Egy kétszáz éves szeszfőzdéről , Isle of Islay szigetének legnevesebb képviselőjéről annak évfordulójára méltató cikket illik írni . Ehhez most nem érzek nagy motivációt . Nem azért mert bármi bajom lenne velük vagy a whiskyvel amit készítenek . Ahogy korábban az Ardbeg kapcsán ( ami egy kétszáz éves szeszfőzde , Isle of Islay szigetének képviselője aminek évfordulójára méltató cikket kellett volna írni ) most sem tudom nem észrevenni azt , hogy sajnálatos módon épp a szemünk előtt kótyavetyélik el egy kiváló lepárló renoméját . Quo Vadis Laphroaig ? Hová tartasz Laphroaig ?

2011 -ben hosszú évek sikeres tulajdonlása után a Fortune Brands nevű amerikai nem-szakmai befektetőcsoport egy belső üzleti vita és átalakulás,portfolió tisztítás után kiszervezte a háztartási gépekre ,golflabdákra specializálódott üzletágai mellől a szeszipari befektetéseit , az akkor a legnagyobb márka nevét viselő italcsoportot, a Beam-et . Megalakult a Beam Inc.,amelyik elsőre egy roppant potens vállalatnak tűnt a maga alá szervezett márkákkal ,úgy is mint a Jim Beam , Maker's Mark , a Courvoisier konyak , a Teacher's scotch blend vagy épp a Laphroaig .A bennfentesek már akkor tudni vélték , hogy a szeszipari üzletágra való fókuszálásról szóló magyarázat mögött tulajdonképpen annyi állt , hogy sokkal könnyebben tudtak nagy pénzt szerezni neves márkáikért szakmai befektetőktől mint ha azt bent tarják egy holdingban lakatokkal,füstjelző berendezésekkel, golflabdákkal együtt. Nincs is ezzel baj , ez az üzlet ( ahogy az is sima logika volt amikor 2005-ben a Fortune Brands a Pernod Ricarddal karöltve az akkor még Allied Domecq néven futó később ilyen-olyan bevásárolgatások kapcsán Diageová váló cégtől megvásárolt egy 25 márkából álló párlat és bor csomagot , hogy egy évvel később eladja a bor brandeket minden egyéb infrastruktúrájukkal együtt )

A Beam Inc. tehát kiszakadt a Fortune Brands kötelékéből , hogy alig egy bő évvel később megvásárolja a Suntory . Igen , jól sejtitek , valószínüleg a Suntory már a kiszervezésnél képben volt hacsak nem pont ezért lett anno sürgős az átszervezés. Kivárva a "gyászévet" a japánok rámásztak a jenkikre és megb...akarom mondani megvették a Beam Inc.-t . Pontosabban egyesültek, így szebb. Létre jött a Beam Suntory .

Skót whisky irányból megközelítve a Beam Suntory , ami ezzel az egybeolvadással a világ harmadik legnagyobb szeszipari vállalata lett tulajdonolja jelenleg a Morison-Bowmore skót diviziója alatt a Bowmore , Auchentoshan és Glen Garioch single maltokat , míg a Beam részéről a hozomány a Laphroaig , az Ardmore és a Teacher's blend volt .A Suntory mint anyacég pedig további olyan neveket adott a familiába a Jim Beam,Maker's Mark, Courvoisier mellé mint a Hakushu , Yamazaki, Hibiki. Ezek csak a legnagyobb nevek , de lehetne folytatni a Kilbeggannal, Connemaraval,Knob Creek bourbonnel , Sauza tequilaval ( bocs tequila rajongók,tudom..) , az üzletileg nagyon sikeres löttyökkel,pardon likőrökkel mint a Sourz,After Shock és tényleg még sok hasonló másod és harmadvonalbeli pénztermelő márkával.

De mi maradjunk a skót single maltoknál , különösen a Laphroaignál. Mielőtt tovább mennék vessünk egy pillantást egy 1912-es amerikai filmplakátra , a lengyel Sienkiewicz azonos című regényéből készült mozgókép reklámjára.

Különösen hangsúlyoznám azt , hogy vessünk egy pillantást . Mert ez a bejegyzés sem több mint egy pillantás egy aktuális helyzetre. Najó , talán annál kicsit több , visszatekintve is és előre nézve is. Szóval ki mit vesz észre elsö pillantásra ? Egy teátrális alak a a lényeg? Néró aki szaval ? Vagy a tűztengert veszed észre először ? És az mi ? Fenyegetés ,pusztulás vagy a nérói nagyság díszlete ? És a rohanó alakok táncolnak vagy menekülnek? Egyátalán ez Róma vagy egy Rómhalmaz ? A második pillantás néha segít . Vagy épp még több opciót ad és jobban összezavar .

Akkor most már tényleg térjünk rá a Laffira !

A Laphroaig alapmaltja a 10 éves verzió . A vezető Islay malt ,mindenhol ismerik,mindenkinek van róla véleménye .Van aki imádja van aki nem szereti . A Laphroaig 10 Year Old azonban nem csak ezért jó whisky. Azért jó whisky mert jó.Csak így , egyszerűen . Tipikus Islay malt , azzal az imádott-gyűlölt medicinális,maritime jegyekkel,füsttel,tőzeggel együtt. Ott van aztán a sokkal kifinomultabb,lágyabb , had ne mondjam "édesebb" Quarter Cask , a hagyományos érlelés előtt tisztelgő populárisabb kiadás . Ott a Triple Wood ami hasonló logikára épül a maga három hordós érlelési technikájával csak üzletiesebb megközelítéssel a háttérben.Logikus, a nagyobb hordóból több a whisky mint a nyolcadméretűből. Van a 18 éves, a kevés korjelölt , koros Islay whisky egyike ami megmutatja a fiatalabb lakótársai tőzegbrutalitása mellett mi is történhet idővel egy Islay malttal . Sajnos ezt már sokáig nem élvezhetjük . Itt van viszont cserébe a legendássá vált 15 éves rehabilitált kiadása,köszönhetően a 200.évfordulónak . És meg is érkeztünk 2015-be amikor feltehetjük a címadó kérdést ismét. Quo vadis Laphroaig ?

A válasz előtt-ha lesz ugyan - még pár gondolat korábbról . A Suntory vásárlás előttről , a Suntory skót diviziójáról . A Morrison-Bowmore mint a japánok skóciai üzletága a Bowmore,Glen Garioch, Auchentoshan trióért felel single malt fronton. Mind a három malt a japánok alatti évtizedek során sokat vesztett az arcából.Azt hiszem ez a klasszikus japán mondás helytálló esetünkben. Igen, mind a három elvesztette arcát. Mondjuk az Auchentoshannak sosem volt nagy arca, csendben állt a vártán mint az utolsó lowlandi stíl whiskyk egyike ami még megmaradt . A Glen Garioch már érdekesebb , az a whisky egy régivágású highlander volt amíg el nem felejtették hosszú évekkel ezelőtt ezt a régivágású , felföldien füstös karakterét és ott a Bowmore ami a legnagyobb csapást szenvedte el és lett egy igazi,tökös Islay maltból egy "french whore parfum" jelzővel illetett profilú , fura aromákat hordozó rossz irányba haladó whisky. Jött a 2000-es évek amikor a Suntory komoly irányváltásra szánta el magát . Ez első körben azzal járt, hogy egy remek szakembert nyertek meg master distillernek a három malthoz és azzal, hogy később ennek eredményeként deklaráltan housestyle-t váltott a Glen Garioch (lásd Renaissance), bővült és stabilizálta helyét a piacon az Auchentoshan portfolió  és visszatértek az egyszerű , ütős Bowmore maltok.A Tempest sor például . A first fill sherry érlelt ,hordóerősségével ikonikussá vált Devil's Cask adagok , a ritka jól sikerült, portói hordót kapott Port Cask vagy legutóbb a japán koprodukcióval készült egyedi mizunara hordós variáns . Ezekkel esik egyidőbe nagyjából a Beam Inc.-vel való összeolvadás és kerül a szortimentbe az Ardmore , Laphroaig meg a Teacher's blend.

És a jelek szerint ez nem úgy néz ki , hogy jót tesz ez utóbbi hármasnak . Még ha az első pillantás mást is üzen . Mi is látszik első pillantásra ? Hogy az Ardmore új külsőt kap , a Traditional Cask egyszerűségét felváltja a Legacy aranyló megjelenése , a 200 éves főzde, a Laphroaig bővül egy standard palackozással az alapsorában meg visszahozza legendás 15-ösét és bejelentik jópár korjelölt Laffie érkezését is. És mi a második pillantás eredménye ?

A Legacy alacsonyabb alkoholfokkal jön ki , hogy aztán pár hónappal később visszavegye egy palackozás a Traditional nevet és annak alkholfokát a travel retailben . Hogy megjelenik egy standard palackozásnak kikiáltott Select ami már nem is meglepő módon ugyan NAS de cserébe a valaha volt legnagyobb csalódás ( hogy finoman fogalmazzak ) a lepárló hivatalos kiadásait tekintve , hogy a Laphroaig 15 year old kiszoritja a 18 évest ,hogy a korjelölt , évfordulóra időzített Laffi cuccok...na itt álljunk meg. Mert itt jön az igazi quo vadis.

Megjelenik a Laphroaig 21 Year Old . Ő az :

Na,mit látsz másodjára ? Hm ? Igen , ez a palack bizony 35 cl . Fele a normál palackoknak . A Friends of Laphroaig elötti tisztelgés ilyen "kicsinyes" lett . Miközben a travel retail szegmensben egymást érik az ilyen-olyan minőségű tölgyvariánsok An Cuan Mor-tól kezdve a Quercus Alba címkézésig , amikor svéd kompokon sorra jelennek meg portói finiselt Laffie cuccok és a Cairdeas meg a Cask Strength adagok elérhetősége limitált . A "barátoknak" három és fél deci jut . Igaz, az 21 éves . Ami jó. Na de így ??

Folytatom . A napokban megjelent egy új travel retail cucc. Laphroaig 16 Year Old . Ő az :

Bizony , jól látod. 35 cl . Potom 45 euroért . Most örüljünk egy kicsit , hogy újabb korjelölt OB Laphroaig , aztán picit fusson át a fejünkön, hogy hát ki a kurva anyátokat nézitek hülyének kedves Beam Suntory ? Három és fél decis Laphroaig korjelölés ide vagy oda, évforduló itt vagy ott , drágábban mint egy normál méretű palack az alapsorból ?? És most akkor újra forduljunk vissza a Select felé és kezdjük hangosan minősíteni azt ? Vagy simán fogjuk be mert hát itt a 15 year old, meg itt egy 21 éves, és még a travel retail is 16 évvel korjelölt ? Meg idén még jön egy Laphroaig 32 Year Old. Fel sem szeretnék tenni arról jelenleg kérdéseket...

Megjegyzem , nem ők az egyetlenek . Itt van a Tomatin Distillery egyik legutóbbi cucca . A neve Contrast .Két különböző érlelése egyazon maltnak á lá Kilkerran :

Ja, ez két 35 cl-es palackocska . Együtt ugyan hét deci single malt de az ára ( 95 font ) kis túlzással fedezi két korjelölt Tomatin normál méretű palackozásának árát . Mondjuk ez legalább kreatív és hasznos innováció de másodjára ez is csak egy lehúzás .

Ez lenne az út ? Tényleg a NAS kiadásokról szóló unalmassá vált viták után készüljünk fel arra, hogy most a mennyiségről kell majd elkezdeni hisztizni ? Vagy hagyjuk magunkat leugatni azok által akik a 21 évet meg a limitált kiadásokat hangsúlyozzák ?

Fogalmam sincs mi ez ami most zajlik . Ha ezt hozta az amúgy ígéretesnek tűnő Bowmore bevásárlás akkor ebben a pillanatban ez így nagy csalódás. Vagy csak szeretné egy elképesztően népszerű Islay whisky kielégíteni a rajongók igényeit és inkább a kevesebb több elvet követni ? Nem gondolom , hogy ezzel arányos viszont az árazás. Értem én , hogy üzlet, meg raktárkészlet hiány , meg tudom, hogy a koros nem jobb de mégis úgy érzem,hogy egy önmaga sikerébe beleszédülő iparág pénztermelő mechanizmusának kezdünk a balekjai lenni.

És pont a Laphroaig . Már a Laphroaig is.

Az apokrif iratok szerinti kérdésre mi szerint  "Domine,quo Vadis ?  ( Uram,merre mégy ?) az evangéliumi válasz az volt : "A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.”

Tényleg ? Hiába látjuk ma már , hogy az elpusztított Róma romjain új világ éledt , hogy a kereszthalál új hitet szült de nem hiszem ,hogy azok akik azokban a változásokkal teli időkben éltek roppant mód örültek annak és vigasztalta őket a tudat , hogy ez nem a világ vége sokkal inkább egy soha nem látott fejlődés kezdete . Bukott ott elég , emberi és kulturális értelemben is. Ma meg mint nagyszerűségekre tekintünk vissza rájuk .Emberekre is, időkre is, alkotásokra is.

Pusztítani kell ahhoz , hogy a jövőnek értéket teremtsünk ? Meglehet . De kurvára nem tesz boldoggá ha a pusztítás időszakában kellene élnem . Már pedig ahogy a dolog kinéz szerte a világban ,minden értelemben , nincs túl fényes kilátásunk.

Már a whisky se az ami. Pontosabban a whisky talán még sosem volt ennyire whisky mint most. Bár a jelek,korok,illatok,ízek mást mutatnak , a párlatok csak alszanak amíg fel nem ébresztik őket vagy épp ki nem rángatják őket a bölcsőjükből . Nem,a legkevésbé sincs magukkal a whiskykkel gond.

A Nérókkal inkább.