A skót whisky története tele van színes egyéniségekkel . Eleve az a tény, hogy a ma prosperáló szeszfőzdék jelentős része illegális jövedelemforrásként , egykori szeszcsempészek tevékenysége révén tette le jelenlegi hírnevének alapjait sokat mondó . Ez persze nem jelenti azt , hogy mindenki a sötét oldalról érkezett , hiszen rengeteg jószándékú , dolgos,pionír szellemiségű embernek köszönhetjük azt amit ma skót whiskyiparnak ismerünk.

A Glen Grant Distillery 1840-ben lett alapítva két , a whisky üzletbe már akkor belekóstolt testvérpárnak köszönhetően. James és John Grant a Speyside közepén , Rothes nevű falucskában vélték megtalálni a helyet ahonnan életvízzel kívánták ellátni az arra szomjazó nagyvilágot. Egy innovatív párosról beszélhetünk , hiszen a Glen Grant lepárló volt az első Skóciában amelyik már az 1860-as években használta az elektromos áramot és villany világítást vezetett be a főzdébe. Alig egy évtizedig világíthatott fényesség az alapítók feje felett , hiszen John már 1863-ban, James pedig 1872-ben elhalálozott. A lepárlót ifjabb James Grant vette át.

James Grant fiatalkoráról nem sokat tudunk ,de az ismert időszak sztorijait alapul véve bizonyos, hogy egy nyughatatlan de legalábbis kalandos élete lehetett. James Grant a viktoriánus kor egyik sajátos szerveződésében , a Rifle Volunteers nevezetű , tulajdonképpen a belső honvédelmi irreguláris erők alakulatában szolgált tisztként. A rangja saját állítása szerint őrnagy volt , így is szólitatta magát haláláig és ez a titulus - The Major - később visszaköszönt a saját whiskyje, a Glen Grant imázsában is.

A Rifle Volunteers egy a korábbi miliciák és egyéb önkéntes, civil népfelkelőnek is hívható védelmi erőkből lett fejlesztve. Lényegében a brit birodalom területein a fegyverforgatásban valamilyen szinten jártas civilek szerveződése volt, természetesen erős birodalmi kontroll alatt de meglepően sok független döntési jogkörrel. Ezek persze nem érintették az egységek bevetéseit és egyéb a katonai rezsim intézkedése alatt álló dolgokat. Ezek a többnyire úri lövészklubok tagjaira épülő "tisztikarral" és főleg a munkásosztály adta legénységgel rendelkező alakulatok a brit szervezési tálentumnak köszönhetően azért alkalmasak voltak arra, hogy évtizedekkel később alapjai lehessenek a brit territoriális haderőnek , ami elméletben a "hon védését" hivatott betölteni az alapvetően a birodalmi érdekeket képviselő nagy, brit expediciós hadsereg mellett. Egy ilyen önkéntes miliciának, lövészegyletnek, önvédelmi erőnek hívható alakulatban lett őrnagy James Grant.

Hősünk a nyugdíjazása után tovább élte a viktoriánus úri passziókban bövelkedő életét, vadászott Indiában és "bejárta Kenyát és Zimbabwet" , meg még ki tudja merre nem lövöldözött. Afrikából egyszer az elejtett trófeák mellett haza hozott Skóciába egy árva kis néger fiúcskát, aki egészen haláláig, az 1970-es évek közepéig élt a Glen Grant Distillery birtokán. James Grant energiájából még arra is futotta, hogy 1897-ben az örökölt lepárló mellé építsen egy Glen Grant 2. nevű főzdét is.Igaz, alig fél évtized után a főzdét kivonták a termelésből. Ennek a lepárlónak később még jelentősége lesz , tessék figyelni !

1931-ben az Őrnagy meghalt , az üzlet az unokájára szállt. A bolt ment csendesen , majd az 1950-es évek közepén az akkora már igen jónevű Glenlivet tulajdonosai beszálltak az Glen Grant bizniszébe és megalakult a Glenlivet & Glen Grant Distillers. A következő érdekes pillanat a Glen Grant addigra már több mint száz éves történetében 1961-ben jött el. És ez a pillanat volt az amikor elkezdődött az egykori milicista őrnagy hagyatékának igazi kiteljesedése.

1961-ben egy olasz úriember látogatta meg a főzdét és egyben barátját, a Glen Grant tulajdonosát. Az akkoriban épp csak megszülető single malt termékben rejlő lehetőség és persze egy igazi felföldi whisky lepárló olyan hatást gyakorolt az itáliai látogatóra, hogy meggyőzte a Grant leszármazottat, hogy adja neki az olaszországi kereskedelmi jogokat. A barátságra való tekintettel és valószínüleg jópár pohár whisky elfogyasztása után az alku megköttetett. A Glen Grant pedig azóta is Itália elsőszámú single maltja, világszinten pedig benne van a Top 10 malt whisky márkában , megelőzve olyan neveket mint a Laphroaig, Balvenie, Talisker és tulajdonképpen hat egyéb márkát tekintve mindenki mást is. A skót whisky világára jelemző keresztbe-kasul alapított konzorciumoknak köszönhetően a Glen Grant sorsa és tulajdonosi struktúrája tovább bonyolódott aztán. Az 1970-es években előbb összeolvadtak a Glenlivet egyéb érdekeltségeivel ,igy egy ideig a közös istállóba tartozott a Longmorn is, majd ugyanazon évtized végén a Chivas és a Seagram, jól ismert megacégek vásárolták be magukat az üzletbe. A 2000-es évek végén az akkora már Diageo név alatt futó óriásbirodalom egy másik neves vállalattal, a Pernod Ricarddal felvásárolta a Seagrams Spirit cégcsoportot, hogy aztán kiválogassák mi az amit majd megtartanak a hatalmasra duzzadt lepárló portfóliójukból és mi az amit bezárnak, eladnak. 2005-ben újabb tulajdonos jelent meg a történetben, az olasz Campari csoport vásárolta meg a Glen Grant Distilleryt több mint 100 millió euro fejében. Nem véletlen a Campari felbukkanása, ne felejtsük, hogy addigra már a Glen Grant gyakorlatilag egyet jelentett a whiskyvel egy erős piacon, Olaszországban.

De ugorjunk vissza picit az időben egy apró kis érdekesség okán, aztán végre leírom mi is a mai bejegyzés aktualitása . Emlékeztek az 1897-es alapítású Glen Grant 2.-re ? Az amelyik bezárt öt év múlva...A kettes számú termelőegységet egészen 1965-ig nem használták, legalábbis termelés nem folyt benne. Mivel fizikailag alig pár száz méterre volt a Glen Grant lepárlótól fénykorában egy kisebb cső kötötte össze a két egységet és így jutott el a párlat egyik üzemből a másikba,mondhatni akár hatékonyan is működhetett volna ez a termelői szimbiózis. De a Glen Grant 2. sorsa máshogy alakult. Először is új nevet kapott és saját single maltként is megjelent ilyen-olyan palackozók gondozásában. Egészen 2002-ig termelt ez a lepárló. Akkor ismét felújítás címszó alatt bezárták, ahogy szokták ha épp nincs szükség whiskyre az adott helyről, majd 2010-ben nem csak, hogy végleg bezárták, hanem teljesen lebontották. Szó szerint a földdel tették egyenlővé. A leszerelt berendezések ide-oda kerültek, tudomásom szerint a lepárlóüstök jelenleg egy belga whisky főzdében dolgoznak. Ez a lepárló pedig a Caperdonich Distillery volt. Igen, az a Caperdonich amelyik igen gyönyörű single maltokat tud felmutatni az 1970-es évekből, köszönhetően például a Duncan Taylor független palackozónak, akinek nagyon szép készletei voltak a kis Glen Grantből.

De vissza a mai hírhez ! Kicsivel több mint tíz évvel a Campari beszállása után az olaszok úgy érezték , hogy az eddig a Glen Grant Major's Reserve néven futó korjelölés nélküli malt whiskyre, egy 5 (!!) éves korjelölt Glen Grant maltra és egy 16 éves verzióra épülő alapsor mellé új tagok kellenek. És ezzel a lendülettel új külsőt is szabtak a Glen Grant single maltnak ! Nézzük az új egyenruhát !

Az első új whisky a Glen Grant 12 Year Old. Na ennek máris örülhetünk, hiszen korjelölt és nem lehet nem észrevenni , hogy az elmúlt fél évben egyre több lepárló teszi vissza a whisky korát a címkére, mintha a NAS korszak elérte volna azt a zenitet amit már nem lehet meghaladni a brandeket súlyosan derogáló kritikai hangok nélkül. Mindenesetre aligha lesz ütősebb egy 12 éves Glen Grant - ami valljuk meg nem egy túl izgalmas ital, de ha finom akarok lenni akkor azt mondom lágy, könnyed,olaszos- mnt egy Major's Reserve, pedig biztosan jópár év különbség van a tartalmuk közt.De kezdésnek nagyon is jó ! Vannak zsenialitásért kiáltó főzdék akiknek már az alapmaltjuk is csak 10 éves. Ehhez képest abszolút korrekt a Glen Grant 12 year old korolása.A whisky 43 %-os alkoholtérfogattal bír , egy aranyló, könnyedén virágos,mandula és citrus aromákat hordozó, ízben az almás pite és a karamell jegyeit mutató,lecsengésében lágy és enyhén fűszeres. Mondjuk, hozza a klasszikus Glen Grant profilt.

A második újdonság szinte ugyanaz mint a fenti, 12 éves. A Glen Grant 12 Year Old Non Chill-Filtered nevű variáció , mint neve is sugallja, nem hűtve szűrt eljárással készült, ebből kifolyólag minden aroma és íz benne teltebb, krémesebb, jobban kiteljesedő. Ez a variáció a travel retail szegmensbe kerül, ott hivatott az Őrnagy hagyatékát tovább ápolni. Hogy aztán a jellemzően jó bevételt hozó de általánosságban a whisky iránti ismeretekben kevésbé jártas utazóközönségnek mit mond a Non Chill-Filtered név afelől vannak kétségeim. De jól hangzik, a Glen Grant név önmagában is van annyira erős, hogy jól szerepeljen, pláne ha még egy 12-es is a címkén van,biztosan sikeres lesz az 5 éves vagy a korjelölés nélküli Major's Reserve könnyedségén edződött olaszok közt tuti.Ez az ital is 43 %-os abv-vel kerül a polcokra.

A harmadik újdonság már mondhatni igen szép korral jelenik meg, ez a Glen Grant 18 Year Old. A virágos és tölgyes jegyek dominálnak benne, karamellkrém, vanilia, mazsola és hosszú,melengető fűszeres lecsengés jellemzi. Alkoholtérfogata szintén 43 %-os.

A megújult külsőről pár szót. A palackokon nincs jelen az nagyon jellegzetes életkép amiről a Glen Grant a világon bárhol felismerhető, az asztalnál búsuló két skót lövész, talán maga az Őrnagy és katonatársa. Helyére a család monogrammja került központi helyre, JRG hirdeti az alapító John, kedves neje Rose és a Grant család emlékét. A lepárló neve alatti színes etikettek a 12 éves variációknál bronzos árnyalatúak , míg a 18 éves kapott egy hidegebb, kékes-ezüstös színvilágot és egy ilyen árnyalatokban pompázó, viszonylag modern dobozolást is, tovább emelve a termék premium kategóriás mivoltát.

Összefoglalva itt van három (na jó, kettő) új single malt, mindegyik korjelölt,sőt egyikük non-chill! Jönnek egy lassan 180 éves Speyside közepén álló szeszfőzdéből , egy jelentős európai piacon domináló, top 10-es márka képviseletében , egy hóbortos de mégis tiszteletreméltó skót ex-milicista örökségeként. És, hogy az új egyenruha kevésbé tradicionális ? Ne felejtsük, hogy az Őrnagy népfelkelő zubbonyából mára terepszín lett és ne felejtsük, hogy anno a Glen Grant az elektromos árammal már jóval a többiek előtt bizonyította, hogy a fejlődés örök és nem kell a változásoktól félni. Mindezek ellenére hivatalos hír nem jött arról, és szerintem nem is érinti az eddigi alapsor Major's Reserve vagy 5 Year Old címkéit a változás. Emlékeztetőül itt van az Őrnagy címkéje, ha esetleg az idők szava mégis elsodorná  utolsó emlékét is, lássuk,milyen volt amikor a skót lepárlók nem repterek vámmentes polcaira készültek prémium termékként, hanem egy egyszerű módra csak szimbolizálták ezt a vidéket és lakóit.

De mindenek előtt köszöntsük a jó hírt és az új korjelölt single maltokat ! Vigyázz ! Glen Grant jobbról,tisztelegj ! Őrnagy úrnak jelentem , az új whiskyket szeretettel fogadjuk . Kérek engedélyt kóstolást megkezdeni ! Slainthe Mhath Major Grant !