Tavaly a három Islay óriás közül kettő celebrálta kétszázadik évfordulóját . Az Ardbeg a szülinapi palackozását letudta egy NAS Perpetuummal, a Laphroaig pedig eladta a 15 Year Old visszatérését ünnepi kiadásnak . Idén sem maradunk kétszáz éves Islay malt évforduló nélkül. A sziget déli részén a 200-asok klubjába egy Ardbeg NAS és egy 15 éves Laphroaig tag közé beékelődik egy harmadik ünnepelt. Az 1816 -ban alapított Lagavulin Distillery 200th Anniversary palackozása egy 8 éves single malt lett.

A minden Islay whisky legtiszteletreméltóbb poziciójába nemesedett Lagavulin története is a skót whisky csempészekkel kezdődött. Amikor a whisky státuszának a rendezése már ott lógott a levegőben , sok illegális főzde és csempész gondolta úgy, hogy az állandó mozgás és az angol fináncokkal való hadakozás helyett inkább jöjjön a szabályozott és engedélyezett termelés, az adózás, a liszensz . A bürokratikus döntést majd' egy évtizeddel megelőzve az addig titokban vagy farmokon félig titokban gyártott,változó minőségű és lábon eladott párlatok helyett egy állandó termelésben és tudatos kereskedésben vélték az érintettek felismerni azt amivel mindenki jól jár . A féllegális farmok beruháztak nagyobb üstökbe , a vándorló főzők elkezdték épiteni a lepárlókat,kereskedelmi és üzleti érdekek szövetkeztek , telkeket vásároltak,terveztek,készültek arra ami 1823-ban be is következett. A whisky státusza rendezett lett , tiszta lett mindenki számára mi az ára annak, hogy engedélyezett keretek között legálisan végezze azt amit a családja már generációk óta művelt.

Azóta legendás szeszfőzdék és familiák születtek Skóciában . Voltak akiknek csak pár év, évtized jutott,vannak akiknek máig él a neve. Egykor sikeres lepárlók tűntek el , épültek újak vagy évszázados átlagosság után lettek egyesek sikeresek. A 21.század elejére nagyjából kialakultak az egy-egy distillery köré fonódott legendák,stílusuk,arculatok. Hol maga a tulajdonosi kör, hol a fogyasztói igények, hol a rajongók érzelmei alakították ezeket az imázsokat. A Lagavulin Distillery már nagyon régóta az a lepárló amelyik egy nagy, tapasztalt,csendes , fajsúlyos nagybácsira emlékeztet . Ritkán szól de akkor mindenki odafigyel, kiegyensúlyozott, monolitszerűen uralja a tőzeges single maltok legnemesebbikének járó titulust. Pedig a Lagavulin nem mindig volt ennyire nemes. Évtizedeken keresztül harcolt a szomszédvár Laphroaiggal,minden létező undorító húzást bevetve a győzelemért. Perek, bírósági ítéletek szegélyezték a két nagy név mindennapjait. A ma ismert Lagavulin lepárló ismertségét is egyfajta bosszúvágynak köszönhetjük. Aztán az idő,mint mindig,mindent elrendezett. A Lagavulin lenyugodott és már saját jogán az ami , a legnagyobbak egyike.Idén 200 éves évfordulóját ünnepli épp.

1816-ban egy John Johnston nevű úriember megalapította a Lagavulin Distilleryt.Ez egy évvel a Laphroaig fundamentuma után történt. Három évized alatt a Lagavulin kisebb lépéselőnyre tett szert annak ellenére,hogy a maltja nem volt igazán olyan jó minőségű és keresett mint a Laphroaig italai. 1847-től a Lagavulin kereskedelmi jogot szerzett a Laphroaig maltjainak teritésére. A Laffie termelésének jelentős részét megvette és saját blendjeit dobta fel vele, egy részét pedig a Laphroaig név alat tovább értékesítette,nyilván sokkal jelentősebb haszonnal mint amit a Laffie kapott tőlük az áruért cserébe.A felvásárolt mennyiség és agressziv kereskedés odáig vitte a Laphroaigot, hogy saját megmaradt maltjait alig tudta piacra juttatni. A Lagavulin egyenesen haladt abba az irányba amerre az erősebb kutyák szoktak haladni...

A kis Laphroaig 1907-ben a bíróság döntése nyomán felbonthatta az előnytelen szerződést. A kettős viszonyát ez nem rendezte, sőt ! A Lagavulin tulaja szinte azonnal eltorlaszolta a Laphroaig vízforrását , gyakorlatilag kiszárítva a rivális lepárlót. Ha nincs víz, nincs whisky .Megjegyzem, a Laphroaig valamiért nagyon szúrta a szomszédai szemét mindig is , hiszen egy másik, azóta már nem létező lepárlóval is vitái voltak a vízhasználati jogon , aminek akkor az vetett véget,hogy a Laphroaig alapítója és tulajdonosa egy nap véletlenül balesetet szenvedett . Beleesett és belefulladt a saját párlatával teli hatalmas keverőhordóba . Baleset vagy valaki rásegített ? Ez megmarad Islay titka, ahogy ez szigeteknél és kisebb,zárt közösségeknél már csak lenni szokott. Visszatérve a Laga-Laffie párharchoz, 1908-ban a bíróság ismét kimondta a Lagavulin által érvényesnek tartott szerződés semmisségét és felszólítota a Lagavulin tulajdonosát , egy Peter Mackie nevű urat a jogtalan vízelzárás megszüntetésére. Ahogy egy évvel korábban,Mr.Mackie ismét nem tudta lenyelni a békát és elfogadni a jogi lezárását egy törekvésének, amiben immár sokadszorra bukott el. Ahogy az első ítélet úgy felbosszantotta,hogy elzárta a vizet, most a második ítélet után emelte a tétet. FelépÍtett egy "komplett lepárlót" a Lagavulin területén ami egy az egyben lemásolta a Laphroaig technológiáját. Ugyanazok az üstformák , lepárlási technológia, stb. Még a személyzet egy részét is megvette ! Mintha a szomszédod évtizedes kibaszósdi után úgy venne elégtételt rajtad, hogy egy az egyben felépíti melléd a saját házad mását. Hát mit képzelsz,te kutya, hogy tehetségesebb,jobb és szebb vagy nálam ?? Ismerős mentalitás,ugye ? Még csak Skóciáig sem kell menni érte. Másrészt meg nem csak nálunk vannak parasztok...Ime a sztori első tanulsága.

Ez az új lepárló, az eredeti 1816-os Lagavulin birtokon a Malt Mill nevet kapta.  A születése tehát arról szólt , hogy egy az egyben lemásolni a jobb terméket gyártó vetélytárs technológiáját,elszipkázni tudását. Eltudjuk képzelni milyen minőségű lehetett a korabeli Lagavulin ha ennyi mindent bevetett azért,hogy olyan legyen mint a Laphroaig ? Persze nyilván addigra már komoly szerződései voltak bizonyára eladandó blendek kapcsán amiben létfontosságú volt a Laffie. Vagyis közel sem csak egy agyament szomszéd csakazértis kivagyiságáról van szó. A Laphroaig egyébként megsínylette ezt a háborút, közel két évtizedébe telt talpra állni a Malt Mill esetből . A Malt Mill meg 1962-ig termelt . Apropó,Malt Mill ! Na, beugrik honnan lehet ismerős e név? Ha látta valaki az Angel's Share című mozifilmet, abbban a tolvajok egy felbecsülehetetlen és egyedi, az utolsó megmaradt Maltmillt próbálják ellopni. És láss csodát, a film bemutatása idején a Lagavulin lepárló munkatársai " véletlenül" megtaláltak egy elfeledett poros kis kabinetben egy apró üvegcsét, amire gondosan rá volt írva, hogy Malt Mill Last Filling 1962. Végülis, miért ne hihetnénk el, hogy eltette a korabeli lepárlómester az utolsó adagot és valóban nem maradt egy csepp Maltmill sem ezen kívül. A Malt Mill Distillery fizikai értelemben túlélte a párlatot ,hiszen ez az épület manapság a Lagavulin Visitor centre fogadóépülete .

A Lagavulin , ahogy a Laphroaig is, nem lett vesztese ennek a csatározásnak . Mindkét lepárló a helyére került , mára megtalálta saját stílusát,piacát és már nem is baszakodnak egymással . A Lagavulin tulaja manapság  a Diageo, a Laffié a Beam Suntory , a verseny már más szinteken zajlik, nem a vizelzárás szintjén. Bár a Lagavulin nem tartozik a kiemelt single maltok közé a Diageo malt stratégiában , szemben a Taliskerrel és a Singleton branddel , azért kijelenthetjük,hogy mégis csak a Laga a legnagyobb név a diageos kollekcióban. És a szerepe is fontos ! 1988-ban az első féltucat malt közt volt akikre a Diageo a Classic Malts nevű ,máig alapvető tézisét épitette . Azóta a 16 Year Old sikere töretlen, a valaha volt legnagyobb maltok egyike lett !! Időközben csatlakozott hozzá egy évente kiadott 12 Year Old Cask strength variáció és az alapmalt 16 éves része lett a Distiller's Edition szériának is, egy év extra PX érleléssel felturbózva. A Lagavulin igen koros whiskyket is felvonultat a híres Special Release annuális szelekcióban, időnként 25-30,sőt 2013-ban 37 éves palackozással szerepelt. Természetesen az idős Lagavulinok ára palackonként több ezer font is lehet, jelezve hova nőtte ki magát a lepárló , hogyan lett egy civakodó,utálható,gyenge minőségű maltot készítő aggresszív businessből egy whisky ikon . A lepárló egyéb kiadása szerepelnek a Diageo több más sorozataiban is , független palackozásként nagyon ritka, ha van is akkor is jellemzően nagyon fiatal maltként és a palackozónak nem engedélyezve a Lagavulin név használatát. Újabb tanulság,rablóból pandúr sztori...

2016-ban a 200.évfordulón a Lagavulin Distillery bejelentette mi is lesz a szülinapi kiadása: Lagavulin 8 Year Old  , 48 % abv , refill american oak.

Nézzük mi a sztori a 8 éves Lagavulin mögött !

A Diageo az 1880-as évek végéről talált egy utalást Alfred Barnard , a korszak neves whisky-szakírójának könyvében amiben felbukkan egy nyolc éves Lagavulin. Barnard azokban az években körbeutazta Skóciát, meglátogatta az összes lepárlót és könyvet írt tapasztalataiból. Az ő munkájából ismerjük a whisky hőskorát. Rengeteg technikai és egyéb adat csak miatta maradhatott meg. Sok lepárlót csak az ő leirásából ismerünk és az anyagát a mai napig használják a lepárlók , nem csak a saját történetük megismerésére hanem sokszor egy-egy whisky karakterének a megismerésére is. A Lagavulin Alfred Barnard látogatásának egyik olyan sorát emelte ki amiben az utazó megemlíti mennyire remek nyolc éves whiskyt ivott a lepárlóban . Megemlíti még Frédi bácsi , hogy szép jövő várhat a Lagavulinra ami ugyan a posztban boncolgatott Laffie-Laga háború sorai után inkább hangzik egy udvarias megjegyzésnek mint realitásnak de ne vegyük el a Lagavulintól, hogy a neves és értő whisky-utazó jóslata bevált . A Lagavulin jelen állás szerint felnőtt a saját sorsához . A legnagyobbak egyike lett . Frédi bácsi próféciája bejött.

A whisky maga szokatlan egy 16 éves alapmaltot felvonultató lepárlótól de mind a Barnard sztori adatai,mind a tény, hogy most pont valami szokatlant akarnak mutatni, elfogadható. Amúgy is ritka a fiatal Lagavulin, még akkor is, ha a függetlenek szinte csak fiatal Lagavulint tudnak kiadni különböző fantázianevek alatt,ha ugyan kitudnak. A Diageo ezúttal betonbiztos alibit kreált magának, hiszen egy félkorú malttal letudja az ünnepi palackozást , megvan hozzá a background story is, lefedi a szokatlanságot igy senki sem mondhatja,hogy na kiadtak egy fiatal,éretlen cuccot és letudták a kötelező ünneplést.Legalább nem NAS .

A hírek szerint különösebb extra meglepetést egyebet nem várhatunk a Lagavulintól idén. Lesz a szokásos Feis Ile, Islay Jazz Festival és Special Release palackozás,bizonyára szépen feltüntetve az 1816-2016 évfordulót a cimkézésen és nagyjából ennyi. Azok akik örök optimisták még suttognak egy még titokban tartott kiadásról de a valóság az, hogy ezt ők is csak lelkük mélyén remélik.

Nekünk azt hiszem bőven elég , hogy létezik egy Lagavulin, hogy a 16 évese kiváló, a 12 évese remek, a PX érlelése a legnemesebbek egyike, így a 8 évese is nyilván megfelel majd az elvárásoknak. Sokaknak már ez nagy kihivás.

Boldog szülinapot Lagavulin !!!