A skót whiskyipar legnagyobb szereplője a Diageo egy újabb megaberuházást jelentett be a napokban hivatalosan.Folytatva a több millió fontos fejlesztéseit,a cég ezúttal a Speyside közepén lévő Dailuaine Distilleryt építi át.
A Diageo pár éve kezdett bele egy 100 millió fontos invesztícióba a skót whisky üzletágában.Ebből a keretből épült fel a Roseisle Distillery,újult meg a Caol Ila Distillery és jócskán jutott még más lepárlókra is.A mostani bejelentés értelmében egy 9.5 millió fontos befektetéssel átépítik a Dailuainet és növelik a whiskytermelési kapacitásukat.A terv részletei még fejlesztés alatt vannak vagy legalábbis nem publikusak,az már biztosan tudható,hogy a következő 2-3 évben újabb lepárlókat von bele a Diageo a fejlesztési terveibe.A Diageo egyik prominense szerint a skót whisky soha ennyire nem volt még népszerű mint manapság.Szavai szerint:"az elmúlt években jelentős beruházásokat hajtottunk végre a termelési kapacitásunk növelése érdekében,hogy kielégithessük a megnövekedett piaci igényeket".
Nem véletlen az sem,hogy a Caol Ila után most a Dailuaine jön a programban.Bár a single malt rajongók ismerik és szeretik a Dailuanet,hivatalos megjelenése alig pár kiadásra korlátozódik.Ellenben az egyik legfontosabb összetevője a Johnnie Walker blendeknek.Ez mellett a Dailuaine lepárló területén működik egy komoly üzemegység,ami talán ugyan annyira fontos a fejlesztések kapcsán.Az úgynevezett dark grain plan az az üzem,ahol a viszamaradt termelési hulladékból(pot ale,draff) takarmányt készítenek.Illetve ez az a helyszín,ahol megszűrik,megtisztítják a termelés után maradt vizet,20ppm alá csökkentik a fenoltartalmát majd a közeli Spey folyóba engedik.A 21.században már sokkal inkább megújuló energiaforrásként tekintenek a whiskytermelés salakanyagára,ezért nagy valószínűséggel része lehet a Dailuaine jövőjének egy hasonlóelképzelés.A 40 milliós Roseisle Distillery már hasonló módon működik,saját termelési hulladékát használja megújuló energiaforrásként.Hogy ez mennyire fontos eleme a jelenlegi skóciai ipari beruházásoknak,különösen a whisky iparágban,azt jelzi az is,hogy pár hónapja egy 60.5 millió fontos projekt kapott zöld utat a Speyside-on.Ezzel a beruházással közel 9000 háztartás energiaigényét elégítik ki a 16 környékbeli whisky lepárló hulladékából előállított árammal.Ebben a projektben közösen vesz részt a Diageoval az Edrington Group, Chivas Brothers, Glen Grant Distillery, Inver House DistillersBenRiach Distillery és a John Dewar & Sons.Példátlan összefogás,hatalmas munka,fontos eredmények.Lehet így is csinálni..
De térjünk vissza a Dailuaine lepárlóhoz!Jelenleg a felszereltsége három pár üst(still) és 8 washback.A lepárló területén van nyolc nagyon szép raktár de ezek teljesen üresek.Maximális kapacitása 3.3 millió liter per év,ez jelentősen megnő majd a felújítás után.Nincs érlelés és tárolás a Dailuaine területén,a whiskyt tankereken szállítják át a töltőállomásra(filling) Cambusba,majd onnan tárolásra a Diageo másik raktárába Blackrangebe.A termelés szinte teljes egészében a Johnnie Walker blendekhez van felhasználva.Dailuaine single malt whisky hivatalos palackozásként ritka.Létezik egy 16 éves a híres Flora & Fauna sorozatból,ez a legismertebb.Ennek egy hordóerősségű változta-Dailuaine 1980-63%-alkohoerősséggel.Megjelent korábban a Rare Malts sorozatban egy szintén 60% feletti,22 éves kiadás és a Manager's Choice válogatásban egy sherry hordós 11 éves változat.
Mivel az új terv részletei még nem ismertek,nézzük meg miért is volt mindig is különleges ez a lepárló.
1852-ben alapította William Mackenzie és a lepárló az első félévszázadában valamilyen formában a Mackenzie család birtokában is maradt.A Dailuaine kapcsán egy történelmi helyszínéről is beszélhetünk a skót whiskytermelésnek.1889-ben ugyanis ez volt az első olyan lepárló,amelyik pagodatetőt kapott és ezzel meghatározta a skót whisky lepárlók építészeti stílusát az elkövetkező évtizedekre.A pagodatető olyan ikonikus emblémája lett a skóciai lepárlóknak,hogy a mai napig használatban van a kis csúcsos elem mint egyfajta logója az iparágnak.Ma már inkább csak dísz és hagyományőrzés címszó alatt léteznek,de még mindig büszkén és kecsesen hirdetik a múltat.1889-ben a Dailuaine akkori tulajdonosi köre megbízta Charles Doig nevezetű építészt,hogy az aktuális átépítések kapcsán különös tekintettel legyen a tőzegfüstöt elvezető kéményrendszerre.Doig az mellett,hogy megoldotta a feladatot,valami kis egyedit akart a munkájába csempészni.Ez lett a mára védjeggyé vált pagoda alakú tetőforma.Nézzük csak a Doig archívumból való eredeti rajzokat,hogyan is gondolkodott a mester(a számozás a képen nem eredeti):
Az első rajzon látható az eredeti viktoriánus ventillátor a lécezett oldalával.A rajz áthózva,Doig mester tehát ezt a formát elutasította.A második rajz Doig elképzelése.Egy nyitott kémény,egy piramis alakú tetővel.A harmadik rajzon látható,hogy először megpróbálkozott egy csinosabb,íveltebb megoldással,majd a négyes képen ezt tovább fejlesztette és már a piramis formán kivülre rajzolta-talán hagsúlyozandó az ötletét, a forma finomságát-az íves tetőtervet.Itt már vlószínüleg annyira elkaphatta az alkotási kedv,hogy egy még nagyobb formában kívánta az ívelt tetőt megvalósítani,kvázi egy csúcsos sapkaként ráhúzni az eredeti kéményre(5.kép).Aztán a helyére kerültek a dolgok.A kémény nyitott lett,hatékonyabban működhetett,és a teteje egy ívess,azóta is pagodatetőnek nevezett forma lett.
Sajnos az első,Doig féle tető is elpusztult az 1917-es tűzben ami a lepárlót sújtotta.Igen ám,de fennmaradt egy fénykép azzal a bizonyos Doig-féle tetővel.Nézzük csak:
Hoppá.Ez a pagodatető nem az a pagodatető.A rajzok közül a megvalósított forma sokkal inkább a 3. vagy a 4. tervre hasonlít.Vajon Doig meggondolta magát?Esetleg a megrendelőknek tűnt tól bizarrnak a 6.terv?Valószínüleg soha nem tudjuk meg.Tény,hogy ez volt mégis az első"pagodatető' a lepárlók történetében.De a 6.terv sem ment veszendőbe mert azt egy másik építész,valószínűleg Doiggal együtt dolgozva felhasználta a Strathisla Distillery kéményénél.Rögtön kettőt is építettek belőle.Ez már valóban a 6.terv,igaz?:)
A Dailuaine lepárlónak volt még egy érdekessége.A közeli vasúthálozat sínjeit használva saját kis gőzmozdonya volt ami a munkásoktól kezdve a malátáig,a hordóktól a tőzegig szállított mindent a lepárlóból ki és be.Ez a kis mozdony ma az Aberfeldy Distillery előtt van kiállítva,nagyon kis szép darab,sokszor láttam.
A Dailuaine tehát élete legnagyobb átépítése előtt áll.A majd' tíz millió fontos(kb 3 milliárd forintos) beruházás,modernizálás,kapacitásnövelés belépteti a lepárlót a 21.századba.Hogy az építészeti értékek,a régi ám ma már nem használt gyönyörű raktárak megmaradnak e és ha igen milyen formában,azt nem tudni.Valami biztos megint elveszik.Egy darabka múlt.És persze valami el is kezdődik.Ez az élet rendje.Csak valahogy az ember hajlamos sokkal inkább kötődni régvolt dolgok,emberek kézzelfogható emlékeihez mint elfogadni a modern világ eredmény és mennyiségcentrikus,gépek vezérelte hideg valóságát.A Diageonál nincsenek ilyen szentimentális elvek.Termelni kell,mert a BRIC-országok(Brazilia,Oroszország,India,Kína) hihetetlen mennyiségben igényli a whiskyt.Egyik szemünk sír,másik nevet.Az egyetlen mégis amit tehetünk,hogy örülünk annak,hogy ez a kis kedves és szép lepárló újabb biztos évtizedek elé néz.Szurkolunk neki,keressük,fogyasszuk a maltjait.
És nézzünk pár képet a múltból.
A lepárló nevének -Dail-Uaine- jelentése zöld mező.Reméljük,hogy nagyon fognak vigyázni erre a csendes kis zöld mezőre akiknek kell.
Slainthe Mhath Dailuaine!!
(A Doig-hagyaték képeiért és infókért köszönet Alex Kraaijeveldnek(The Celtic Spirit Journal).A kis képek a Royal Commission on the Ancient and Historical Monuments of Scotland gyűjteményéből valók)
