadás képviselte a korjelölést a lepárló kínálatában. Sebaj, gondoltuk, majd csak jön az a 17 éves ! A 2012-es palackozás, a kampány és a koncepció nevét viselő  Ardbeg Open Day  nevű malt már rezegtette a lécet de utólag visszanézve az még ma is a jobb Ardbegek közé sorolható .

Aztán jött az űrben járt whisky sztorija. Erről is hallott mindenki , az Ardbeg szó szerint egy csepp whiskyt biztosított egy nemzetközi űrállomáson zajló kísérlet részére ebből pedig a márka mögötti üzelti konglomerátum marketingesei egy sikeres marketingkommunikációs kampányt építettek. Sikereset, mert az egész világon megfordult az űrben jár Ardbeg sztorija. Ehhez pedig whisky is dukál, nosza kiadták az Ardbeg Galileo Marsala Finish nevű maltjukat. Az addigra kellően kiábrándultabbá váló igazi Ardbeg hívők ezrei egyre hangosabban kritizálták a lepárló NAS palackozásait és túlárazott koncepcióját. Az ő hangjukat igyekeztek elnyomni azzal, hogy a Galileo ha korjelölést nem is, de évjáratot – 1999 –  kapott hivatalosan is a címkézésére . Bár ennek súlyát azért őszintén szólva jócskán elnyomta a marsala finiselés indoklása a Marson járt whiskycseppre épített szójátékkal . Mars -marsala ,elég gyerekesen hangzott.És valljuk be, a Galileo a vintage és a boros finiselés ellenére is egy igen gyenge variáció lett. Ez volt az a pont ahol megmerevedtek az álláspontok a rajongói réteg és a lepárló közt. Bár az Ardbeg üzletileg és kommunikációs szempontból továbbra is sikertörténet, a klasszikus rajongói réteg sokkal inkább áll a valóságban olyan fogyasztókból akik komolyan követik a főzde történetét és ezért várnak korosabb kiadásokat, aggódnak a lepárló stílusáért, kritizálják a túlárazott whiskyket és egyre kevesebb intenzitással fordulnak a sok erőltetett sztori felé.

A 17 éves meg csak nem jött. A whisky kreátor Dr. Bill Lumsden elmondta, hogy nem is lesz tizenhét éves Ardbeg, ne várjuk , mert nem érzi úgy, hogy olyan lenne a 17 éves whisky az Ardbeg készletekben amit érdemes lenne megjelentetni. Ebből azért következtethetünk pár dologra, mindenki a maga konspirációs elmélete irányából indokolva ezeket a következtetéseket. Kezdve a raktárkészlet hiányosságain át a márka pozicionálásával együtt járó hibákon keresztül a modern Ardbeg minőségi termelésének válságáig. Ezeket a gondolatokat még az sem tudja elnyomni teljesen, hogy  Mr. Lumsden kezeli a lepárló whiskyjeit,pedig ha valaki akkor az Ő szakmai kompetenciája igencsak megnyugtató kellene legyen. A fa professzora a maga módján mindig leteszi a garast a minőség megalkuvás nélküli képviseletére de sajnos a lojalitás az ára annak, hogy ez a remek szakember végigpróbálgathassa azokat a kreációkat ami majd idővel reméljük az Ardbeg igazi stílusa lesz. Az Ardbegnek jól áll az ex-bourbon hordó, csinosítja a sherry hordó és ehhez van egy jellegzetes citrusos-olajos-sós housestyle is mögötte. Sajnos a jelenlegi stílus egyelőre sokkal inkább marketing orientált mint whisky vezérelt.Ez a marketing orientált üzleti szemlélet kivánja meg azt a lojalitást, hogy egy profi végigturnézza az ostoba Mars sztorival a világot és feldícsérje vagy különlegességként segítsen eladni  a reklám-bullshitet .

A dolgokon nem tudott sokat segíteni az Ardbog kiadás sem 2013-ban. Annak ellenére sem, hogy maga az Ardbeg Ardbog egy tök jó kis whisky és valószínüleg sokkal elnézőbbek lennénk vele és kevésbé kritikusak ha mint egy alkalmi kiadásként bukkant volna fel egy korjelölt sorban. Ennek ellenére én azt mondom,hogy az Alligator és az Ardbog messze a jók közül való az Ardbeg Day koncepció NAS whiskyjei közül. 2014-ben jött a mélypont, az Ardbeg Auriverdes és szintén elhalt kísérlet volt ennek negatív hozadékát ellensúlyozni egy régi nagy visszatérő, az Ardbeg Kildalton újra megjelentetésével. Utóbbiban az egyetlen pozitivum az volt, hogy belebújtatták egy karitatív kampányba és csak a lepárló területén lehetett megvásárolni. Aztán persze ezzel megint azok a spekulánsok jártak jól akik privát csatornákon beszerezték a csak a lepárlóban kapható Kildaltont, majd tripla áron árulták az Ardbeg-őrülteknek a cuccot , újabb csapást mérve az Ardbeg kapcsolati viszonyaira. Jó,erről nem az Ardbeg tehet de álszentek se legyünk, cseppet sem bánják,hogy nem csak szavakban létezik egy legenda hanem az pénzzé is váltható. Maximum szívják a fogukat, hogy a tripla haszon nem az ő zsebükbe vándorolt. Ezért természetesen az összes whiskyjük hivatalos ára is magasabb az átlagnál,hiszen nem azért dolgoznak hogy brókerek, seftelők, handlék kezébe kössön ki minden extra garas.A biztonság kedvéért 2014-ben volt még egy Ardbeg Supernova de ez már csak árnyéka volt önmagának.

2015-ben totális fásultság fogadta tehát a 200. évfordulót. Prekoncepciók a fogyasztóktól, cinikus felvezetők az Ardbeg Day előtt épp csak egy csipetnyi várakozással, hátha mégis idén, a kétszázadik évfordulóra…De nem, tavaly sem jöt az amit vártunk. Jött az Ardbeg Perpetuum, oké, letudtuk. Ennyi. Sajnos ennyi. Ez volt az évfordulós Ardbeg. Ja, meg egy újabb Ardbeg Supernova . Utóbbiért kár volt, több lehetett volna benne.

Megérkeztünk 2016-ba. Az éves Ardbeg Day idén sötét időkre, barlangba rejtett csempészcuccokra épülő marketinget kapott, a whisky pedig Ardbeg Dark Cove néven hivatott felpörgetni sokadszorra a világ Ardbeg fanjait. Valljuk be, a promóciós anyagok és maga a marketing ezúttal igen szép prezentálásban érkezett, sajnos azonban megint valami gyomorszorítóan gyerekes sztorival megspékelve.

Az egyetlen izgalmasan hangzó dolog a történetben az a mondat a whisky címkéjéről , hogy ” the whisky’s heart has been matured in Dark Sherry Cask ” . Vagyis a whisky profilját meghatározó mennyiségben ex-sherry hordós Ardbeg is szerepel a cuccban. A sherry érlelt Ardbeg az mindig vonzó , lásd csak az Uigeadail sikerét. Igen ám, de amennyire izgalmasan hangzik a fenti idézet  annyira átverősen is. Hiszen nincs tudatva mekkora mennyiségben és mennyi idős sherried Ardbegról van szó , se arról nem tesz említést a címke, hogy mit is jelent pontosan a “dark sherry cask”. Ez most PX vagy oloroso ? Vagy mi ?? Ráadásul a kísérő szövegben ismét olvashatjuk, hogy itt a valaha volt legsötétebb Ardbegről van szó. Na jó , de a megvezetett whiskyfogyasztó ismét bajban van, hogy most ezt majd arra értik , hogy a sherry hordók adta sötét színről és ezáltal gazdag aromákról beszélünk vagy csak simán egy átvezetés a jelző a whisky mögött álló sztorira ? Nagy valószínűséggel utóbbiról van szó , ez így pedig nagyon ócska és kiábrándító duma. Ezt pedig arra alapozom , hogy mind az Ardbeg Dark Cove Committee Release kiadást , mind az Ardbeg Day ( ami idén Ardbeg Night nevet  kapta, újabb keresztértelmezést adva a palackozás mögötti történethez ) kiadást megkóstoltam. Ezek az én jegyzetem hozzájuk :

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg Dark Cove Special Committee Only Edition 2016

Age/Kor : NAS

Vintage/Évjárat : –

Bottled/Palackozva: 2016

ABV/alk.térf. : 55 %

Cask/Hordó : ex-bourbon and dark sherry casks

Bottles/mennyiség : –

Bottler/Palackozó : Ardbeg Distillery Official

Bottled for : Az Ardbeg Committe tagjai számára

Megjelenés : arany , semmi dark

Illat : Kátrányos,olajos ,tulajdonképpen egy érdekes mixtúrája a régebbi Ardbeg stílusának,halványan emlékeztet is rá. Tőzeg,jód, egy kis füst,pörkölt kakaóbab,érezhető a sherry hordók bakelites-gumis jellegzetessége ami szépen keveredik a modern Ardbegre jellemző friss tölgyfás ,gyömbéres,citrusos aromákkal.Bőr és fűszerek.Vízel keserűbb, sósabb aromák.

Íz : Itt fordított a sorrend, először érkeznek az új idők Ardbeg ízei. Erős a fa, borsosan csípős, citrusos,olajos , füstölt sonka.Van valami mélyebb idővel, gyanítom ez biztosan a sherry hordós adagból érkezik. Egészen lágy mégis kerek, telt.Ott a só , ott a füst, ott a tölgyfa fűszeressége . Sós citrom,citromhéj. Vízel tőzegesebb,karakánabb.

Lecsengés : hosszú,száraz,erősen fűszeres.Bors, gyömbér, kömény keserű.

Összegzés : Tulajdonképpen nem kell ezt erőltetetten kritizálni. Ha az volt a lényeg, hogy megmutassa az Ardbeg sherrys múltját de vigye tovább a Glenmorangie-éra Ardbeg stílusát, akkor betalált. Semmi olyan amit ne lehetne élvezni. Valahol félúton van az Uigeadail és a TEN között. És ez okés. Ha elfeledjük a marketing-bullshitet , meg a legsötétebb dumát, akkor hívhatjuk egy jó kiadásnak. Gyanítom az 55 %-os alkoholfok sokat dob a megítélésén. Mindettől függetlenül – maradva a poszt nyavajgó irányánál – ez sem az amit várunk az Ardbegtől. Jó,azért ezt a whiskyt lehetett élvezni…

Nézzük a május végén megjelenő Ardbeg Night alkalmára kiadott verziót.

Distillery / Lepárló : Ardbeg Distillery        Régió : Islay

Név : Ardbeg Dark Cove

Age/Kor : NAS

Vintage/Évjárat : –

Bottled/Palackozva: 2016

ABV/alk.térf. : 46.5  %

Cask/Hordó : ex-bourbon és dark sherry casks

Bottles/mennyiség : –

Bottler/Palackozó : Official

Bottled for: A 2016-os Ardbeg Day ( Ardbeg Night ) alkalomra palackozva

Megjelenés : arany

Illat : Ez már egyértelműen a modern Ardbeg kritériumait vonultatja fel már az illatában is! Domináns tölgyfűszerek , coastal jegyek , sós-füstös , édes tőzegen füstölt sonka ,egy kevés jellegzetes medicinális jegy és sehol a sherryre utaló aromák.Még annyira sem mint a Committee palackozásnál.

Íz : Bors és gyömbér , rengeteg füstös jegy , kátrány , édes piskóta és szén. Egy kevés kávé , csokoládé de főleg édes-fűszeres tölgy. Megvannak a medicinális-coastal jegyek is.Igen, ez az Ardbeg a 21.században .

Lecsengés : hosszú,kávés, bitumenes,sós.

Összegzés : Oké, erről ismét nem sokat tudok mondani a tényen kívül , hogy szinte ismétlik magukat az elmúlt évek Ardbeg Day whiskyjei.Ha ezt egyfajta állandóságnak fogjuk fel, a korszakra jellemző housestyle jellegzetességének, akkor azt kell mondjam, az Ardbeg szállítja nekünk a tőzeges-édeskés-friss tölgyfás-kávés-sós-citrusos vonalat. Arról van szó , hogy minden évben kapunk egy standard cuccot egy csipetnyi csavarral. Volt , hogy a sós oldala volt erősítve a maltnak, máskor a hordók pörkölése adta kávés-füstös jegyek domináltak, volt amkor egyértelműen a tölgyfa aromái vezettek és most egy csöppnyi sherrys behatással satíroztak bele az új idők ardbeges karaktereibe. Ez van, ez most a stíló.

Összegezve a két italt, a Committee palackozásnál talán szebben kerekedett az a bizonyos dark sherry cucc, a magasabb alkohol egyértelműen kiemelte amit ebből az italból kilehetett. Az Ardbeg Night kiadás sokkal inkább a modern idők whiskyje, több a tölgyes jegy. Egyik sem kimagasló, de a Committee , pláne ha összehasonlítom az éves kiadással, sokkal jobban megéri, sokkal több olyan húzás van benne ami megint csak ad egy pirinyó bizakodásra okot.

És , hogy nem csak egy belemagyarázás az , hogy talán az Ardbeg kulisszái mögött is vannak bizonyos viták vagy bizonytalanságok , idén azt csiripelik a verebek, hogy lesz egy korjelölt Ardbeg végre, nem is akármilyen hanem egy 21 éves. Ez pedig nekem ismét passzol abba a történetbe, hogy valamivel most már kell ellensúlyozni ezeket a korjelölés nélküli , modern , picit egysíkú de kétségtelenül feszes, tiszta whiskyket. Ehhez pedig a közeg egy koros cuccot vár. Hogy aztán erre majd mennyire repül majd rá a marketing csapat és mennyire lesz egy túlfeszített,túlárazott vagy épp Kildalton módra elhallgatott whisky, azt majd meglátjuk év vége előtt.

Addig meg a lassan megszokottá váló , Islay óriásai iránti aggódás vezérelte jókívánságaimat küldöm az Ardbegnek. Tényleg ideje lenne felébredni és elhagyni ezt a sok hájpot. Elég volt, most már végérvényesen. Bőven eljött az idő egy átlátható, korrekt  információkkal ellátott, korjelölt és klasszikus Ardbegre . Egye fene, tartsátok meg a 21. századi stílusból a szép karaktereket , meg nem bánom ha lesz valami vicces reklám, illuzióim sincsenek a közeljövőben megjelenő Ardbegek árazását tekintve, de…most már más kell. Az kell, amit várunk az Ardbegtől lassan húsz éve már.