Amikor egy közösség nem képes önerőből fenntartani saját létét , jól jön a segítség . Egy másik közösségtől , akik abban vállalnak közösséget , hogy támogatják a társadalmi ,gazdasági , egyéb okokból erodálódó törékeny közegeket . Egy ilyen szerveződés inspirálta arra a skót whisky világ egyik legjelentősebb kommunájával rendelkező Ardbeg Distillery csapatát , hogy a maguk módján segítsék a közösségi lét fenntarthatóságát .
A szervezet , a North Highland Initiative , ami elsősorban az észak-felföldi skót embereknek nyújt segítséget azzal , hogy a hagyományosan elmaradott, távoli vidék öregedő társadalmának utat mutat ,hogyan lehet fenntartani az éltető közösséget mind emberi , mind megélhetési szempontok alapján a modern világ felgyorsult gazdasági hatásai okozta kihívásokkal szemben . Segítettek a távoli vidék lakosságának azzal ,hogy közösségi tereket hoztak létre az egyre inkább elkopó vallás ,hagyomány által összetartott addigi csoportusulások helyett . Segítettek megérteni, alkalmazodni és piacra vinni a termékeiket egy nehéz gazdasági időszakban . Az észak-felföldi húsállatok jelenléte a mai skót piacokon főleg ezeknek a segítő közösségek okozta változásoknak is köszönhetők . De rehabilitációs programokat is szerveznek a vad, skót vidék fenntarthatóságának tekintetében , szervezik a törékeny vidéki lét életben maradását a helyi vállalkozások és a turizmus összekapcsolásával , és egyéb hasonló munkákat végeznek.
Most a NHI egy Dél-Islay területére fókuszáló projektet mutatott be , amibe természetesen a helyileg érdekelt Ardbeg Distillery is bekapcsolódott . A lepárló ,mint a környék fontos része ,úgyis mint munkaadó és turisztikai vonzerő , természetes módon érdekelt a hosszútávú közösségi lét és a modern koncepciók összekapcsolásában . A jelenlegi projekt egy új közösségi tér létrehozására állt össze a Port Ellen és környéki emberek számára . Mivel az Ardbeg lepárló a régi idők területi és társadalmi csoportosulása szerint a közeli , több ezer évre visszatekintő szakrális helyhez -előbb valószínű mint kelta vallási terep , majd mint a keresztény szervezettség, a plébániakörzet -tartozik ,jelenléte evidens a projektben . Ebben pedig úgy tudnak hatékonyan részt venni, ha saját maguk köré tömörult emberek erejét vonják be a tervekbe . Ez pedig egyet jelent a médiafigyelemmel ,főleg ha az Ardbeg egy régi ,legendás single malt whiskyt éleszt újra , hogy az abból befolyó összeggel segítse a saját,helyi közösségét.
Ez a whisky pedig az Ardbeg Kildalton .
Nevét egy több mint 1200 éves kőkeresztről kapta , ami romjaiban is tiszteletreméltó egykori templomkertben áll ,ikonikus emblémája a szigetnek . Az Ardbeg Kildalton legendája az 1970-es évek legvégén kezdődött , amikor a lepárló egy-két éven át részben tőzegmentes párlatokat készített . Az Ardbeg 1981-től bezárt ,léte gyakorlatilag azon állt , hogy a szomszédos Laphroaig szakemberei átjártak és működtették a berendezéseket . Nem hagyta volna a szívük , a közösség ereje, hogy a szemük előt rohadjon szét egy 1815-től már legálisan , előtte meg ki tudja mióta megélhetést és az élet vizét adó hely . Egészen 1997 -ig az Ardbeg vegetált . Hol épp termelt valamit, hol épp csak csordogált a munka . 1997-ben a Glenmorangie megvásárolta a lepárlót , szinte azonnal hozzálátott a márka körüli erő megszervezésének . Az Ardbeg Committee , a rajongók nemzetközi szervezete hamar az egyik legjelentősebb whisky kör lett . Kijelentették , hogy mostantól amíg a világ világ, az Ardbeg ajtaja soha többet nem zárulhat be . ( Nekünk magyaroknak a hasonló történetet a New York Kávéház Dunába dobott kulcsa jelenthette : )
Az Ardbeg Kildalton 2004-ben jelent meg ,mint egy lágyan tőzegelt Ardbeg variáns , 1300 palacknyi mennyiségben . Szinte azonnal legendává vált, a palackok ma már az aukciók keresett darabjai , az évek alatt megsokszorozták az árukat . Erre építette segítő szándékát a Glenmorangie , amikor megbízta Bill Lumsden whisky kreátorukat , hogy palackoza le az új Kildaltont . Lumsden pedig kiválasztott két évjáratot , azokból kiszemezgette a megfelelő hordókat ,amikből házasította az új whiskyt . A füstös , krémes, határozott bourbon érlelt Ardbegekhez új és refill sherry hordókból származó pikáns, fűszeres aromákat felvonultató Ardbegeket kevert . A whisky non chill filter , alkoholerőssége 46 %-os .
Egy szép, csábító, egzotikus aromákkal nyitó whisky . Illatában füstölt barack szirupba áztatva, só, borsos fűszerkeverék, és lágy, krémes vanília. Ez tovább vezet minket egy füstös és gyógynövényes jegyeken keresztül a tölgy pörköltségén át egy kátrány, mentol és édeskömény adta élményig. Vízzel felismerhető benne fenyőgyanta, koriander, édesgyökér és egyéb, furcsa szappanos jegyek .
Állaga lágy, "életerős", finoman vonja be a nyelvet. A határozott ,erős , robusztus ízek: vitathatatlanul Ardbeg . Kőszénkátrány, ánizs, borsmenta, eszpresszó kávé, édes maláta, és hosszan elnyúló aromásan füstös jegyek.
A lecsengése hosszú , maradandó élményt hagy a szájpadláson a friss, mentolos és fűszeres jegyek többsége. Csipetnyi szegfűbors, szegfűszeg, keserű mandula, végül felbukkan egy vaníliás édesség.
Csábítóan hangzik . A whisky 120 fontba kerül , ami ha csak a tíz évvel ezelőtti kiadás mennyiségét tekintjük , közel 160 000 font bevételt jelent . Az több mint 30 millió forint . Ha ennek csak egy része is jut a port ellen-i közösség fenntartására és azok projektjeire , akkor is jelentős .
A reakciók persze vegyesek . A whisky közösség egy része alig várja, hogy valahogy hozzájusson , egy része fanyalog és a még le sem csengő Auriverdes körüli marketingmizériától okádik . Az Ardbeg meg ? Az Ardbeg meg épp most tölt egy igen komoly pénzt a port ellen-i emberek "zsebébe ".
Vajon lesz valaha olyan termékünk , olyan helyi erőnk nekünk magyaroknak, ami ekkora bevételt tud fordítani a saját fenntartására úgy , hogy szinte percek alatt "elkel" a termék amivel pénzt gyűjtenének ? És mindezt úgy , hogy az egész világ tud róla, sőt egy közössége aktivan részt vesz abban ,hogy a termékből haszon keletkezzen a helyi közeg számára ? Azt hiszem mielőtt ilyen szinten elkezdünk gondolkozni , előbb segítsünk magunkon . Mert lehetne nekünk is . Talán különb is . De addig csak úgy jutunk el , ha a kis közösségek megtanulnak élni. Ebben nem fog segíteni se a világ , de még a saját vezetőink sem . Addig tartsuk fenn magunkat , amíg lesz erőnk alkotni . Akár egy kereszt alatt , akár úgy, hogy felfogjuk ,összetartozunk .
Slainthe Mhath ! Isten Isten !
