Hajnali három órakor whiskyvel indítani a napot egyátalán nem ördögtől való dolog . Csak jól kell tudni választani . És ha a választás jól sikerült , mi baj lehetne ? A legrosszabb esetben majd a végén azt mondjuk , legyen az ördögé ! Barman's choice szülinapi különkiadás . A nap hátralévő kóstolóinak jegyzetelésére viszont nem vállalok garanciát .

 

Bowmore 10 yo " The Devil's Cask "  56.9 % 

First fill sherry hordóban érlelt , tíz éves Bowmore . Megjelent 2013 őszén , meglepően korrekt árral ( 55 font körüli összeggel nyitott ) . A Bowmore pár éve elkezdett kisadagos - small batch release - single maltjainak legújabb és egyben legérdekesebb palackozása . Az érdekessége az árán kívül az , hogy a Bowmore számára az elsőtöltésű sherry hordó maga a menyország . Bár a menyország képzavar , hamár a whisky az Ördög hordója nevet kapta . A sztori egy klasszikus , helyi történetre épül , miszerint  Bowmore falu templomába látogató ördög a helyiek haragja elől egy hordóban lelt menedéket ,miután a lakosság egészen a Bowmore lepárló kapujáig üldözte .  A történet kissé együgyü , de a tények sokkal érdekesebbek . Hatezer palacknyi mennyiségben jelent meg a piacon és a ritkának számító elsőtöltésű sherry hordós érlelés eredményeként gyakorlatilag pár nap alatt elfogyott . Azóta a palackok ára nagyjából 300 font körül mozog aukciókon , de még ott sem egyszerű hozzáférni . A Bowmore a 15 éves Darkest nevű maltjánál használt ugyan sherry hordókat , de az utóbbi évtizedekben főleg az olcsóbb bourbon hordós érlelések illetve a bourbon-sherry duplaérlelések voltak jellemzőek a lepárlóra . Az anyacég , a Morrison Bowmore az elmúlt időszakban - egészen pontosan mióta Rachel Barrie a master blender - a két másik lepárlójától megjelentetett olyan whiskyket , amik kevésbé megszokottak , amik eltérenk az átlagtól . Ezek a virgin oak érlelések . Ez annyit tesz , hogy a hordókban nem volt előtte semmi egyéb szesz , egyből a skót párlat került a szűz tölgyhordókba . A virgin oak tulajdonképpen amerikai tölgyből készült  , ezért nem egyszerű szűz faként érlelésre használni , lévén nagyon dominánsak benne a fafajtára jellemző aromák . Erős fűszerek, szinte csípős élmények és nagyon hangsúlyos , evidens friss tölgy jellemzik a virgin oak érlelt whiskyket . Az említett két lepárló az Auchentoshan és a Glen Garioch volt . Előbbinek jól állt ez az érlelés , utóbbinál már akadozott , de még elfogadható volt . Nekem tetszett mindkettő , ismerve a részleteket . Ehhez képest kiváncsian vártam ,hogy a logika szerint a harmadik lepárló , a Bowmore , mit fog szólni ha tőzeges alapkarakterei egy virgin oak érlelésre lesznek ítélve . Itt két határozott karakterről beszélünk .  Islay lényegéről , vagyis a tőzegről és az amerikai tölgy erős aromáiról . Ez nagyon merész párosítás . De nem jött Bowmore Virgin Oak , jött helyette a The Devil's Cask , ami first-fill sherry hordójával tulajdonképpen beleerőltethető a fenti logikába . A sherry eleve kizárja , hogy virgin oak érlelésről beszéljünk , hiszen nem lehet már szűz az a hordó amiben előtte már volt valami ,viszont  nem hívhatnánk ex-sherry hordónak sem, ha nem lett volna benne előtte ez a spanyol nedű . Viszont a first-fill töltés, vagyis, hogy a sherry után rögtön a whisky otthona lett a hordó - egészen pontosan a párlaté , hiszen ez a szesz teljes egészében ebben a hordóban érett viszkivé később - ahogy fentebb írtam , belefér a Morrison Bowmore szűzhordós kampányába. Erőltetett párhuzam , beismerem , de a megjelenés passzolt ebbe az irányvonalba időben is , minőségben is , újdonság tekintetében is , innovatív lépésként is .

Ezek után és mert nagyon úgy néz ki , a Bowmore határozottan törekszik arra , hogy visszaszerezze a kissé megkopott renoméját , mindenképpen szereznem kellett az Ördög hordójából magamnak . Szerencsére sikerült is és a korábban általam remeknek ítélt Tempest kiadások után izgatottan vártam, mit mutat a Bowmore ezzel a cuccával .

A színe azonnal jelzi , hogy itt valami komoly minőségre készülhetünk. Mély mahagóni , egy tökéletes formájú gesztenye legszebb barnás árnyalata ami beugrik róla . Non chill filtered .A fény elé tartva vidáman lebegnek benne a hordó apró emlékei . Illatában nyirkos avar , bútorpolitúr , szerényen bejelentkezik egy kis olajos, fiatal tőzegre jellemző savanykás füst . Szalonna . Íze sós , mint a sült szalonnán kifehéredő , ropogós só . Keserű tealevél , hamu . Érdekes , hogy mennyire nincs jelen az , amire azt hinnénk , itt kellene lennie . A sherry domináns aromáit teljes egészében elnyomja a Bowmore stílusa . First fill sherry ide vagy oda , azért a(z élet)víz az úr !  Az egész élmény egy kissé erőszakos , erős , magával ragadó , száraz . Szinte megszeppen az ember . Ez lenne az ördögi fíling ? Mindenesetre komoly élmény . Lecsengése hosszú , melengető , tele erővel , füsttel étcsokoládéval . Ehhez víz kell , anélkül elvisz az ördög . Komolyan , iszonyú jó ilyen Bowmoret inni , de baromira kiváncsi vagyok azokra a first-fill sherry hordó adta extrákra, ha vannak . Ezt pedig vízzel lehet a jelek szerint csak kierőltetni a Devil's Caskból . Ok. Vízzel nyilvánvalóan ihatóbb , oda az agresszió . A dízelmotor szaga (sic) és a só élménye élvezhető füstté lágyul , felbukkannak olyan jegyek , amiket az ember elvárhat egy sherry érlelt malt whiskytől . Igaz , ez sem a klasszikus , sokkal visszafogottabb . Miközben nyilvánvaló , hogy ez sherry érlelés , legalább annyira el is bújik minden jellemzője . Szilvahéj, kevés édesség jön elő a vízzel a füst alól . Ízében sokkal édesebb . Végig érezhető , hogy nagyon odafigyeltek a fa minőségére . A lecsengése a dilutáció után ugyanolyan hosszú , de sokkal édesebb . A sós, füstös élmény is itt marad, de bejön egy kis snapszos , szilvapálinkás élmény is . Száraz , ropogós .

Lássuk , mit gondoljunk a Bowmore Devil's Cask palackozásról ? Iszonyú jó minőségű hordó , tökös, karakteres Bowmore benne . Sehol a várt sherry bomba élmény , tele agresszív , domináns Islay jegyekkel . A víz nemesíti , a fogyasztót pedig megnyugtatja, hogy nem viszi el az ördög , nem kell megijedni a natúr , hordóerősségű jellegzetességektől . Mindehez jön egy elcsépelt név , egy ritkának nevezhető érlelés , limitált kiadás , baszott jó ár , jó adag hájp , őrült sebességű siker és legendává emelkedés . Nos, azt hiszem , ki kell mondani , hogy ez egy rohadt jó Bowmore . Szinte el is szoktunk ettől . Már a Tempestnél lehetett érezni , hogy mind a magas alkoholfok , mind a minőségi tölgyhordó nagyon jót tesz a Bowmorenak . A kisadagos megjelenések biztosítják a sikert és a potenciált, üzletileg . A Tempest bourbon érlelések is pazar munkák voltak , a Devil's Cask pedig egyértelműen megy tovább ezen az úton . Barátaim , azt kell mondjam , Rachel Barrie rátalált arra , ahogy a Bowmore igazán kiteljesedhet . Nem kellenek ide ilyenek , hogy Surfer, Dawn , Enigma,Mariner ! Illetve , kellenek , hogy had vegyék csak a konzumvásárlók . A magamfajtának Tempest kell , meg Devil's Cask ! Összességében , nagyon tetszik ami mostanában a Bowmore körül történik . Tulajdonképpen csendben , nyugodtan , különösebb felhajtás nélkül elérték azt , hogy már most sokkal jobban várom mi lesz a következő OB Bowmore , mint az elcelebesedő , egyre inkább elkurvuló Ardbeg aktuális NAS hypeja . Anno az Arran Devil's Punch Bowl kapcsán ráragasztottam arra a palackozásra a Devla gúnynevet . Most , kóstolva az Ördög hordóját , azt kell mondjam , ez az igazi Devla ! Az Arran ehhez képest egy szelid kis ördögfióka . Pedig az is nagyon jó malt whisky ! Bowmore Devil's Cask .Megleptél , megszeppentettél , tetszettél , megvettél . Lepaktálhatunk , megyek veled .

És ha már így belejöttem , rögtön eszembe is jutott , hogy ismét előkotorjak a mintákkal teli dobozokból egy veresenytársat a Devil's Cask számára . Talán nem is a szó szoros értelmében vett versenytársról beszélek , sokkal inkább egy tavalyi OB Bowmore palackozásról . A Bowmore Springtide 2012 tavaszán jelent meg a lepárló travel retail portfoliójában a 100 Proof és a Vintage 1983 nevű társaival együtt . A Springtide first-fill oloroso érlelés túlnyomórészt ( pontos adatok nincsenek , de az biztos , hogy nem teljes egészében töltötte a malt az idejét az elsőtöltésű sherry hordóban ) , hordóerősségű , limitált megjelenésű ( 4000 palack ) . Mondhatnánk , mintha a Devil's Cask előfutára lenne . A különbség a már említett nem teljes firstfill érlelés , a pár alkoholfoknyi  eltérés , a kiadott mennyiség , az elérhetőség ( a Springtide még elérhető a repterek vámmentes boltjaiban ) és az , hogy a Devil's Cask 10 éves korjelzéssel bír , míg a Springtide NAS palackozás . Korjelölés nélküli . Ebből kifolyólag, gyaníthatóan fiatalabb is . Lássuk .

Bowmore Springtide  54.9 %  OB,  (predominantly) first-fill oloroso , NAS , travel retail

Színében éppen csak egy picit halványabb az Ördöghordónál , halvány bronzos , rezes , vöröses , barnás . Sokkal intenzívebb a sherryre jellemző gyümölcsösség . Mazsola , sziruposság , dohánylevél bukkan fel az illatában . Édes füst . A whisky sokkal izgágább , fiatalosabb , vidámabb üzenete van mint fenti társának . A frissen vágott , erős fű illata . Az ízében sokkal inkább érezhető a tőzeg és a hordó adta gyümölcsösség harca . Itt győztes nincs, hol a sósabb , füstösebb hullámok kerekednek felül , hol a narancsosabb , üdébb , gyümölcsösebb áradat . Tropikális jegyek és kevés bors . A lecsengésben határozottabban visszatér a hamu és a füst , de nem engedi feledni magát a citrusos üdeség sem . Vízzel sem sokat változik . Gyümölcs és füst ,szárazság . Kissé bizarr whisky . A lecsengése ugyanolyan száraz mint víz nélkül , az extra egy kevés karamella élményében érkezik , majd van egy hosszas, keserű citrushéjjas búcsú.

Sokkal inkább kitűnik belőle a sztereotipia , akár a whisky eredetét, akár a hordóját tekintve . Mégis kissé fura kombó , de egyátalán nem rossz . Nagyon fürge kis whisky . 120 fontos árral lőtték be a piacra , amit akkor is soknak találok , hogy ha csupán négyezer palackról és hordóerősségről beszélünk . Ehhez képest a Devil's Cask a maga tíz évével szinte ajándék volt . Amíg fel nem tornázta magát a Springtide árszínvonalára . Kvázi percek alatt . A Bowmore Springtide egy finom kis whisky , sokkal populárisabb módon játszik . Simán elfogadom , ha valaki azt mondja, neki ez jobban tetszik , mint az elsőre durvának, mogorvábbnak tűnő Devil's Cask . Ami közös bennük , hogy mindkét whiskyben van " sebesség " . Nem az a lomha , nehézkes, telt sherrys jegyekben utazó single malt egyik sem . Pedig a hordóik predesztinálnák őket erre . Mindkettő lendületes , csak kapkodjuk a fejünket az aromák erejétől és megalkuvást nem tűrő száguldásától . Azt gondolom , hogy a Springtide remekül lett belőve a helyére  a travel retailbe ezzel az érleléssel és minőséggel . Élvezhető whisky . A tapasztaltabbaknak vagy mondhatjuk úgy, a whiskysznoboknak talán kissé aránytalan a harc , ahogy a fa és a párlat eredeti karakterei harcolgatnak de a földön maradva, azt kell mondjam, teljesen rendben van a Springtide . Az ára kissé zavar . Nem mondanám , hogy feltétlenül vegyük meg ha látjuk , főleg nem ennyiért . Inkább a Devil's Cask , az befektetésként is megéri a pénzét . A Springtide szökőárként indult , de talpon maradtam a hullámaiban . Tetszett , elment , már nem félek tőle ha újra jön . Ez nem cunami volt , csak egy erősebb dagály . De jó móka volt !