A trojka, vagy ahogy a Bruichladdich Distillery jegyzi, troika, egy hagyományos, orosz hármasfogat. Mindannyian ismerjük orosz filmekből, hozzátartozik a csehovi, puskini világhoz, az orosz vidék klasszikus közlekedési eszközeként. A hármasfogat lényege, hogy a középső ló egy testesebb, speciálisan edzett ügetőló, míg a két szélső lónak galoppoznia kell. Így a megosztott terhelés miatt a fogat elég nagy sebességre képes. Ez pedig a nagy távolságokat rejtő, hideg, havas, orosz vidéken lényeges szempont. Legalább annyira lényeges szempont a dinamizmus, a több lábon álló szeszfőzdék kínálatában a terhelés megosztása. Így a Bruichladdich, amikor a trojka névvel illette az új maltjait, mint már oly sokszor története során, ismét beletrafált abba, hogyan tudja a legjobban körülírni azt, amit csinál. Különcség, hagyománytisztelet, minőség és progresszió.
Sokan aggódtunk fél évtizede, amikor a hatalmas Rémy Cointreau megvásárolta a progresszív, lázadó, Islay lepárlót, hogy a Bruichladdich elveszíti arcár. Azt az egyedi, a különállására, szokatlan üzleti meglátásokra épített, kicsit szinte steampunk stílust, amit a Mark Reynier – Jim McEwen páros fémjelezte időszak jelentett. Egy modern, dinamikus céget, amelyik viktoriánus gyökereire nem csak büszke, de a mai napig használja annak a kornak a technikai vívmányait a lepárlóban, ötvözve ezt egy formabontó dizájnnal. Ez a dizájn egyfajta imázst is jelenett mindig, amiben a tőzegelésről nevezetes Islay szigetén egy deklaráltan unpeated housestyle-t vitt a Bruichladdich, a lepárló neve alatt futó kínálattal. Persze, nem ők lettek volna a rebellisek, ha megülnek ezzel az egyedi húzással a babérjaikon. Hát, ha már Islay, akkor persze, legyen tőzeges malt is. De nem csak úgy ímmel-ámmal, akkor legyen egy heavily peated verziója a Laddienak! És lőn a Port Charlotte. A whisky, amelyik szerintem az egyik legjobb islay malt, méltatlanul kevés említéssel. A Port Charlotte eredetileg egy nagyobb projektnek indult volna, de a tervezett új lepárló építése elbukott. A Port Charlotte maradt a Bruichladdich kínálat erősen tőzegelt tagja. Aztán jött az igazán Laddie-s húzás, megalkották az Octomore nevű ultra-peated malt whiskyt. Az őrült mértékben tőzegelt, fiatal whisky megosztotta a whisky közeget. Volt aki agymenésnek, volt aki marketingcsalásnak nevezte a fenolmérték mérésének pontja kapcsán, volt aki csak simán szkeptikus volt, hogy egy fiatal whisky hiányosságait miért kell valami elsőre élvezhetetlen trükkel fedni, egyátalán, minek egy 5 éves whisky a piacra. Persze, a Bruichladdich akkor is egy lépéssel a piac előtt járt, ahogy korábban már a babakék palackozásával, az extrém érleléseivel vagy desztillálási projektjeivel. Mind a három whiskyjük sikeres lett, ma már nem fér kétség se a minőségükhöz, se az eredményeikhez.
Mind a három whiskynek idővel lett 10 éves verziója. Profán módon a 10 éves Bruichladdich akkor jelent meg, amikor Reynier eladta a lepárlót a Rémy Cointreau cégcsoportnak. Mondhatni, egyfajta búcsú, vagy hattyúdal lett belőle. Ez volt 2012-ben. A 10 éves Octomore már akkor nagy szó volt amikor megjelent, hiszen az egész Octomore brand egy öt éves maltra épül, ehhez képest jött egy duplaidős verzióként a 10 Year Old. A Port Charlotte pedig igazán domboríthatott, hiszen soha előtte nem volt még korjelölt PC a piacokon.
Jó sok idő telt el azóta, mióta a három tíz éves alapvetés megjelent. Megszelídült a reynier-i lázadás, nyugdíjba ment Jim McEwen, a Laddie nem független már. Ami maradt, a dizájn, a három malt típus a kínálatban és szerencsére megmaradt egyfajta szabadsága annak a progresszivitásnak, amire a Laddie tulajdonképpen épült. A rebellis hozzáállás picit puhább formában van jelen, nincs harsogó különcség, csak csendes másság van. Annak ellenére, hogy a Bruichladdich Distillery jelenleg egy hatalmas alkoholipari befektető kezében van, akinek nyilván az üzleti érdekei kissé mások, mint egy elkülönülésre épülő imázst választó privát cégnek, a Laddie volt az első, aki annak idején azonnal kiállt John Glaser, a Compass Box blendere mellett a transzparencia kampánya elkezdésekor. Azóta John Glaser feladta a harcot, egy másik utat választott az ellenállásra, a Laddie viszont viszi tovább állítólag a zászlót, és a közeljövőben átlátható, alapos információkat ad majd a maltjairól.
Most eljött az idő, hogy a három whisky másodszor is megmutassa magát egy évtized alvás után. A trojka névvel illetett hármas megjelenés, a Bruichladdich Laddie TEN Second Edition, a Port Charlotte 10 Second Edition és az Octomore 10 Years Second Edition bevágtatott a skót udvarházak közötti postautakról a városok whisky szaküzleteinek kirakatába.
Ahogy a trojka esetében van egy erős húzó ló, úgy a három közül ez a Bruichladdich, amelyik a termelés 60 %-át adja, míg a két galopper a PC és az Octomore, amelyek 20-20 %-át teszik ki a produkciónak. Persze, szerencsére variálhatjuk máshogy is, szemben az orosz közlekedési és lovashagyományokkal, és nevezhetjük a masszív, erős lónak az Octomore-t, a két szélső hűzónak pedig a Laddiet és a PC-t. Bár ezek palackformája minden, csak nem nyalka, mint egy galoppló. Mindegy is, a lényeg, hogy itt vannak.
A Bruichladdich Laddie TEN Second Edition tőzegmentes, first-fill bourbon, sherry és francia boroshordókban érlelődött, majd 50 % abv-vel palackozták, 18 000 üvegnyi mennyiségben.
A Port Charlotte 10 egy erősen tőzegelt változat továbbra is, palackozva szintén 50 % abv-vel és 18 000 üvegnyi mennyiségben. A hordói first-fill bourbon, sherry, french wine és tempranillo cask.
Az Octomore 10 Years ultra-heavily peated, bourbon hordóban és Grenache Blanc boroshordóban érlelődött, 167 ppm tőzegeléssel, 57.3 % abv-vel, 18 000 palacknyi mennyiségben jelent meg.
Szerintem a három Second Edition az egyik legjobb hír így az év végére, amikor már kezdtünk belefásulni abba, hogy a lepárlók, szinte szó szerint, ömlesztik ránk az új palackozásaikat. Itt most egy friss, új legenda épül tovább.
Az első kiadásai a három Laddienak hamar elfogytak, jelenleg az áruk többszöröse a megjelenési összegnek, de a nagyobb baj, hogy egyre nehezebb találni, úgy, hogy még meg is érje. Bár a 18 000 palack egyátalán nem egy kis limitáció, mint oly sokszor, a jövő kiszámíthatatlan, így adig vegyük őket, amíg nyitóáron elérhető. Aztán amikor kell, befogjuk őket és száguldhatnak.
És Dimitrij csak mesél tovább. A trojka meg? A trojka meg hol áll, hol száguld a friss havon. Már csak egy Léna hiányzik…
