Az október utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő Budapest Whisky Show hatodik alkalommal várja a világ whiskyjei iránt érdeklődő magyar fogyasztókat a Corinthia Hotelbe. A tavalyi sikerek után a rendezvény a Fine Spirits & Whisky Show név alatt fut idén is,így a skót,japán,ír,amerikai és egyéb whisky fajták mellett kóstolhatunk rumot,gint,cognac és brandy párlatokat,lesz armagnac,calvados és még sok minőségi szesz. Az elmúlt évben történt meg először,hogy a magyar whisky show az érdeklődés mértékének megfelelő méretű helyszínen,pazar,világszínvonalú környezetben tudta lebonyolítani az év egyetlen "életvízzel" kapcsolatos eseményét. Volt hely a whisky kiállítóinak,a kóstolások tágas termekben történtek, végre elkülönültek a kiegészítő standok , a koktélkészítők versenye is saját teret kapott és először a rendezvény történetében külön szekciót kapott a gasztronómia is és kiegészítte a rendezvényt pár magyar sörfőzde terméke is. Nagyjából minden a helyére került,a show készen állt a fejlődésre ami idén egy konkrét lépést is jelent, nevezetesen a szakmai nap beillesztését a hétvégébe, így az esemény két naposra bővült. A szakmai nap indoka nyilván az eddigi tapasztalatok alapján a magyar vendéglátóipari,kereskedelmi és egyéb,a whisky és a minőségi alkoholfogyasztást preferáló partnert jelent.Örömteli fejlődés, ami megkívánja, hogy a szakmai nap valóban szakmai alapokra épüljön. Az előző bejegyzésben elkezdtem összeszedni mi történt a skót single malt whisky világában, hogy legalább a piaci szereplőkkel,a márkákkal és a whiskykkel képbe kerüljön az is aki először jár majd a rendezvényen, az is aki szakmai irányból közelíti majd meg a whisky show eseményeit és azok is rendszerezzék a tudásukat akik állandó látogatói a shownak a kezdetektől és egyben lelkes whisky fogyasztók is. Az első részben az iparág legnagyobb szereplőjének, a Diageonak a single maltjait vettük górcső alá, most pedig folytassuk a Diageo jelentős versenytársával, aki mind hírnévben,mind az előállított alkoholmennyiségben és a márkák ismertségét tekintve is szorosan ott lohol a megacég nyomában.
Ma a második részben a Pernod Ricard (Chivas Brothers) single maltjain futunk végig,megnézzük hogy telt az elmúlt évük mióta utoljára találkozhattak velük a magyar whisky rajongók Budapesten.
Akár nevezhetnénk második vonalnak is az alább következő céget a Diageo mögött de ez csupán abból az irányból lenne igaz, hogy nekik kevesebb lepárlójuk van Skóciában mint a globális piacvezetőnek.
A Pernod Ricard skót single malt whisky lepárlói
A Pernod Ricard egy francia szeszipari vállalat , akik a Pernod és a Ricard családok sikereiből épült cégeiket egyesítették negyven évvel ezelőtt és lettek a világ egyik legfontosabb alkohollal foglalkozó cége. Portfóliójukban a spanyol kökénypárlattól kezdve az örmény brandyn keresztül , a skót whiskyn át a lengyel burgonyavodkáig megtalálhatjuk a föld szinte minden jelentős párlatát. A skót whisky diverziójuk a Chivas Brothers égisze alá van szervezve. A Pernod két olyan blended whisky márka tulajdonosa amelyik erősen ott lohol a vezető márka, a Diageo Johnnie Walker blendje mögött. Ezek a Chivas Regal (amelyik tavaly kisebb visszaesést produkált köszönhetően a kinai piacok lelassulásának) és a Ballantine's (amelyik ugyanannyit nőtt mint a Chivas esett). A haramdik számú blendjük a Passport különösen a lengyel(!) piacokon erősített bele, egy jelentős 10 %-os növekedéssel.Megjegyzem a lengyelek évekkel lemaradva a budapesti whisky show után kezdtek bele a saját whisky eseményeik megszervezésébe, ma pedig már nem csak luxus show van Varsóban, hanem az egyéb városokban is felbukkannak whisky fesztiválok,a világ legnagyobb nevei invesztálnak a lengyel piacba,pedig ők ugye köztudomásulag vodkafogyasztó nép).A Pernod Ricard skót whisky lepárlóinak felsorolásakor általában húsz szeszfőzdét szoktunk felsorolni, igaz ebből a húszból haz nem termel,csupán a készleteiből gazdálkodik vagy épp csak a ritkaságuk miatti kereslet okán szerepelnek még a whisky szakírók felsorolásában, a maradék 14 közül pedig igazán aktív szereplője a single malt piacnak csupán négy. A többi főleg blendekhez gyárt malátawhiskyt, igaz mindegyik lepárló ismert a single malt palackozásairól is, többnyire a független palackozóknak köszönhetően. Persze nem eszik olyan forrón a kását, attól,hogy a húsz hirtelen négyre olvadt,közel sem kell lesajnálni a Pernod csoportot. Annál is inkább, mert a világ elsőszámú single maltja vezeti a portfóliójukat !
- Glenlivet : A Glenlivet Distillery maltjai az örök második szerepében tündököltek évtizedeken keresztül a családi cég, a William Grant & Sons Glenfiddich maltja mögött. Igazából szinte összenőtt a nevükkel az, hogy amikor megemlítették őket, azonnal hozzátette mindenki aki róluk írt,beszélt,kóstoltatta a termékeiket, hogy ez a világ második számú malátawhiskyje, eladási adatok tekintetében. Na persze ezzel a második hellyel sem kellett soha szégyenkezniük, sem mennyiségi,sem üzleti eredmények , sem világismertség tekintetében. A Glenlivet világmárka volt mindig is. Tudományos statisztikák nélkül is állítom, a whisky fogyasztók nagyjából fele-fele arányban életükben először vagy Glenfiddich vagy Glenlivet single malt formájában találkoztak először skót malátawhiskyvel. Amikor már mindenki elkönyvelte, hogy a világ ezirányú elrendeződése a skót maltok tekintetében örök és megváltozhatatlan, a Glenlivet 2015-ben hirtelen legyőzte a Glenfiddichet és közel 13 milió eladott palackkal átvette az elsőszámú skót malt whisky poziciót az 1963 óta uralkodó szarvasvölgyi családi párlat felett. A hirtelenség közel sem volt annyira hirtelen mint amennyire a megszokott rendből kimozdított hírolvasó és whiskyfogyasztó tömegek hitték. A Glenlivet már egy évtizede bejelentette, hogy ők bizony az elsők akarnak lenni,elég volt a másodhegedús szerepéből és ennek megfelelően építgették a stratégiájukat is. Nem csak azt, hanem a lepárlójukat is. Megépült és megújult a látogatóközpont, modernizáltak,emelték a termelést,kisebb expanziókat hajtottak végre. Évente 10 millió liter alkohol előállítására képes jelenleg a Glenlivet Distillery ! A második hely kellő szélárnyékot adott nekik,hogy nyugodt körülmények közt készülhessenek a trónfosztásra. A konkrét palackozásokat nézve az egyik legjobb minőségi dobásuk a Nadurra sorozat gondozása és fejlesztése volt,miközben a jól ismert 12,15,18,21 és 25 (XXV) éves stabilan hozta az eredményeket financiális és marketing szempontból is. Az elmúlt évben egy kisebb és megszokott travel retail-duty free kínálat bővítés történt (Small Batch és Solera Vatted) illetve egy nagyon komoly döntés a vezető malt, a Glenlivet 12 Year Old lecserélése egy korjelölés nélküli (NAS) Founder's Reserve nevű verzióra. Persze ez is egy nagyon felkészült formában történt, még akkor is ha a whisky rajongókat meglepte a stratégiai döntés.Az pedig az volt, hogy a 12 éves Glenlivet csak bizonyos piacokról lesz kivezetve, a világ pár országában a helyén marad az ikonikus palack. Az új kiadás a Glenlivet Founder's Reserve nevet kapta, hozza a szokásos housestyle karaktereket csak a megszokottnál is lágyabb formában.A Nadurra sorozat First-fill Oloroso sherry és First-fill Bourbon cask variációja mellett felbukkant egy Peated Cask nevezetű whisky is, amelyik olyan hordóban érlelődött amely korábban tőzegelt whiskyt altatott. Ez most a trend a Speyside lágyabb karaktereit képviselő maltjai közt,hogy bezárják a kis finomságaikat egy füstös hordóba, ahelyett,hogy direktbe tőzegelt malátábók kreálnának új whisky maguknak. Megfigyelhetjük ezt a Glenrothes-től kezdve a Glenliveten át, de van ilyen a Glen Moray és a Balvenie kollekciójában is. A sok korjelölt malt és a széles travel retail kínálat mellett a Glenlivet természetesen ott van a luxuspiacokon is. Gyűjtők,befektetők,unatkozó milliomosok is találnak kedvükre való Glenlivet maltot, kezdve a lepárló single cask szériáján keresztül a hong-kong-i piacokra szánt egyedi liitációjú variációkon át. Az igazi ékköve a Glenlivet portfóliónak mégis a tavaly bemutatott The Winchester Collection. 2014-ben kezdett bele a lepárló a világ első, 50 éves single malt whiskyre épülő sorozatába, ahol az első kiadás egy 1964-es évjáratú lett. A kollekció nevét a lepárló master distiller pozícióban dolgozó Alan Winchester úrról kapta. Kicsit fura,hogy egy aktív lepárlómester után neveznek el egy nyilvánvalóan globálisan is unikális sorozatot,de erre is van példa,igaz sokkal visszafogottabb formában, majd a Balvenie és David Stewart révén érintjük alább a kérdést. A 2014-es, 50 éves malt után idén folytatódik a félévszázados whiskyről szóló sorozat. Az új palackozás pár napja jelent meg, az évjárat értelemszerűen 1966, a whisky ex-sherry hordós érlelés,48.9 % abv-vel jelenik meg, 100 dekanternyi mennyiségben limitált, az ára pedig 20 000 dollár. Természetesen a körítés ahogy ilyenkor kell,kézzel fújt üveg,arany zárókupak, kézzel készült cseresznyefa doboz.Hiába, aki a világ elsőszámúja, annak ezzel is törődnie kell,nem csak a nagy eredményeket hozó világszinten ismert "tömegtermékeivel".
A Glenlivet az amerikai piacokon az ismertségét egy olyan ügyes húzásnak köszönhette közel száz évvel ezelőtt,amelyik a mai viszonyok közt is elismerésre méltó kreativitást,stratégiai húzást jelent. Történt ugyanis,hogy az amerikai vidéket átszelő, a Pullman cég neve alatt futó luxusvonat vállalattal kooperálva a Glenlivet miniatűr palackokkal látta el a luxus utazást választó utasok étteremkocsiját. Vagyis mindenki aki a világ akkori egyik leghíresebb-és a minőségi tömegközlekedést jelentő vasúti utazását választotta Amerikában, találkozott egy icipici üvegbe zárt Glenlivet single malttal.Hát persze,hogy szószerint vitték a hírét és hozták vissza vele a sikert a skót lepárlónak! Erre az együttműködésre emlékezve a szeszfőzde idén bemutatott egy The Glenlivet Pullman Series nevű, három single cask maltból álló emlék.kiadást, amelyek személyükben az első single cask Glenlivet palackozások is lettek az Egyesült Államokban. Mindhárom whisky természetes hordóerősségű és non-chill filtered !A három whisky közül a Glenlivet Pullman Club Car egy 618 palackban limitált, 18 éves, sherry butt hordóban érlelt verzió. A Glenlivet Twentieth Century Limited nevű variáció egy european oak butt érlelt 14 éves, 588 palackban limitált whisky, míg a Glenlivet Pullman Water Level Route névre keresztelt ital egy 14 éves, american hogshead érlelt,321 palackban limitált whisky lett.
Ez pedig a 12 évest váltó Founder's Reserve :
A lepárlónak még arra is futota az energiájából,hogy ne csak a tömegeket és ne csak a milliomosokat lássa el municióval , hanem a köztes piacokon is mutasson valamit.Amennyiben a mutatni valamit helytálló a Glenlivet Cipher nevű palackozás kapcsán. Ez a fekete üvegbe zárt,korjelölés nélküli whisky egyfajta folytatása az Alpha nevű pár évvel ezelőtti kiadásnak,ami mögött egy viszonylag egyszerű projekt állt. Egy whisky amiről semmit sem árulnak el,vedd meg,kóstold meg,töltsd fel a véleményed a cég weboldalának megfelelő fórumára és hurrá. Na, a gond az,hogy a Cipher például 100 fontba kerül,szó sincs arról,hogy az emberek vakon meg akarnának venni egy korjelölés nélküli Glenlivetet,hogy trenírozzák az érzékszerveiket. A whisky egyetlen esélye a furcsa üveg, én személyesen adtam el amerikai vásárlónak egy üveg Ciphert mert szerinte jól fog mutatni a polcán.
Na ennyit a Cipherról és egyben ennyit a Glenlivetről,akik az mellett,hogy hatalmas eredményt értek azzal amivé lettek az elmúlt évek alatt de nem pihenhetnek a babérjaikon. A nyomukban ott liheg a Glenfiddich amelyik nem fogja csak úgy lenyelni,hogy elvesztette első helyét, a nyakukon a korjelölés nélküli alapsorával a tömegek felé nyitó Macallan és ott van a Singleton brand, amelyik egyszerre három lepárló termelésével veszi fel deklaráltan a harcot a világ vezető single malt whiskyje címért. Érdekes vereseny lesz.
- Aberlour : Az Aberlour főként a francia piacokon tölt be vezető szerepet,de hírnevét olyan világszerte elismert maltokkal alapozta meg,mint a heavily sherried,cask strength Aberlour a'bunadh. A francia piacokon az Aberlour veri a Glenfiddichet,így a Chivas Brothers másodszor is veri a William Grant csapatát a versenyben. Világszinten az Aberlour pedig benne van az első tízben jócskán az eladott mennyiség tekintetében. A lepárló erre a pozíciókra összpontosít,viszonylag ritkán változtat az alapsorán ami 10, 12,18 éves verziók mellett bővült már 15 és 16 éves változatokkal is.Van travel retail soruk és a francia piacukon is saját szériát visznek. Megbízható,stabil sherried malt a Speysideról,különösen a 12 éves non-chill filtered palackozásuk remek a már említett a'bunadh sorozat mellett.
- Allt-a-Bhainne : Ennek a fura nevű lepárlónak nincs hivatalos palackozása, időnként Deerstalker név alatt futhatunk bele vagy pár független palackozó színesíti vele egzotikusan hangzó whisky kínálatukat. A lepárló négy millió literes kapacitásával nem túl kicsi, szerepe, hogy az Islay szigeteken lepárlóval nem rendelkező Pernod Ricard-Chivas Brothers blendjeihez egy alacsony fenoltartalmú , kb.10 ppm-mel mért tőzeges párlatot,whiskyt készítsen kapacitásának felében.Nagyjából tíz éve termel újra a főzde.
- Braeval : Emlegetik Braes of Glenlivet néven is, 2008-ban tért vissza a termelésbe, egyértelműen a blendek sikere miatt.Termelésük teljes egészben blendekbe kerül, elvétve találni pár független palackozást single maltként.Szintén Deerstalker név alatt találni még Braeval maltokat.
- Caperdonich : Ezt a lepárlót korábban mint Glen Grant 2. néven ismerték, majd átkerült a Chivas tulajdonába, akik 2010-ben eladták és az új tulaj, egy rézüstöket és desztilláló berendezéseket gyártó cég teljesen lerombolta. A Caperdonich nem létezik tehát,ebből kifolyólag a sikere a független palackozók készletein múlik,akik közül a Duncan Taylor nevű cég nagyon szép Caperdonich maltokat tud felvonultatni.Extrém könnye, lágy whisky.
- Dalmunach : A Dalmunach még nincs jelen a piacon mint whisky,lévén a lepárló egy új építésű szeszfőzde a korábban lerombolt Imperial Distillery területén.Az Imperialból pár öreg raktárépület maradt meg. Az új lepárló, a Dalmunach 25 millió fontba került, 10 millió liter alkohol előállítására képes.Újabb aalék a Chivas (Pernod Ricard) komoly terveihez a skót whisky kapcsán.
- Glenallachie : A szokásos francia piacokra való összpontosítás szellemében a Glenallachie a Chivas Brothers Clan Campbell nevű blended whiskyjének fő alkotója, gyakorlatilag ennek is termel, egyetlen hivatalos palackozása a pár éve megjelent Chivas Brothers Cask Strenght szériában van. Ebben a sorozatban az árnyékban dolgozó,egyéb hivatalos palackozással nem vagy csak kicsi mennyiségben megjelent maltjait mutatta be a Chivas,kicsit hasonlóan a Diageo átfogó szériáihoz.
- Glenburgie : A Ballantine's blend egyik spirituális otthona ,hivatalos palackozásként szerepel a Cask Strength szériában, amúgy teljes egészében a Ballantine's-nak termel.
- Glen Keith : Ugyancsak egy legendás Speyside lepárló amelyik blendeknek termel ,mióta létezik.Képes lefedni a háromszoros lepárlástól kezdve a tőzegelt maltokig mindent,ahogy ez egy modern ( az 1950-es években épült) lepárlótól elvárható.A 2000-es évek elején került a Chivas tulajdonába,majd egy kisebb idejű bezárás majd felújítás után három évvel ezelőtt visszatért és termel ismét komoly mennyiségben. Hivatalos palackozásként a Cask Strength szériából ismert, független palackozók cuccai közt akad kimondottan jó Glen Keith. Nekem a nyár egyik legjobb maltja pont egy Glen Keith a Signatory nevű privát palackozótól.
- Glentauchers : Szintén a Ballantine's egyik alkotóeleme, a lepárló pedig egyfajta "iskolaként" is működik ahol a Chivas új munkatársai a tradicionális,mechanikus eljárásokat is megismerhetik a desztillálás során.
- Longmorn : A Longmorn tulajdonképpen hasonló stílust visz mint az Aberlour,talán egy kicsivel lágyabb kivitelben. A legismertebb single malt palackozása a pár évvel ezelőtti 15 éves verzió volt, amit mára egy 16 éves és egy korjelölés nélküli,Longmorn Distiller's Choice nevű variáció.Egyikük sem lett olyan sikeres mint a korábbi 15 éves kiadás. A Longmorn viszonylag szép whiskyket is feltud mutatni a független palackozók kiadásaiban,de a lepárló alapvetően a Chivas top blendjeinek -mint a Chivas Regal és Royal Salute- termel.
- Miltonduff : Ez a Ballantine' blendek szíve,a Glenburgie testvérlepárlója. Míg utóbbi egy lágyabb, virágosabb karakterű maltot előállító lepárló, a Miltonduff egy robusztusabb,olajosabb malátawhiskyvel száll be a Ballantine's egyensúlyába. Nem igazán népszerű mint single malt,még a függetlenek körében sem.
- Scapa : Egy újabb jól ismert de erősen "elhanyagolt" lepárló a Pernod csapatában. A Scapa a kisebbik lepárló Orkney szigetén a Highland Park Distillery mellett ami önmagában szerintem sokkal több sikert hozhatna a márkának mint amit a tulajdonosai kihoznak belőle. Bár egy viszonylaag kicsi főzdéről beszélünk, a lágy karaktereket felvonultató Scapa képes lenne a hatalmas helyi vetélytárs mellett is képviselni egy érdekes terület,Orkney whisky kulturáját. A sokáig egyetlen 16 éves verziója ebben az évben eltűnik a piacról,helyére pedig a korszaknak és az üzleti trendeknek megfelelően egy korjelölés nélküli verzió áll Scapa Skiren név alatt. Újdonság még egy pár hete megjelent Scapa Glansa nevű,korábban tőzegelt whiskyt tartalmazó ex-peated cask variáció.Mindkét whisky szerintem visszalépés az eddig sem nagyszerű kínálat mellett.A korjelölés hiánya sem feltétlenül segít a Scapa maltjain de az,hogy szinte minden malt a lepárlótól a kommercionális 40 % abv-vel jelenik meg az amúgy sem robusztus karaktereket tovább "gyengíti". A nyáron egy érdekes single cask kiadás bukkant fel a jütlandi tengeri ütközet emlékére de extrém limitációja révén nem jelent fejlődést a lepárló jövőjére nézve.A kis Scapa mindig is az árnyékban dolgozott és nagyon úgy néz ki ez nem is fog változni. Független kiadásként sem túl ismert, a Gordon & MacPhail rendelkezett pár palackozással tőlük.
- Strathisla : A Chivas Regal fő maltja, ez mellett szerepel a Royal Salute blendekben is. Hivatalos kiadása a 12 éves változat de termelése főleg arra koncentrál,hogy a Pernod Ricard premium skót blendjeihez szállítson minőségi alapanyagot. Komoly korú whiskyjeik is vannak, a Gordon & MacPhail legendás sorozatában az 1950-es évekből is származó palackozások is szerepelnek illetve a Starthislanak köszönhetően a Royal Salute blendnek is vannak extrém idős változatai.
- Tormore : Ismét egy "fiatal" lepárló, az 1950-es években épült.A 2000-es években a lágy,gyümölcsös karakterekkel bíró Tormore hivatalos palackozása egy 12 éves verzió volt amit két éve leváltott egy 14 és egy 16 éves palackozás,főleg a francia piacra pozicionálva. Őszintén szólva nem sok vizet zavar a Tormore a skót single malt kínálatban.
A Chivas egyéb lepárlói mint már írtam inkább nosztalgiából szereplnek a cég főzdéinek felsorolásában,csakúgy mint a Diageo hasonló ex-lepárlói. Az Imperial lerombolásáról és a helyén épült Dalmunach Distillery-ről illetve a Caperdonich eltűnéséről fentebb írtam. A többiek közül a Kinclaith Distillery egy glasgowi lepárló volt a Stathclyde grain distillery területén, az 1980-as évek nagy skót lepárló bezárási hullámában veszett oda, néha felbukkan egy-egy független palackozás tőlük, extrém módon keresett a gyűjtők körében. A Glenugie Distillery valaha a legkeletibb lepárló volt Skóciában,szintén 1980-as években fejezte be működését. Hasonlóan keresett malt whisky a kollektorok világában, legutóbbi hivatalos palackozása egy Deoch an Doras nevű minisorozat részeként jelent meg.Az Inverleven Distillery egy Dumbarton nevű grain distillery területén működött,majd az 1990-es évek elején bezárt.Az úgynevezett Lomond-still amit használtak jelenleg a Bruichladdich Distillery területén Ugly Betty név alatt a Botanist gin előállításának fundamentuma.A Lochside Distillery 2005-ben került lebontásra, single maltjai nagyon drágán pár független palackozó kínálatában elérhető,gyűjtők egyik kedvence. Maga a Lochside whisky egy elképesztően gyümölcsös, kora ellenére is ma napig üde és friss,nagyon jó malátawhisky,sajnálatos,hogy ezt is aranyárban méri már a piac. Ha bárkinek esélye van Lochside maltot kóstolni,egy percig se habozzon.Kiváló,régimódi mégis a mai viszonyok közt is kimagaslóan jó kis whisky.(legutóbb egy magyar whisky befektető-gyűjtő kapcsán kerültem közel a Glenugiehoz, az úriemberrel való interjút ITT olvashatjátok)
Ez volt a Pernod Ricard whisky diviziójának a Chivas Brothers malátawhiskyjeinek elműlt egy éve. Összeségében sokkal mozgalmasabb éveket tudhatnak maguk mögött mint az elsőszámú piaci szereplő, a Diageo. Megszerezték a világ vezető single maltjának pozicióját, lassan egy évtizede tudatosan fejlesztik a lepárlóikat,koncentrálják az erőforrásaikat és ezzel kikerülhetetlen szereplői a főleg a blended whiskyre épülő globális skót whisky piacnak. Bár a Glenlivet eladott mennyisége révén övék a number one malt , a lepárlóik szinte mindegyikének szerepe kimerül a blendek ellátásában. A single malt portfóliójuk a Glenlivet nélkül több mint visszafogott, nem túl karakteres,ami lehetőségük lenne az Aberlour,Longmorn,Scapa révén azok pedig ahogy eddig sem, úgy a jelek szerint a jövőben sem lesznek kiaknázva. Bezárt lepárlóik maltjai extrém ritkák,nagyon keresettek a gyűjtők és befektetők körében, de ezek hasznát -ahogy a Diageo két kult whiskyjének a Port Ellennek és a Brorának kivételével szinte mindegyik sorstárs szeszfőzde maltjainak hasznát a régi készleteknek köszönhetően - a független palackozók zsebelik be.
A legvégére pedig egy egészen friss hír a Chivastól. Pár napja bemutatták az első blended maltjukat, reagálva a versenytárs Johnnie Walker Green Label visszatérésére. A Chivas Brothers Ultis nevű blended malt öt malátawhiskyből lett keverve, természetesen mind a fent emlegett saját lepárlójuk. Az öt malt a Tormore, Longmorn,Strathisla,Allt a' Bhainne,Braeval.
A whiskyben a kristálytiszta üdeséget a Tormore, a gyümölcsös édességet a Strathisla,a florális jegyeket a Braeval, a melengető fűszerességet az Allt a' Bhainne,míg az egyensúlyt a Longmorn hivatott képviselni. A whisky a sztorija szerint egyfajta tisztelgés a Chivas stílusát lerakó és azt gondozó öt master distiller emléke és munkája előtt.
Na, hát ennyivel előrébb vagyunk a Chivas malátawhiskyjeit illetően.
