Mióta a Suntory ( Morrison-Bowmore ) megvásárolta a Beam Inc.-t és utóbbi két skót single malt márkája ( Laphroaig és Ardmore ) így bekerült a japán esernyő alá történnek furcsa dolgok . A Laphroaig tavalyi NAS kiadása , a Select , bár logikus lépésnek tűnik a korjelölés nélküli maltok idején erősen megosztotta a rajongókat . A törésvonal azonban nem ott húzódott ,hogy a Select jó e vagy sem , hanem ott ,hogy a Select nagyon nem jó vagy szájhúzva elfogadható . Ez pedig picit ciki egy 200 éves lepárlóra nézve . De ez a poszt most az Ardmore whiskyről szól amelyik szintén egy kapkodásnak tűnő döntés alanya jelen pillanatban .

Alig pár hónapja , hogy az egyik legkevésbé szem előtt lévő lepárló , az Ardmore bejelentette , hogy eltűnik a piacról az addigi legismertebb ( és bár technikailag nem igaz de költői túlzással kezelhető a kijelentés miszerint az egyetlen ) OB kiadásuk , a Traditional Cask . Az Ardmore Traditional Cask egy 46 % -os alkoholerőségű , hagyományos érleléssel készült malátawhisky ahol a tradíciót az úgynevezett quarter cask érlelés hivatott képviselni . Igen , ez ugyanaz a szisztéma amit a nagytestvér Laphroaig követ a Quarter Cask palackozása kapcsán . A kisméretű hordó gyorsabb és intenzívebb érlelést biztosít , ami érezhető változást okoz a malt profiljában . Az Ardmore profilja pedig van annyira érdekes ,hogy egy ilyen technikával valóban sikeres whiskyvé váljon . Ez az ami nem történt meg tulajdonképpen soha az Ardmore single malttal . Pedig hírnévre nem lehet panasza , a világ egyik legismertebb blended whiskyjének , a Teacher's-nek bázismaltjaként az Ardmore roppant fontos szereplője a skót whiskyiparnak és történelemnek . Hogy az aktuális tulajdonosok miért nem fektettek egy icipicit több figyelmet a lepárló single malt kínálatának bővítésére az rejtély vagy épp ellenkezőleg , olyan egyszerű tény ami előttünk nem ismert vagy soha nem is akarták megosztani a nagyközönséggel .

Az Ardmore Traditional Cask tehát a maga régivágású megjelenésével és oldschool profiljával kikerült a kínálatból . A palackozás elérhető még szaküzletekben , bárokban köszönhetően csekély ismertségének . A helyére érkezett egy megújult megjelenéssel egy Ardmore Legacy nevű malt , ami nem csak a címkézésében lett csinosabb de az alkoholerőssége is csökkent . Az első akár lehetne jó hír is vagy logikus lépés de az ital erősségének csökkenése tompítja a megújulás okozta kezdeti örömöt . A tradíciót tehát örökségre cserélte az új tulaj . Az örökségekkel meg az a gond , hogy azt gyakran elherdálják .

Most egy huszárvágással vagy igény szerint újabb furcsa lépéssel oldja fel ezt a problémát a lepárló , pontosabban az új gazda . Az Ardmore két új palackozást mutat be a travel retail szegmensben .

Az Ardmore Tradition mint új megjelenés megkapta az új sast és új dizájnt , visszakapta a 46 %-os alkoholerősséget cserébe lemondott a Cask szóról az elnevezésében . Mondtam ,hogy furcsa dolgok történnek arrafelé manapság...

A másik újdonság szintén 46 %-os , a neve Ardmore Triple Wood . Az érlelési metódusban sincs semmi új , tulajdonképpen a quarter cask után a whisky visszakerült egy puncheon méretű hordóba . Igen , jól látjátok , ez lassan egy Laphroaig copy szelekció . A Tradition megfelel a Quarter Casknek , a Triple Wood a Triple Woodnak , korábban volt már egy 25 és egy 30 éves Ardmore is aminek szintén megtalálhatjuk a párjait a Laffie sorban .

Örömteli , hogy egyátalán foglalkoznak az Ardmore fejlesztésével és lehet , hogy csak az elmúlt pár év extra intenzív marketingkampányaiba belefáradt whiskyrajongó én-em mondja, hogy ez valójában csak make up , lényegi dolgokban nem látok változást . A csavar az az egészben , hogy utóbbi kijelentésem simán pozitívumként is megállhatná a helyét hiszen ha az Ardmore profilja marad az ami volt , annak mind örülhetünk . Ez a bizonyos sokat emlegetett profil pedig egy 12-14 ppm fenolmennyiséggel rendelkező klasszikus malátawhisky . A Benromach mellett ennek legautentikusabb képviselője pedig az Ardmore volt mindig  . Reméljük marad is !

A végére pedig hagytam egy újabb furcsaságot . Az Ardmore évente egy kis időszak erejéig készít Ardlair néven tőzegmentes malátawhiskyt is , szinte kizárólag egyéb blendekhez . Ha elfantáziálunk a tavaly ősz óta történteket nézve az Ardmore és a Laphroaig kapcsán , akkor jelzem , ezen fura logika mentén simán várható tőzegmentes Laphroaig vagy épp 18 éves Ardmore . Miért ne ? Csak dizájn és PR kérdése.