A legutóbb amikor a Beam Suntory portfolióba betagozódott single maltok szóba kerültek a legendás Laphroaig kapcsán még aggódtunk , fanyalogtunk , tanácstalanul ráztuk a fejünket a nem épp helyesnek gondolt új irányokon . A felvásárolt skót single malt márkák másika , az Ardmore ellenben annak ellenére kapott bíztató szavakat a blogon , hogy kissé náluk is kilógott a lóláb az új gazda megjelenése óta kiadott palackozások és külső változások tekintetében ( lásd Ardmore Legacy és Ardmore Tradition és Ardmore Three Wood ) . Most nem lesz egy második " Quo Vadis ? " bejegyzés egy újabb Beam Suntory malt kapcsán csupán egy rövid vélemény következik.
Az Ardmore az új dogma szerint fellépett a Beam Suntory's Peated Malts of Distinction nevű projektbe ahol olyan társai vannak mint a Bowmore Small Batch , az ír Connemara tőzegelt cucca és a kétszáz éves legenda Laphroaig "Select" nevű itala , ami jelen állás szerint kisebb döbbenetre készteti a rajongókat a rávetett koncepció tekintetében . Akárhogy is , ilyen whisky sorba fellépni egy nem Islay whiskynek nem csak elismerésre méltó hanem szép jövőt is jelent. És ez jó . Az Ardmore aki szinte már imázsként viselte magán az alulértékelt, hagyományos , tőzeges felföldi kis whisky jelzőket egyértelműen új korszakába lépett. Dicséret illeti még akkor is a Beam Suntory munkatársait az Ardmore iránti figyelmük miatt ha ez a figyelem egyelőre lecsupaszítva semmiben sem különbözik attól az stílustól amit a Laphroaigra húznak a szemünk előtt. Megvan az az előnyünk, hogy ma már mindenki tisztán lát a marketing és a stratégiai pozicionálás, a raktárkészletek problémája és a bevétel optimalizálás kérdésében, így ezeken azt javaslom lépjünk is egyből túl.Maradjunk a ténynél , hogy a Beam Suntory óta ez a tényleg elfeledett lepárló nem csak külsejében újult meg és került vissza a legdinamikusabb piaci szektorba, a travel retail szegmensbe , hanem gyakorlatilag megsokszorosódott a hivatalos palackozásainak száma .
A Traditional Cask átalakulása Legacy nevű megjelenéssé nem nagyon nyerte el egyelőre senki tetszését a Beam marketingesei kivételével , de fogadjuk el egyfajta korrigálásnak a kor szellemében a Tradition néven gyorsan visszahozott travel retail kiadást és különösebben ne piszkáljuk őket a tényért , hogy egy Triple Wood néven bemutatott variáció manapság már csak egy-egy lepárló pótcselekvését hivatott szimbolizálni . Végre van elérhető választék az Ardmore maltokból . És ez ismételten , jó .
Itt van most egy újabb cucc a lepárlótól . Igen, egy újabb hullámlovas , egy újabb olyan palackozás amivel a marketing csapat kényszeresen igyekszik bizonyítani létjogosultságát és kreativitását általában minden olyan cégnél ahol a tulajdonosi kör globális üzletpolitikában gondolkodik de ennek ellenére igazodni kíván a szakmaisághoz . Wood Finish . A varázs szó . Van akiknél túlélés, van ahol szakmai döntés, van ahol a kínálat színesítése és van ahol a fent körülírt marketing csapat szellemi terméke a hétfői meetingre . De ezt sem szeretném különösebben kommentálni ezen túl hiszen megannyi jó whiskyt köszönhetünk ezen döntések bármelyikének és ezúttal mégis csak az egyik tényleg ( de tényleg ! ) utolsó elfeledett maltok egyikéről van szó . És ez, megint csak azt kell mondjuk, jó.
Az Ardmore Port Wood Finish a hagyományosnak tekinthető american oak-european oka duplaérlelésből kapja az alapitalát 12 évnyi altatás után majd ez a nedű megfordul egy half-Port pipe típusú hordóban . A fokolása korrekt , 46 % -os abv jelöléssel érkezik a whisky és igen tisztességes 49 fontos nyitóárral . A mai viszonyok közt szerintem elfogadható egy viszonylag kevésbé ismert de mindenképpen elismert alapokra építő brand kapcsán .
Itt van tehát egy korjelölt , tőzegelt, portói utóérlelt hagyományos felföldi maláta whisky , ami egyelőre a nyertesének tűnik egy whiskyipari nagybevásárlásnak . És ez , bizony mondom néktek , jó.
