Még soha nem volt ennyire pikáns felhangja egy olyan eseménynek , mint az angolok és a skótok bármilyen formában történő versengésének , mint ezekben a hetekben. A skót függetlenségi tervek évszázadok óta először adnak valami, eddig nem megszokott árnyalatot a két nemzet kapcsolatához . És bár a helyzet koránt sem olyan éles , mint hinnénk , de egy ilyen szituáció azért mindkét felet arra készteti , hogy minden helyzetben a másik orra alá dörgöljön valamit . Hol éles kritika formájában , hol viccesen , hol a brit hagyományokhoz méltó formában , versengve . Politika, művészet , sport , mind egy-egy front a szigetlakók különös kis harcában . És szerencsére a harc esetünkben inkább nemes vetélkedést takar mint véres összecsapásokat , igenis vannak olyan dolgok amiket mindkét fél halálosan komolyan vesz . Mint például a rugby.
A skótok és az angolok mérkőzése a rugby sportban minden évben a csúcspontja az egyesült országok kivagyiságának. Nem is kell jobb érzés annál , mint amikor az ősi ellenfelet a pályán győzi le az adott országok csapata , vallják skótok,angolok. Ezekben a hetekben zajlik a rugby világ Európa bajnokságának is nevezett Hat Nemzet Kupája . A tornán az angolok és a skótok mellett a walesiek , az írek , a franciák és az olaszok vesznek részt . Minket most főleg a skót - angol viadal érdekel , hiszen ez az egész viadal legnagyobb érdeklődésre számottevő meccse . Még akkor is ha csóri skótok többnyire a szimpatikus vesztes szerepébe kényszerülnek . Valahogy úgy vannak vele mint mi a focival . Mindig azt hisszük, na talán most van egy olyan csapatunk amelyik esélyes bárki ellen , de a valóság általában kijózanító . Ennek ellenére a skótoknak a rugby több mint sport . A nemzeti összetartozás egyik legfontosabb formája . A rugby szinte vallás itt , ha magasztosan akarok fogalmazni . Sajnos pár hete az idei versengésben megint csak alul maradtak skótjaink , de a mérkőzést körülvevő várakozás , izgalom , maga a meccs , lázba tartotta ezt a kis nemzetet napokig . Ahogy már évtizedek , lassan századok óta . És , hogy mi köze van ennek a whiskyhez ? A bejegyzés második felére kiderül .
1872 karácsonyát írtuk . Az indiai Kalkuttában 20 angol és 20 skót nézett farkasszemet egymással . Az apropó egy rugby mérkőzés volt , a sportágat és nyilván a gyarmattartók erejét demonstrálandó . India abban az időben egyfajta egzotikus helyszíne volt mindannak , amit a világ brit stílusként ismert . Ha elvonatkoztatunk a gyarmati státusszal járó kizsákmányolás és elnyomás fogalmaitól , be kell látnunk , hogy a britek nélkül India ma nem tartana ott ahol . Nem csak az üzleti élet és a kereskedelem zajlott gőzerővel akkoriban , hanem az élet egyéb területein is nagyszerű dolgok történtek Indiában . A briteknek köszönhetően fellendült a sportélet is . Persze ez is kissé talmi , hiszen a sportok többségét a britek űzték , de elkerülhetetlen volt , hogy a helyiek , az indiaiak is eltanulják a számukra akkor még szokatlan testkultúrát . Például a krikettben a mai napig az indiaiak ( és a fő ellenség pakisztániak ) a világ élvonalába tartonak . Ahogy mindenkinek van képe a lovaspoló mérkőzésekről is , mint klasszikus , gyarmati, úri sportról . De térjünk vissza 1872 decemberéhez és az ominózus rugby meccshez . A felállás tehát 20 angol , velük szemben 20 skót és ír,walesi fickókból álló vegyes csapat . A mérkőzés célja a rugby népszerűsítése volt . A helyszín tehát Calcutta , ahol a népszerűsítés olyan jól sikerült ,hogy napokkal később meg kellett ismételni a viadalt , annyira megtetszett a helyieknek . Nem csak , hogy megtetszett , hanem azzal a lendülettel a rugbybe beleszerető kalkuttaiak azonmód meg is alapították a Calcutta Football Club nevű egyesületet . A kezdeti lelkesedést hamar erodálta az a tény , hogy a rugby nem igazán az indiai éghajlathoz passzoló sportág . Ott bizony kemény, izzadt , mocskos , durva de nem alattomos test test elleni küzdelem kell a győzelemhez . Ezzel szemben a tenisz vagy a lovaspóló űzhető fehér felszerelésben és a sportágak etikettje is közelebb áll a brit úriemberek magatartásához , mint az agresszív rugby . Ezért a Calcutta FC napjai amilyen nagy lendülettel indultak , olyan hamar véget is értek . A klub hamar feloszlott érdeklődés hiányában . Ellenben megmaradt az alapítók törzstőkéje . Az sem volt semmi , ezüst rúpiákban tartották akkoriban még a vagyont arrafelé . A CFC feloszlása után a rugbyt továbbra is kedvelő tagok elhatározták , hogy ha a pályán elért eredményekkel nem is , de valahogy mégis csak szeretnék ha Kalkutta neve szerepelne a rugby ( vagy másnéven football ) történelmében . Beolvasztatták tehát ezüst törzstőkéjüket és helyi mesteremberekkel készítettek egy 45 centiméter magas ezüst serleget . Ennek a serlegnek a neve azóta is : Calcutta Cup . A készíttetők a kupát a skót és az angol rugby válogatott éves összecsapásának apropóján , a győztesnek ajánlották fel . Hagyomány született .
Az első mérkőzést a Calcutta Cup birtokosa címért 1879 -ben játszották Edinburghban . A meccs döntetlennel végződött . A következő évben Manchesterben csaptak össze a felek , ahol az angolok diadalmaskodtak , ezzel tehát ők lettek az első nyertesei a három királykobrát formázó füllel elátott ezüst serlegnek . Az azóta eltelt időben is az angol dominancia érvényesül , hiszen a győzelmek több mint 60 % -át az angolok aratták , míg a skótok alig a mérkőzések harmadát nyerték meg . A Calcutta Cup a két világháború alatt szünetelt de még így is lassan egy 120 éves tradicióval rendelkező versengésről van szó . Ami unikum a maga nemében , sőt talán ha a világ összes sportjának vetekedését is vesszük alapul , ez a párharc ezért a díjért mindenképpen a világ legnevesebb sportversenyeinek egyike. A Calcutta Cup másolatát kapja meg a győztes .A nyertes nemzet és az adott ország csapatkapitányának nevét gravírozzák a serlegbe évről évre . A nagy nemes vetélkedés mellett azért nem a britekről lenne szó ( és itt mindegy , hogy különbséget teszünk angolok vagy skótok közt ) ha pár fura kis sztori nem kapcsolódna a serleghez. Az én kedvencem egy 1988 -as eset ,amikor is a Calcutta Cup súlyosan megsérült . Az ok ? Hát csak annyi , hogy angol és skót játékosok nem szomjas állapotban a serleggel fociztak Edinburgh fő utcáján , a Princes Street - en . Hát , a rugby játékosok nem az úri negyedekből származnak :)
2012 -ben , pár héttel ezelőtt egy whisky lepárló úgy gondolta , hogy ebben a kiélezett helyzetben a legelegánsabb az , ha feledve évszázadok ellenséges megnyilvánulásait ,pályán és azon kívül , egy asztalhoz ülteti a sportág skót és angol legendáit . Az eseményt az edinburghi Balmoral Hotel nagytermében tartottá k egy vacsorával összekötve . A rendezvény neve : Auld Enemy Dinner . Szabad fordításban Régi Ellenfelek Vacsorája . Nem rossz ötlet , főleg mivel minden étkezés velejárója az ital . Már pedig ha ezt a rendezvényt egy whisky lepárló patronálja, akkor ott kell lennie whiskynek is . Volt is. Nem is akár milyen !
Scott Hastings , skót rugby legenda az Auld Enemy Dinner házigazdájaként , skót dudásokkal
A Highland és Lowland határán elhelyezkedő , magát a legtisztább malt whiskyt készító lepárlóként azonosító Glengoyne Distillery volt a házigazda . A cél nemes és ennek megfelelően az esemény tiszteletére lepalackozott single malt sem lehet más . Nézzük csak , mivel próbálta kiengesztelni az öreg ellenfeleket a Glengoyne !
A single malt kora 21 év .1990 augusztus 23. - án került hordóba a párlat , hogy 2011 végén lepalackozzanak belőle 300 üvegnyit . A whisky alkoholerőssége 54.4 % -os , a hordó amiben érlelődött pedig ex-sherry butt típusú ( cask number 1516 ) . Ez a single cask palackozás a Glengoyle Auld Enemy Dram nevet kapta . Szerintem ez egy jó kis név . Valami hasonló stílusú elnevezést hallottunk már a Glengoyne - tól legutóbb , akkor a Glengoyne Teapot Dram és a köré emelt sztori kapcsán .
Ime a Calcutta Cup legújabb fejezetének egyik mellékszereplője , a Glengoyne Auld Enemy Dram :
Hogy mit hoz a jövő a skót és angol kapcsolatokban , azt még nem tudni . Talán soha nem tud már elválni egymástól a két nemzet , talán most jött el az ideje a különválásnak . Akárhogy is lesz , egy dolgot nem lehet vitatni . Az angolok és a skótok sportbeli versengése még mindig megmarad a fair play keretein belül . Különösen a rugby tekintetében . Mert bármilyen brutális is maga a sportág , a rugby az egyetlen olyan fizikai erőre épülő csapatsport , ahol ne látni olyat , hogy szándékosan egymásba rúgnának , hogy fetrengenének sérülést imitálva , és , hogy csalnák a játékot . Igen , kőkemény , brutális , gyakran véres , de végletekig korrekt küzdelemről beszélünk . Csatáról . A szó békés és nemes értelmében .
És most már van olyan pillanata is a hosszú évek viadalának , amikor a két öreg ellenfél egy asztalnál ül a küzdelem után .
És skót single malt whiskyt iszik .
Mert whiskyben ha évszázadokig is erőlködnek , az angolok soha nem nyerhetnek . A skótok meg vannak annyira cinikusak , hogy ezt is győzelemként értékeljék . Mert a zrikálásnak soha nem lesz vége . Maximum egy dram erejéig :)
