Thurso Skócia és egyben Nagy-Britannia legészakibb városa a "mainland" területén vagyis az északi skót szigeteket nem számítva . Az alig nyolcezer lakossal rendelkező városka 2012-ben került vissza a whisky térképre amikor is élelmes befektetők és a single malt whisky szerelmesei egy elfeledett lepárló romjain elhatározták , hogy újra életvizet készítenek a környék legvadabb,legszabad,legfrissebb folyóvizéből , a Farkasforrásból.
Thurso már a neolitikumban lakott település lehetett a környéken előkerült régészeti emlékek alapján. Elhelyezkedése tökéletes helyszínné tette az északról érkező vikingek számára pár évezreddel később amikor a skandinávok ősei épp lerohanni és fosztogatni készültek a skót vidéket. Maga a város neve is egyes elképzelések szerint viking eredetű és Thor folyóját jelenti.Természetesen van gael eredet is, az ebben hívők szerint Thurso neve bika folyó ( értsd vad,erős ) ami valahol analóg az északiak Thorra hajazó elnevezésével. A kisváros annyira nem fontos manapság mint a vikingek idején amikor az egyik legfontosabb kikötő volt. Az évezredek később Thursot a vászonról és a halászatról tették ismerté . A kisváros legdinamikusabb fejlődése az 1950-es évekre tehető amikor a környékén megépítendő nukleáris erőmű ezrével hozott új munkaerőt és ezáltal új lakosokat a településre .
1821-ben a fellelhető adatok alapján egy William Smith nevű úriember megalapította a Wolfburn Distillery nevű szeszfőzdét , aki a lepárló nevét a termeléshez szükséges vízforrásról kölcsönözte . A skót nyelvben a burn szócska a forrást, a rohanó patakot jelenti így nem nehéz magyarítani a nevet Farkasforrásra . Esetleg Farkaspatak . Farkaslaka se lenne rossz, de olyanunk már van nekünk is..
A Wolfburn lepárló a korabeli adónyilvántartás szerint Thurso legjelentősebb főzdéje volt, közel 125 000 liter alkohol előállítására volt képes. Sok egyebet nem tudni a korai Wolfburnről , ami biztos, hogy az 1870-es évek végére már gyakorlatilag nyoma sem volt. Pár falmaradvány emlékeztetett a Farkasfőzdére .
Másfél évszázaddal később pár whisky lepárlóban gondolkodó befektető járt a környéken és boldogan fedezték fel , hogy bár a korábbi lepárlónak nyoma sincs , a víz, a Wolfburn továbbra kiválóan alkalmas lenne arra,hogy Thurso ismét készíthessen életvizet . 2012 végére, másfél évvel a terepbejárás után az újjáéledt Wolfburn Distillery készen állt termelni. A projektet az első kapavágástól kezdve az érdeklődők végig követhették az új cég honlapján és social media felületeken. Nagy örömmel vette tudomásul a nemzetközi whisky rajongó közeg, hogy a Wolfburn megszerezte a pár éve végleg lerombolt és leszerelt Caperdonich Distilery erjesztőkádjait , így a tradíciók nem csak egy papiron létező marketing volt hanem bizonyította az alapítók hitelességét a kérdésben. 2013 hideg januárjában aztán elkezdődött a termelés . Talán érdemes megjegyezni a napot is, január 25. Ez pedig ugye a skótok idolja, Rabbie Burns születésnapja. Nem bízzák a véletlenre...
A Kilchoman méreteiben gondolkodó Wolfburn még a mára híressé vált Islay farm lepárlónál is kisebb , 125 000 liter alkoholt készít egy évben, úgy ahogy elődje az 1800-as években.A jelenlegi lepárló egy kőhajításra épült meg az eredti helyszíntől és Thurso város elhelyezkedése okán a Wolfburn Distillery értelemszerűen jelenleg a legészakibb whisky lepárló a mainlanden. Ezzel elhódították ezt a titulust a Wick városában székelő Pulteney Distillery-től. A Wolfburn jelenleg két raktárépület mellett egy termelőegységgel rendelkezik, a tervek pár éven belül arról szólnak, hogy a készletezési kapacitást növelik és elképzelhető egy komolyabb palackozósor is .
A Wolfburnt a neve predesztinálta arra , hogy egy jól identifikálható imázst építsen és ez meg is történt, viszont erre a látványra amit az új lepárló választott kissé mindenit meglepett . Az új logó ez lett :
Hát ez mi ? Ez egy farkas lenne ? Igen, az. Nem is akármilyen ! Ez kérem szépen egy tengeri farkas. Hogy nem hallottatok még ilyenről ? Azért nem mert nem forgatjátok rendszeresen a 16.századi német zoológus , Konrad Gesner " A négylábú szörnyetegek és kígyók története " című művét . Nagy hiba,jelzem ! Herr Konrad fametszete adta az ihletet a 21.században a thurso-i szeszfőzdének , hogy a legendás helyi szörny, a vízen és szárazföldön is otthonosan mozgó és vadászó tengeri farkas legyen a logója. Tették ezt kevésbé esztétikai okokból , ( hát nézzél már rá arra a "farkasra" ! ) sokkal inkább a helyi folklórban mai napig meglévő babona, nevezetesen,hogy a tengeri farkas szerencsét hoz annak aki látja. A skótoknak ebben nagy gyakorlata van, látták páran Nessie-t is és frankó kis Bed & Breakfast családi üzleteket futtatnak a tó partján , ergo nem mondhatjuk,hogy nem hoz szerencsét egy-egy ilyen szörnyeteg észlelése annak aki kvázi a semmire építve kívánja fenntartani a businesst és bevételeit .
Na jó , a Wolfburn azért más. Ez nem Nessie . Ez kérem egy prosperáló skót single malt lepárló ezért szeretjük és tetszik és tök jó . Komolyan ! Ezért is szurkolok nekik nagyon. De nézzük a lényeget , a whiskyt merthogy a Wolfburn nem várt egy percet sem , amint hivatalosan whiskynek nevezhette a párlatát azaz 2016 januárjának vége óta, szinte azonnal ki is adta a székfoglalónak szánt palackozását.Mielőtt beszélünk egy kicsit a Wolfburn Inaugural és az őt követő Wolfburn single malt palackokról ,pár szó a hordókról. A Wolfburn egy harmad részben 120 literes ( quarter cask ) amerikai tölgyből készült hordókat használ,jórészben más lepárló által már használt hordó . Újabb egy harmada a hordóiknak 200 literes ex-bourbon barrel és hogshead , a harmadik harmad pedig természetesen ex-sherry hordókból áll, amerikai és európai tölgyből , többségük 500 literes és korábban oloroso sherryben fürdött . A maláta " unpeated" ami talán meglepheti azokat akik ettől a távoli,vad vidéktől valami tőzeges,sós,durva italt vártak . Nem, a Wofburn a termelési sajátosságainak és az unpeated maltnak köszönhetően egy könnyed ,lágy, gyümölcsös és kissé tejes-krémes jelleggel bír majd. Természetesen ettől lesznek eltérések,hiszen a kezdeti pár hetes időszak után amikor is tőzegelt maltból is készítettek párlatokat a jövőben közel négy hónapig fogják majd kielégíteni a tőzegelt Wolfburnre vágyók igényeit. Persze ne várjunk octomore-i méreteket, a ppm jelenleg 10 , ami szinte alig nevezhető tőzeges whiskynek még ha láttunk már fiatal malt whiskyt nagyon alacsony ppm-el ami azért szépen teljesített,például az anCnoc tőzegelt cuccai ilyenek.
A szakembergárda pár ember , a distillery manager a Glenfarclastól érkezett, korábbi tapasztalatait a Royal Lochnagar és Oban lepárlókban szerezte . Kollégája a Balmenach . Allt-a-bhainne és Glenlivet főzdékben pallérozódott .
A márciusban megjelent palackozások közül az első a Wolfburn Inaugural Limited Release összesen 875 palackkal jelent meg, 46 %-os alkoholtartalommal . A párlat az első hordótöltésekből származik, ex-bourbon quarter caskból. A nyitóára 200 font volt és most kapaszkodjatok meg, jelenleg már 700 fontért kínálják az aukciós és egyéb whisky kereskedésről szóló felületeken. Egy alig 3 éves italról beszélünk. Persze az,hogy egy új lepárló legelső adagjából származik a mainland legészakibb lepárlójából hosszú-hosszú évek után még ílyen nyitóár után is csak emlkedni fog az értéke .
A Wolfburn elős,igazi single maltja a nagyközönségnek szintén 46 %-os alkoholtartalommal jelent meg . A fent leirt tények vagyis az unpeated malt ellenére a whisky egy nagyon szép kis füstös , tőzeges árnyalattal is bír . Ennek pedig az az oka , hogy a quarter cask amikben az első Farkasvíz érlelődött korábban Islay szigetén teljesített szolgálatot . Nem nehéz kitalálni hol ...
Az jó hír ha a farkasok újra elszaporodnak , mondják a természettudósok , hiszen az ember gyakorlatilag kiirtotta ezt a ragadozót Európából. Az utóbbi években a hírek arról szólnak , hogy egyre több helyen bukkanak fel újra a farkasok ,szerencsére a Kárpátokból, a Bükkből is jeleztek felbukkanó egyedeket , falkákat . Most már Skócia északi vidékéről is . Nekik nem is akármilyen farkasuk tért vissza.
A tengeri farkas.
Slainthe Mhath Wolfburn !
