A Highland virágoskertje a Speyside néven ismert terület, szinte valamennyi települése gyakran aposztrofálja magát a skót whisky fővárosának, a whisky bölcsőjének. Tehetik,hiszen község méretű helyeken 4-5 lepárló is működik,míg az egész Speyside régiót tekintve valóban itt van a legtöbb lepárló Skóciában. A legegyedibb whisky régióként emlegetett Campbeltown azonban nem véletlenül szerepel állandó,ötödik régióként a skót besorolásban.Campbeltown saját jogán,történelmére alapozva mindössze három szeszfőzdével önálló régió. Az ok pedig az,hogy valójában ez az alig 5000 fős kisváros volt valaha az "igazi" whisky főváros.
Az ország dél-nyugati nyúlványán,a Kintyre-félszigetnek az alján fekvő egykori halászkikötő,Campbeltown a viktoriánus korszak alatt egy időben 29-34 whisky lepárlóval büszkélkedhetett. Ezek többsége illegális főzdékből nötte ki magát,hogy az 1820-as évek közepétől már rendezett státusszal bírva, elsődleges whiskyforrása legyen a nyugatnak hajozó kereskedelmi cégeknek. Ahogy az iparág és az üzlet fejlődött,úgy emelkedtek ki a kis közösségből azok a családok,akik már több mint egy lepárlót üzemeltettek vagy épp kisebb konzorciumokba tömörülve akár 4-5 főzdét is vittek egy időben.
A dinasztiák közül is kiemelkedett a Mitchell család ősi ága,akik a legendárium szerint már az 1600-as években a környékre költöztek a Lowlandről,kimondottan azért,hogy titokban whiskyt készítsenek. Ennek a családnak az egyenes ági leszármazottja volt Archibald Mitchell , aki 1825-ben a szabályozott és adózásügyileg legálissá tett whisky készítés első éveiben az addigi illegalitást feladva társult a városban akkor már jogszerűen működő Riechlachan Distillery tulajdonosaival. A törvényes út együtt járt azzal,hogy ott maradt üresen a korábbi években illegálisan működtetett szeszfőzdéje,ezt pedig a sógor-koma Reid család 1828-ban birtokba vette és megalapította a Springbank Distillery-t.Kevesebb mint egy évtized múltán aztán Archibald két fia, John és William visszavette a Springbank irányítását.A közös munka viszonylag gyorsan véget ért,a két testvér útjai elváltak. William visszament az apai befektetés zászlóshajójához, a Riechlachan-hoz,majd 1872-ben megalapította a Glengyle Distillery-t.
John vitte tovább a Springbanket,idővel Alexander nevű fiát is partnerré téve az üzletben és megalapítva a J & A Mitchell's nevű vállalkozást, amelyik a mai napig a Springbank lepárló és társult vállalkozásait irányítja,ötödik generációs vezért adva jelenleg a legendás cégnek.
Az 1872-es alapítású Glengyle Distillery 1919-re üzletileg elvesztette lendületét. Nem csak ők jártak így, a nagy háború, az amerikai szesztilalom kezdete, a világválság előszele és a skót whisky máig legnagyobb botránya, a sikkasztással,csalással és üzleti tévedésekkel tarkított Pattison-crash alapjaiban rengette meg az iparágat. ( A Pattison-crash néven elhiresült ügynek egyébként a mai napig hatásai vannak és a korabeli szereplők közül van olyan, aki ma már más néven-Diageo-de továbbra is ott van a businessben) A Glengyle lepárló gazdát cserélt,William eladta az általa alapított főzdét. Nem ismerjük az okokat,lehet,hogy jó érzékkel szállt ki, lehet,hogy kétségbe esve. A lepárlót 1925-ben bezárták az akkori gazdái,akik amúgy öt helyi szeszfőzde társulásából létrehozott vállalat voltak. Az öt részvényes közt ott volt a Glen Scotia Distillery tulaja is,ennek pedig a jelenre is kiható következménye lett.1925-től a Glengyle nem termelt,zárva vot,melléképületeit lebontották.
A Glengyle Distillery két tucatnyi campbeltowni társához hasonlóan elesett. A következő évtizedekben Campbeltown egyetlen aktív lepárlója hosszú ideig csak a Springbank volt, az alapító Mitchell család vezetése alatt.A Glen Scotia papíron ugyan létezett, de hol volt,hol nem.Amikor a modern időkben a Scotch Whisky Association régiós beosztással tipizálta a whisky lepárlók elhelyezkedését Campbeltown megkapta az önálló rangot ( szemben mondjuk a szigetekkel-Islands-amelyek a mai napig a Highland részét képezik whiskyrégiót tekintve ),ezzel is elismerve azt,hogy valaha valóban ez a kisváros volt a világ whisky fővárosa. A Springbank pedig állt a vártán és soha nem adta fel identitását,függetlenségét és egyedi,régimódi minőségét akkor sem, amikor minden lepárlót a szakmában modernizáltak, nemzetközi vállalatok igyekeztek bekebelezni,használni majd bezárni őket.Soha nem szédítette meg őket semilyen csillogó új piac, modern médiafelületek kínálta talmi népszerűség,marketingesek kokainba fulladt kreativitása. Maradtak akik mindig is voltak. És nem csak üres melldöngetéssel. A Springbank mint tudjuk, három különböző lepárlású whiskyt tart a piacon,egyikük a saját lepárlójuk nevén fut, a másik kettő pedig -Longrow,Hazelburn-egy régebbi helyi lepárló nevét viseli.Még a független palackozó diviziójuk is a családba beházasodott majd sikeres whisky-üzletemberré váló William Cadenhead nevét viseli.Sőt,hogy fokozzam,a Cadenheadnek sokáig volt egy Duthie's néven futó szériája, ami szintén egy korábbi partner familiáris nevét vitte tovább.
2000-ben, az évezred első lepárlójának megnyitása is a Mitchell család nevéhez kötődik. Visszavásárolták és újra termelésbe állították a régi nagybácsi főzdéjét, a lassan majd' száz éve nem működő Glengyle Distillery-t. És itt kezdődik a mai történetünk igazán.
Először is tegyünk tisztába valamit a lepárló és a whisky neveivel kapcsolatban. A lepárló neve Glengyle Distillery. Az általuk kiadott single malt neve viszont Kilkerran.Ez a név a gael Ceann Loch Cille Chiarain ferdüléséből maradt meg mint Kilkerran. A név jelentése Chiarain szerzetes cellájának ablakából látható tó. Nézzünk csak rá a Kilkerran logójára.Hogy miből adódik ez,hogy nem a szeszfőzde nevét viseli a whisky? Emlékeztek fentebb írtam, hogy az 1919-ben az alapító-tulajdonos eladta a Glengyle-t egy konzorciumnak amelyiknek a tagja volt a Glen Scotia Distillery is. Nos, az adás-vétel együtt járt mindn jog átadásával is, így természetesen a Glengyle nevet is az új gazdák kapták. Mára a konzorcium ebben a formában nem létezik, de a Glen Scotia azóta is így vagy úgy de él, így a jogok idővel az ő portfóliójába kerültek. Magyarul a Glengyle nevet nem használhatja a Mitchell család által újraépített Glengyle Distillery mert az egy másik helyi lepárló márkajegye,egy olyan lepárlóé amelyiket egyébként sokáig a Springbank munkatársai tartottak életben a nehéz időkben, egy-egy desztillálást lefuttatva,hogy ne menjenek tönkre a berendezések , mert az akkori tulajok kevéséé törődtek a Glen Scotia működtetésével.A Glengyle jelenleg egy blend neve ami a GlenScotia mai tulajának , a Loch Lomond Distillers cégnek a márkája.
De térjünk most már tényleg rá a lényegre.A 2000-es újranyitás 2004-re hozta meg az első gyümölcseit. A Glengyle legelső lepárlásából - Kilkerran single malt névvel-egyből hat válogatott hordót töltöttek meg. A hat hordót ( port,madeira,fino sherry,oloroso sherry,bourbon és demerara rum ) 2014-ben,tíz éves korukban aztán szépen lepalackozták, díszcsomagolással megjelentették a gyűjtők legnagyobb örömére. A Kilkerran 2009-től jelenik meg hivatalosan, akkor egy Work in Progress nevű sorozatba kezdtek ami arról szólt, hogy minden évben, kilenc éves korától a tervezett első,korjelöléssel ellátott -12 év- megjelenésig mnden évben egy esztendővel idősebb formában kóstolhassuk a Glengyle maltját (ez a fajta fejlődéstörténet-széria nem egyedi a skót maltok világában, gyakran alkalmazzák kis lepárlók,lásd pl az Arran 18 year old felvezetése).
2013-ban először a WiP sorozat során egyszerre két Kilkerran is megjelent, egy bourbon és egy sherry érlelés.Ez történt 2014-ben és 2015-ben is, majd elérkeztünk 2016 nyaráig,a jelenben, amikor a Glengyle az eredeti terveinek megfelelően megjelentetette az első korjelölt single maltját, a Kilkerran 12 Year Old nevű whiskyt.
A whisky 46 %-os alkoholtérfogattal jelenik meg, 70 % ex-bourbon - 30 % ex-sherry hordós variáció.Arany színű, illatában domináns tölgy,mézes jegyek,erős herbális aromák,tőzeg.Ízben a kezdeti citrusos élményt követi egy fűszeres,lassan lágyuló édes-csípősség.Édes chilli,majd fahéj.Az egész whisky krémes,vaniliás és fűszeres, egy leheletnyi füsttel és malátássággal.Ugyanaz a karakter mint a campbeltowni maltoknál általában. Nyers,édes,kellően fűszeres,felbukkanó sós,medicinális füstös jegyekkel.Roppant jó Kilkerran,ahogy lokális társai,őszinte,egyszerű maláta whisky.
A Kilkerran tehát megérkezett. A vezető malt a 12 éves lesz. Nincs azonban ezzel letudva a sztori, hiszen amennyire tudom, a Glengyle Distillery falai mögött egészen érdekes projektek zajlanak a négyszeres lepárlástól kezdve a tőzegelés különböző fokáig. Az biztos, hogy hatalmas öröm egy újabb Campbeltown lepárlót stabilan az életben tudni, az pedig még inkább az, hogy a whiskyjük hozza is az elvárt,imádott vidéki,régimódi malátawhisky stílusát.
A viszonylag rövid idő és kevés hivatalos megjelenés magával hozta azt is, hogy a jelen whisky rajongója egy igazán izalmas whiskyt kezdhet el gyűjteni,ha szereti a maltokat és Campbeltownt.Az alábbi képeken egy magyar gyűjtő Kilkerran kollekciója látható. A gyűjtemény pár palack híján teljes, pár megosztot hordós kiadás hiányzik, de benne van a legendás első lepárlás hatos díszcsomagolása és a teljes WIP sor.Leszámítva a hatos díszcsomag elszaladt árát és pár éjszakányi kutatást,email váltást, a Kilkerran maltok többsége 40 font alatti whisky, vagyis bárki számára elérhetőek (voltak). Nem is kell olyan sok egy jó gyűjtemény felállításához,igaz?
És a helyzet az,hogy Skócia most tele van kezdő vagy még újnak számító lepárlóval.Ahogy a régi TV-tornát,úgy a malt whisky gyűjtést is bárki elkezdheti...
Isten hozott Kilkerran !
