Amikor először olvastam,hogy Szepsy István kijelentette,hogy 10 000 eurós Tokajit fog készíteni ,mert kell,hogy legyen ilyen,nagy örömmel vettem ezt a hírt.Legalább ekkora érdeklődéssel figyeltem bort szerető de ahhoz nem értő emberként,hogy mit fog reagálni rá a hazai borszakma,rajongóktól kezdve szakírókig,borászoktól internetes trollokig.Úgy vettem észre,hogy egytől-egyig visszafogottan,kicsit megilletődve figyelték hogy mennyire komoly az amit Szepsy mond. Aztán mikor egy százezer forintra beárazott szintén Szepsy tételt már a megjelenés előtt szinte teljes egészében lefoglaloztak a leendő vásárlók,akkor már biztos voltam benne,hogy végre a Tokaji is elindul azon az ösvényen amire nem csak hírneve és borászai predesztinálják hanem amin a korszak topkategóriás alkoholjai is járnak.És ezen az úton az egyik legsikeresebb termék a skót single malt whisky.

Amikor a pálinkát rángatjuk elő párhuzamként ilyenkor,mint nemzetközileg esélyes hazai alkoholt akkor tévedünk. A pálinka előtt sokkal több feladat előtt áll mint a tokaji aszú előtt ha ezen az úton akar járni.Mert ugyan a pálinka technikailag sokkal jobban determinált arra,hogy használja a whisky világában bevett marketingtechnikákat de a tokaji aszú az a termék aminek van presztízse már ahhoz, hogy egy olyan sztoriba kezdjen aminek a csúcspontja felérhet majd egy Macallan Lalique szintjére. Talán az első 10 000 eurós Szepsy még hasonló palackban lesz mint a többi és csupán a minősége elég lesz arra,hogy igenis megvegyék, de csak pár év és fogadni merek rá,hogy lesz még Lalique kristálydekanterben Szepsy-aszú.

Ugyanis ezt már rég el kellett volna kezdeni. A skót whisky most őrült pénzeket csinál valaha lesajnált és talán nem véletlenül bezárt lepárlók maradék készleteiből , hatalmas napi bevételt produkálnak olyan szeszfőzdék amelyek évente több millió liternyi mennyiségben állítanak elő árpából,élesztőből és vízből szeszt,hogy még csak nem is olyan sokáig érlelve azokat,alig 6-7 év után egy marketingsztorival megspékelve alaphangon is közel 40 000 forintnyi összegért kínálva palackját. Whisky rajongóként mondom, széles aromaskála ide vagy oda, egy korjelölés nélküli,12 000 palacknyi megjelenésű hülye nevű és sztorijú whisky 90 fontos nyitóárral ( kb 38 000 ft) a valóságban nem vetekedhet egy hasonló ideig érlelt tokajival.Megnéztem egy speciális tokaji borszaküzlet kínálatát. Aszúeszenciákat árulnak 8000-20 000 forint körül. A napokban megjelent Ardbeg Dark Cove 95 angol font.Kb 40 000 forint.Lesz belőle pár tizezer palacknyi , testvérek közt is milliárdos tétel, forintban.Ez csak egy variáció,ehhez tartozik még egy standard alapsor állandó kínálatként és még három-négy, évente kiadott sokkal drágább limitált kiadás.Matekozzunk?

Persze nem akarok itt több sebből vérző összehasonlításokat tenni. Csupán szerettem volna felvezetni azt,hogy ahol kínálat van, ott a keresletnek is lesz olyan szegmense akik az adott termékből valami különlegeset akarnak. Vagy azért mert annyira igényesek, vagy azért mert hajlandóak gyűjteni egy adott termelő termékét vagy azért mert kimagasló hasznot látnak idővel egy speciális kialakítású termékben.Semmi újdonság nincs abban,hogy a whisky világa is már jó rég kitermelte a maga gyűjtő és befektetői rétegét.Van aki bélyeget, van aki karórát, van aki festményeket gyűjt. Ahogy valaki pénzét műtárgyakba, ingatlanokba fekteti úgy vannak akik  a whiskyben látják ma már a fantáziát.A hektikus és viharos skót whiskytörténelem drámái, a lepárlók bezárásai,lebontásai mára olyan termékké emelték az ilyen szerencsétlen sorsú főzdékből származó malt whiskyket amikért milliókat is fizetnek egyesek. Erre a hullámra kapaszkodott fel pár lepárló amelyek már nem csak historikus korú whiskyjeiket árulják komoly összegekért hanem új megjelenéseket is kreálnak a világ egyéb területein már bevált PR és marketingkommunikációval megtámogatva.A vásárlók közt vannak fogyasztók,gyűjtők,befektetők,spekulánsok,dílerek és balekok is, ahogy a whiskyben még mindig státusszimbólumot látó keleti oligarchák szintén.Nagyon hosszú lenne kibontani kik is a gyűjtők,kik a befektetők,kik a spekulánsok.Hogy melyik whiskyt és miért gyűjtik, melyiknek miért olyan magas az ára és,hogy hogyan kell aukciókon felismerni a jó üzleteket.Millió ága van a sztorinak.

Amióta elindult ez a whisky blog, kis túlzással napi szinten, de reálisan is hetente 3-4 olyan kérdést kapok ami whisky befektetésekről szól. Van aki az alapokat szeretné megismerni, van aki már belekezdett és az irányt keresi, van olyan is aki csak segítséget kér megtalálni vagy beszerezni egy-egy palackot és van akit egyátalán nem érdekel a whisky mint élvezeti cikk, csupán hasznot keres. Az elmúlt 5 évben Magyarországon is kitört a whisky láz , ennek bizonyítéka pedig a nyilvánosság előtt az évről évre sikeresebb Whisky Show Budapest , kevésbé publikus irányból pedig azok a kérdések amik a fenti témakörben hozzám érkeznek. A tavalyi Intercontinentalban lezajlott éves magyar whisky rendezvény hatalmas népszerűsége után még az addigiaknál is több kérdés landolt a postafiókomban a whisky gyűjtésről és befektetésről. Az alábbi bejegyzésben, mondjuk úgy interjúban, egy magyar whisky gyűjtő-befektetővel beszélgetve leshetünk bele egy picit, hogyan is lehet és érdemes ezt csinálni azon a szinten ami még elérhető közép-európai,átlagos viszonyokat figyelembe véve.

A beszélgetőtársam inkognitóját tiszteletben tartva - hiszen nem csak egy bárban fő a diszkréció de leginkább egy értékes whiskygyűjtemény gazdája tekintetében az - nevezzük őt Kollektornak. A Kollektorról annyit kell tudnunk, hogy budapesti illetőségű , kisgyermekes családapa, aki ugyan a bankszektorban dolgozik de nem csányisándor-i magasságokban. Ezt csupán azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert nem azt a sztereotípiát szeretném a beszélgetéssel erősíteni,hogy ez valami milliárdosok sznob hobbija, hanem azt, hogy jó felkészüléssel és egy kis stratégiai érzékkel a whisky invesztícióban is ugyan olyan sikeres befektetéseket lehet eszközölni egy átlagos magyar polgárnak mintha az ember egy banki termékbe, festménybe, műtárgyba sőt ingatlanba fektetné a pénzét.

Barman's Choice : Tisztázzuk rögtön az elején, Te gyűjtőnek vagy befektetőnek tartod magad ?

Kollektor : Én nem szeretem ha beskatulyáznak gyűjtőnek vagy investornak.Pont annyira tartom magam gyűjtőnek mint befektetőnek.Azt gondolom ha olyan lepárlókba szeretünk bele vagy olyan területekben látunk meg valamit ami jó megtérülés lesz akkor meg lehet találni az egyensúlyt.

Barman's Choice : Miért pont whiskybe kezdtél befektetni ?

Kollektor : Teljesen véletlen találkozás volt. Az első üveg whiskeym egy újság mellékleteként kaptam,egy férfimagazin csomagolt egy limitált bourbont az újság mellé.Elkezdtem utána olvasni, hogy honnan származik,milyen összetevőkből áll,miért sorszámozott és hogy ettől értékes lehet e egyszer.

Barman's Choice : Hogy lett ebből skót maláta whisky gyűjtés ?

Kollektor : Miért a single malt ? Mert szerintem ez a király kategória! A whiskykkel való ismerkedés elején már kiderült hamar,hogy a skót single maltok a whiskygyártás legegyedibb, legkarakteresebb italai.Ezért természetes,hogy a legdrágább és legkülönlegesebb palackozások is ezekből kerülnek ki.Mindig is vonzott a maximalizmus így azonnal éreztem,hogy ezzel akarok foglalkozni, ezeket akarom gyűjteni.

Barman's Choice : Ma már a magyar rajongók is tisztában vannak vele, hogy a skót whisky az nem csak egy Sétáló Jancsi, ahhoz,hogy igazán értékeljük a maláta whiskyt sok háttérinfomációt is érdemes tudni akár magáról az italról, akár a kibocsátó lepárlóról. Amikor elkezdted, sejtetted,hogy mennyi infó zúdul majd rád?

Kollektor : Aki szeretné ezt komolyan venni ,pláne még pénzt is csinálni belőle annak nagyon sokat kell tanulnia.Mindennap kell találni olyan információt amitől idővel jobb befektetővé válsz. Rengeteg lepárló és palackozó van a piacon, hatalmas mennyiségben jelennek meg maláta whisky variációk. A lepárlók különböző technológiákkal dolgoznak,vannak piaci trendek , sok a háttérinfó, ezeket mind át kell látni ha be akarsz fektetni és jól akarsz befektetni. Nagyon szerteágazó világ a whisky.

Barman's Choice : De Téged előbb maga az ital élvezeti része vagy a befektetési lehetőségek fogtak meg ?

Kollektor : Engem elsőre a dinamikus befektetés lehetősége fogott meg. Beírtam a keresőbe laikusként, hogy whisky investment és több millió találatot dobott ki olyan szakszavakkal amiket nem is értettem. Aztán amit viszont igen, azok ilyenek voltak, hogy " folyékony arany", " 150-400 %-os hozam" , "húszszoros áron való értékesítés", "aukció","milliós befektetés" , csupa olyan ami vonzó egy pénzvilágban alapból jártas embernek.Ez teljesen megtudja szédíteni az embert . Ott van egy világ előtted tele csodálatos sztorikkal, szép palackozásokkal,repkedő árakkal és mindez elérhető neked is,egy nagy lehetőség amit kellő tanulással és egy kis befektetésre váró tőkével megkaphatsz.Aztán idővel rájössz,hogy ami igazán kell hozzá, az a whisky iránti szenvedély.Whiskybe fektetni egy igazi szenvedély-befektetés.

Barman's Choice : Mi alapján állítottad fel a befektetési stratégiádat ?

Kollektor : Amikor valaki elkezd whiskyt gyűjteni szerintem nem igazán tudja, hogy pontosan milyen stratégiát válasszon.A folyamatos tanulás és információszerzés azt jelenti,hogy értelemszerűen változik időnként a stratégiád,de legalábbis módosul.Kell idő amíg beáll az irány. Ezzel én is így voltam és így vagyok. A legfontosabbnak a szerteágazó ismeretek megszerzését tartom.Kóstolások, a lepárlók történetének megismerése, a piaci trendek, az árfolyamok követése mind kell ahhoz,hogy legyen miből felépítened a döntésed hátterét.Hogy bonyolultabb legyen sokszor ott van az egyéni ízlés kérdése is. Ha nagyon kedvelünk egy lepárlót,van e nekik olyan palackozásuk ami idővel jó megtérülést hoz? És az hosszútávon vagy rövid idő alatt térül e meg? Meg kell találni az egyensúlyt,hogy gyűjtőként is és befektetőként is sikeresnek érezzem magam.

Barman's Choice : Jó,akkor nézzünk egy klasszikus befektetési döntést !

Kollektor : Nekem egy befektetésre szánt whisky kiválasztása  gyűjtőként való megközelítéssel kezdődik, hogy felkelti e az érdeklődésemet egy adott lepárló története ,közel áll e hozzám vagy épp tetszik e az adott palackozás megjelenése, az imázs ami mögötte áll.Ezután jön a pénzügyi vizsgálat,hogy van e az italban annyi potenciál,hogy befektetésként is jó legyen.Konkrét példaként mondjuk nézzünk egy 30 éves Glenugie palackozást.Gyűjtőként is és befektetőként is a kedvenceim a bezárt lepárlók,nem kell ecsetelnem miért.Ez a whisky egy 1980-as desztillálás 2011-es kiadása,tehát 30 éves.Amikor utána néztem a Glenugie Distillery történetének azonnal tudtam,hogy ez nem csak egy palack lehet a kollekciómban hanem nagyon ígéretes befektetés is.Ezt pedig arra alapoztam,hogy a Glenugie lepárlót 1983-ban bezárták, tehát azóta nem termelnek.Összesen két official bottling azaz a lepárló saját,hivatalos kiadása létezik, az egyik az általam kiszúrt palack, a másik egy 1977-es,32 éves verzió.Fontos volt,hogy ráadásul az én jelöltem limitált kiadásként jelent meg. Ha az ember elvégzi ezeket az információ beszerzéseket akkor minimalizálható rögtön a rizikó.Esetünben ennyi adat elég is volt,hogy az addig megszerzett ismereteimre alapozva belefogjak megszerezni.A második lépés a legnehezebb,nevezzük piackutatásnak.Ez azt jelenti,hogy fel kell kutatni a múltban eladott lehető legtöbb példányt,hogy belőhessük a határértéket amennyiért még érdemes megvenni az italt.Ezek görbéje megmutatja aktuálisan mennyiért beszerezhető a palack.Ez fontos mert ha elvisz a gyűjtési láz és csak birtokolni akarunk,akkor a piaci ár felett is hajlandók vagyunk pénzt adni érte ez pedig azt jelenti,hogy nagyon hosszú idő mire megtérül,ha ugyan valaha megtérül.Nekem sikerült a görbe mutatta piaci ár alatt beszereznem az említett italt vagyis már abban a pillanatban,hogy kifizettem már alapból többet ért , sőt azóta is emelkedett az ára ,kijelenthetem tehát,hogy jó döntés volt és a jövőben még ennél is jobbá válhat.

(Barman's Choice: Itt megállnék egy zárójeles pillanatra és elmesélném ennek a Glenugie beszerzésnek a történetét, mert gyakorlatilag "élőben" asszisztáltam végig és remekül példázza,hogy néha min múlik egy a fent elmondott sikeres befektetés.Egy hajnali órán üzenet érkezett a Kollektortól,hogy talált egy ilyen és ilyen Glenugie-t,ennyi és ennyi összegért és küldött egy linket,hogy nézzek rá,ismerem e az adott társaságot aki kínálja és megbízható forrásról van e szó. A link alatt az egyik nagy piaci szereplő cégcsoport több éve (!!) nem frissített honlapja volt. Gyorsan megbeszéltük a Kollektorral,hogy ez az oldal évek óta nem a hivatalos felületként fut de ha a rendszer engedi az online kirakatba tett,2011-es nyitóáron feltüntetett whiskyt megrendelni,tegye meg,maximum a honlap nem fogadja be a rendelést, a kártyájáról meg nem veszik le a pénzt.Pár nap múlva a Kollektor átküldte azt a hivatalos emailt, amit a cég küldöt neki,hogy bár a weblap engedélyezte a vásárlást,sajnos a whisky már nem elérhető igy visszautalják neki a pénzt.Újabb gyors ötletelésbe kezdtünk a Kollektorral és arra jutottunk,hogy annyit megér a dolog,hogy a cégnek felhívja a figyelmét mint vásárló,hogy hát mégis csak egy elfogadott vásárlást rögzített a honlap rendszere és az okés ugyan,hogy visszaadják a pénzt de ez mennyire inkorrekt dolog és meglebegtettük,hogy a social media felületeken nem biztos,hogy jó fényt vet majd a cégre ha ezt mint tapasztalatot megosztjuk.Újabb pár nap elteltével a Kollektor jelezte, hogy emailt kapott a lepárló mögött álló cégtől,hogy hát ismét elnézést akkor a rendelését elfogadják és küldik a honlapon kint felejtett áron megvásárolt palackokat.A honlapról azonnal eltűnt egyébként az első email után már a termék és a vásárlást sem rögzített többet a weblap.Magyarul annyi történt,hogy valaki öt éve nem frissített vagy nem használt egy weboldalt, nem kellően gondozta vagy zárta be a honlapot és egy fél évizeddel ezelőtti áron kellett eladniuk egy olyan whiskyt aminek azóta már háromszoros az ára aukciókon.Bizonyára valakit jól seggbe is rúgtak miatta:) Az egésznek a Kollektor szemszögéből annyi ára volt, hogy éjszaka alvás helyett kibogarászta ezt a honlapot, aztán irt két emailt és így keresett egy szép összeget.Ez a sztori persze kirívó eset,de jól példázza azt amiről beszélünk,hogy kutatás és felkészülés,szerencse és álhatatosság egy perc alatt képes jó befektetéssé érni)

Barman's Choice : Melyik a jobb csillagállás, ha van pénzed és ahhoz keresel egy whiskyt vagy ha felbukkan egy jó lehetőség és ahhoz hajtassz fel pénzt?

Kollektor : A tapasztalatom az,hogy ritkán van olyan amikor a pénzed is együtt van és egy jó lehetőség bukkan fel egyidőben:) Sőt, a legjobb lehetőségek mindig akkor jönnek amikor nem tervezel vásárlást:) Ez ilyen,ettől izgalmas. Azt viszont mindig szem előtt kell tartani,hogy akár milyen gyors megtérülést is hozhat egy ital a befektetés mindig hosszútávra szól, vagyis úgy készüljünk és úgy vásároljunk,hogy a pénzünk hosszú ideig fog a palackban állni.Számolni kell vele sajnos, hogy a sok csillogó marketingsztori vagy média hírverés néha megtévesztő tud lenni és beragadunk egy-egy itallal.

Barman's Choice : Az utolsó mondatod a manapság oly' sikeres brandek PR palackozásairól szól ? Nézzük például a modern Ardbeg sort,az most úgyis aktuális. És konkrétan csak a modern Ardbeg globálisan elérhető palackozásairól beszéljünk,hiszen butaság lenne összekeverni a Committee palackozások mai napig is árduplázó limitált kiadásait vagy a ritka független palackozású Ardbegeket, a régi hivatalos kiadásokról nem is beszélve, a modern globál Ardbeg Day koncepció éves kiadásaival.

Kollektor : A modern Ardbeg sor számomra egy óriási kettősséget jelent. Üzleti értelemben csodálatra méltó,vérprofi ahogy felépítették a marketingjüket, 120 %-on kihozzák a termékből amit lehet.Ha én lennék a tulajdonos,könnybe lábadt szemekkel méltatnám a marketingeseimet. Az Ardbeg ma mintapéldája annak hogyan kasszírozzunk be sok pénzt egy közepes erősségű korjelölés nélküli sorral. A másik oldalon állunk mi whiskyrajongók,gyűjtők akár, akik azt látjuk,hogy itt van egy neves lepárló aki sokszor túlhájpolt sztorikkal túlerőltetve mindent, nem túl kimagasló whiskykkel lát el minket.Számomra ez nem csak mint fogyasztónak rossz hír,hanem befektetőként is, hiszen egy alapból túlárazott termékre kellene befektetésként tekintenem. Ebben az a nehéz,hogy nem tudjuk,hogy az Ardbeg imádók túlzott fanatizmusához beárazott single malt hosszútávon fenntartja e az értékét. A legtöbb globál Ardbeg nagyon hektikus,ezért én nem gyűjtöm az Ardbeg ezen kiadásait.Nem tartom feltétlenül izgalmasnak azt a palackozást amit a túlzott hírverés állít be nagyszerűnek,inkább maradok a bezárt lepárlók whiskyjeinél mert azok jó beszerzési árral egy állandó emelkedésre képesek. Azokból egyszer nem lesz több,így mindenképpen megtérülő befektetések.

Barman's Choice : Akkor mit érdemes gyűjteni amiből befektetés is válhat ?

Kollektor : Ökölszabályként lehet olyanokat mondani,hogy a lepárlók hivatalos kiadásai mindig értékesebbek lesznek idővel mint a független kiadások vagy, hogy keressünk limitált palackozásokat,sorszámozott üvegeket,de alap az is, hogy a bezárt lepárlók koros maltjai hosszútávon mindenképp remek befektetések.

Barman's Choice : És akkor még ezt is lehetne tovább bontogatni,hogy néha egy független palackozó jelentet meg olyan maltot amit a hivatalos lepárló sosem vagy,hogy limitált e valami amiből 12 000 palackot adnak ki a lepárlótól szemben egy single cask indie palackozással és,hogy mennyi készlete lehet még a bezárt főzdéktől a tulajoknak...

Kollektor : Vannak nagy klasszikusok amik az aukciókon mindig jól szerepelnek, a Macallan,Springbank,Dalmore,persze az Ardbeg is,Glenfiddich,Bowmore.Én azt látom egyébként,hogy az emberek jó része szereti a whiskyt és élvezeti értéket lát benne.Megveszik,nem érdekli őket megtérül e csak élvezni akarják,meginni.A másik réteg aki csak egy tárgyat lát az üvegben és rövid vagy hosszútávú megtérülésként kezeli. Ahogy az elején mondtam én valahol középen állok,gyűjtő is vagyok,befektető is és persze fogyasztó.

Barman's Choice : Vannak kedvenc vadászkalandjaid ?

Kollektor : Azokat a whiskyket kedvelem amik éves szinten akár 20 %-os biztos emelkedésre képesek.Másfél éve vettem egy maltot, 28 éves, 1981-es évjárat,Dalmore matusalem sherry finesse néven ismert. Összesen 497 palackot adtak ki belőle,én egy nagykereskedelmi forrásból szereztem meg 475 euroért . Ugyanez a whisky fél évvel később egy aukción 1800 euroért kelt el.Megnégyszerezte az árát.Ez volt 2015-ben, nekem még meg van az enyém, jelenleg ez a legdinamikusabb értéknövekedést felmutató whiskym.Szintén hasonlóan erős példa egy éves távlatban egy 1973-as St.Magdalene ami bezárt lepárló,nyilvánvalóan jó megtérülés.Tavaly vettem 469 euróért, egy évvel később nem rég 650-ért ment aukción el hasonló palack. Ezek az italok 5-10 éves távlatban bizonyosan remek befektetések lesznek.És ez csak két extrém példa egy rövidtávú megtérülésre is.

Barman's Choice : Milyen csatornákon zajlik ez a gyűjtés-befektetés ?

Kollektor : Bármilyen csatornán , a lényeg,hogy jó áron szerezz be.A legtöbb üzlet aukciókon köttetik nyilván. Én privát kapcsolatokat is tartok más hasonló kollektorokkal,néha egymástól is vásárolunk. Rengeteg harmadlagos csatorna is van,néha egészen ritka whiskyket kínálnak nagyon jó áron de itt észnél kell lenni, a gyűjtők kedvencei a csalóknak,azért itt néha komoly euro ezrekről beszélünk és igen, hamisítják a whiskyt.

Barman's Choice : Vannak bukásaid ?

Kollektor : Ó,persze ! Van ilyen is.Legutolsó pont egy Ardbeg volt, a Perpetuum.Abból nagyon gyorsan akartam egyet, ez a Feis Ile alatt kiadott Distillery Release verzió volt.Már én is csak dupla áron tudtam beszerezni de azóta eltelt egy év és nagyon sokat zuhant,nem tudtam belőle gyorsan haszonnal kiszállni,így most vagy várok éveket hátha legalább a befektetett összeg visszajön, vagy kiszállok valami kis veszteséggel és a befolyt pénzt inkább beleteszem valami komolyabb kiadásba kiegészítésként.

Barman's Choice : Mik kötik le manapság a figyelmed a whiskyk közül ?

Kollektor : Az én fő érdeklődési területem a bezárt lepárlók.Kedvenceim a Brora,Port Ellen,St.Magdalene,Glenlochy,Glenugie.Nem csak mert jó befektetések hanem mert szeretem a történetüket, tanulmányozom a lepárló sorsát.Ezek mellett figyelem az új lepárlókat is.

Barman's Choice : Igen,pont elkaptuk a nagy skót whisky történelem azon periódusát amikor sorra nyilnak a lepárlók , gyakorlatilag az első - később mindig aranyárba elérő -palackozásokat is belehet azonnal szerezni.Az se baj,ha pár évtized múlva esetleg bezárnak,sőt:)

Kollektor: Igen,itt van például a Wolfburn...

Barman's Choice: A Wolfburn amelyik a hivatalos első palackozása előtt( ami még így is csak 3 éves) kiadott egy Inaugural Release nevű párlatot-párlatot,hiszen még három éves sincs az ital így hivatalosan nem is hívhatják whiskynek - és csak azért mert ez a legelső hivatalos megjelenése ennek az új lepárlónak, a 200 font körüli palackár után , ami már önmagában is horror,jelenleg 700 font körül kapható meg ha épp valaki megválik tőle..

Kollektor: Komoly jövőképet látok előttük:) De az egyik legkedvesebb területem most a campbeltown-i Glengyle Distillery Kilkerran single maltja. Jelenleg minden egyes palack amit kiadtak megvan nekem, 52 különböző Kilkerran,ez így egyben már komoly gyűjtemény,talán egy nap sokat is ér majd. Már a beszerzésükre is milliós tételt fordítottam forintban, jelenleg a dupláját éri piaci áron az egész.

Barman's Choice : Ilyen megtérülést egy bank se garantál ennyi idő alatt:) Egy év alatt hitel helyett összewhiskyzhetsz egy garzont...:) Nagyon elszabadult már ez az egész whisky invesztíció,nem?

Kollektor : A mai világban a haszonszerzés,a nyereség hajszolása és a külcsín mindent felülír. Utóbbi azért mert még a luxusterméknek kikiáltott whiskyk közt is van "még luxusabb" és a világ sok helyén a skót whisky még mindig státusszimbólum.

Barman's Choice : Pláne ha ezüst foglalatba szorított,kristályokkal kirakott kézzel készült dekanterbe tesznek egy whiskyt 9-10 millió forintért..

Kollektor : Mindenről újabb és újabb bőrt akarnak lehúzni a gyártók.A gyártók már kimondottan a gyűjtőket és a befektetőket célozzák, szinte nekik készítenek palackozásokat.Realitásról már rég nem beszélhetünk.Addig emelik az árakat amíg csak lehet, de egy nap ez a lufi is ki fog pukkanni és akkor beáll a whisky ára a reálisra. Befektetőként sajnos ezzel is számolni kell,ez a kockázat.