A Fringe Festival Edinburgh ikonikus kulturális programja minden év augusztusában . Az egy hónapig tartó fesztivál a város különböző pontjain kínál programokat a gyermekelőadásoktól a dumaszínházakig , a táncelőadásoktól a legelborultabb performanszokig . Ebbe a programsorozatba illeszkedett bele évekkel ezelőt Edinburgh vezető whisky szaküzlete , a Royal Mile Whiskies rendezvénye , a Whisky Fringe . Idén ezt augusztus második hétvégéjén rendezték meg , péntektől vasárnapig . Minden nap négy órán keresztül volt nyitva a Whisky Fringe és minden percében tele volt whiskyrajongókkal . Kijelenthetjük , hogy ezt az eseményt várja a legjobban a város és a környék whisky kedvelő közönsége , plusz az Edinburghba érkező whiskyzarándokok tucatjai . A jegyeket szó szerint másodpercek alatt elkapkodják . Ha az ember nem ül adott napon a számítógép előtt és nem elég gyors , hogy lefoglalja online a belépőjét , bizony percek alatt is lemaradhat a showról . Én az internetes jegyvásárlás meghirdetett időpontja előtt már a gép előtt ültem , gyakorlatilag az aktiválás után azonnal elkezdtem a vásárlási procedúrát , de így sem sikerült a legfontosabb , szombati napra jegyet foglalnom . Maradt a péntek és vasárnap , amit cseppet sem bántam , igazából örültem , hogy lehetőségem lesz bejutni. Természetesen megérte .

A Whisky Fringe most már hagyományosan egy rendezvényközponttá átalakított , 19. században épült templomban kap helyet . Elég bizarr helyszín , de kétségtelenül van hangulata . A falakon freskók , a templom főhajója a tényleges rendezvényhelyszín . Maga az épület eredeti funkciója ellenére nagyon profin át van alakítva , elsőre csak a hatalmas üres templombelsőt érzékeljük , de az oldalhajókból nyíló , régen nyilván az egyházi emberek által használt melléképületek és beépítések profi módon rejtik a kiszolgálóegységeket , mint a toalettek , kisebb termek, konyha, stb .

      

Péntek délután nyitásra érkeztem , zsebemben a listával , amin előre bejelöltem magamnak az engem érdeklő whiskyket . Korábban leegyeztettem pár szakmabelivel az itteni találkozást , tehát kijelenthettem , felkészülten vártam a kapunyitást . A belépés zökkenőmentesen zajlott , a 24 fontos tikettért az ember kapott egy Glencairn poharat , egy programfüzetet , egy 10 fontos utalványt az RMW shopjába és egy bilétát , ami feljogosított arra , hogy a rendezvény félidejére meghirdetett " half time orange " nevezetű pillanatban a kiállítók által kínált meglepetés whiskyből is kóstolhasson . Ha volt szerencséje és odafért a standokhoz...

A Whisky Fringe , mivel egy szaküzlet rendezvénye , nyilván azt a célt szolgálja , hogy a későbbiekben vásárlásokat generáljon a rendező cég shopjaiban . Ebből kifolyólag a kiállítók az üzlet kínálatát reprezentálták , de mivel ez az egyik legfontosabb whisky shop Skóciában , mondhatjuk , hogy szinte a teljes skót whiskypaletta elérhető volt . A standok a templom főhajójának két oldalán helyezkedtek el ,illetve az egyik mellékhajóban az RMW , pontosabban testvércége , a Drinkmonger nevű italbolt egyéb alkoholjai kaptak teret . Utóbbi asztalain rumok , likőrők, vodkák és minden egyéb alkohol megkóstolható volt , ugyan úgy , mint a whiskyk . A belépés után szembetalálta magát a látogató a "half time orange " kínálatának felsorolásával , csak , hogy még jobban felhúzzák a malátára felizgult rajongókat . A lepárlók nem okoztak csalódást , az extra alkalmi ajánlatokban szerepeltek single cask palackozások , méregdrága whiskyk épp úgy mint még hivatalosan meg sem jelent vagy épp igazán koros italok .

Ready,steady,half-time !!!

A tervem , hogy egy irányba haladva , a betervezett whiskyket kóstolva haladok , hogy majd adott standokon elbeszélgetek pár szakemberrel , azonnal borult . A belépés után a sokaság a standok köré gyűlt , így csak bízhattam abban , hogy minden tervbe vett kóstolást és csevejt megtudok ejteni . Illuzióim nem voltak , eddig akárhány whisky rendezvényen voltam , hasonlóan felesleges volt tervezni . A tömeg mindenhol borítja a terveket . De utólag azt mondom , szavam sem lehet , mert ha nem is sikerült mindent kóstolni a listámról , kaptam helyette olyan dramokat , amikre nem is készültem . Mivel a kóstolásaim elég hektikusan zajlottak , ezért a beszámolóban a standok elhelyezkedése alapján írom le a tapasztalataimat .

Mielőtt belekezdenék , megemlítenék két hasznos dolgot , ami nagyon megkönnyítette a kóstolásaimat és igazán élvezetessé tette a látogatást . Az egyik az az okostelefonokra letölthető applikáció , ahol a Fringe összes whiskyje fel volt sorolva, standszámmal , alkoholerősséggel és lepárlóval együtt és egyfajta jegyzetfüzetként működött , hiszen a whisky nevére kattintva megnyílott egy oldal ahol egy ötös skálán azonnal bejelölhetted mennyire taksálod az italt , illetve ez alá bepötyöghetted a gyors jegyzeteidet illatokról,ízekről, bármiről . Mondanom sem kell , hogy ez mennyire hasznos megoldás volt , hiszen a legtöbb whisky show alatt a látogató begyűjt egy csomó prospektust , reklámanyagot , fogja a kezében a poharat , őszintén szólva nem jut se idő se lehetőség - értsd szabad kéz - hogy szépen, tollal leirogassa az ember a benyomásait egy füzetbe . A modern kor vívmányaként a legtöbb ember simán elpötyög félkézzel a telefonján , tehát ez nagyon okos ajándék volt a szervezőktől . A másik fontos elem és ez az októberi budapesti whisky show előtt a hazai szervezőknek is megfontolandó ötlet ( annál is inkább mert a két előző show alatt is hiányzott és nem csak nekem ) az a vizes ballon minden stand mellett . A víztartályok az ismert műanyag ballonok a megfelelő kis oszlopokon , ahol nem csak a szomjukat othatták a látogatók , ami roppant fontos ha az ember ilyen mennyiségben , ilyen rövid idő alatt és ilyen erősségű alkoholkat fogyaszt , hanem a kóstolópoharaikat is kiöblíthették egy-egy dram után . Így lett teljesen profi az egész , hiszen valljuk be , hiába nem jut idő arra , hogy az ember elmélyülten analizáljon illatokat és ízeket egy ilyen esemény alatt , de senki nem szeretne egy minőségi bourbon érlelést mondjuk a poharába tudni egy erős, tőzegelt malt után . Értelmetlenné válik az egész kóstolósdi . Természetesen a vizesballonok mellett minden standon volt egy spittoon ( hát mondjuk ki , köpőcsésze , egy dizájnos fekete műanyag vödröcske ) ahová a kiöblített poharak tartalmát lehetett önteni illetve ha valaki úgy érezte ,ki tudta köpni a mintát . Nincsen ebben semmi gáz , az italkultúrához hozzá tartozik , természetes dolog és semmiféle kellemetlenséget nem okoz . Ha olvassák ezt a bejegyzést a budapesti whisky show szervezői , tényleg komolyan ajánlom , hogy ha van rá lehetőség a vizesballonokat és a spittoont gondolják át , emeli a show profizmusát és kevesebb ittas ember lesz a nap végére .

Nos, nézzük a lényeget a hosszúra nyúlt bevezető után . Az egyes számú standot idén az Ian Macleod Distillers kapta . Ők a Glengoyne és a Tamdhu tulajdonosai . A standon felvonult a megújult külsejű Glengoyne alapsor ( 10 , 12 , 15 , 18 , 21 éves verziók és a Cask Strength palackozás ) mellett az új Tamdhu 10 yo is . Az asztalon helyet kapott pár blend is , mint a Smokehead , Pig's Nose és a Sheep Dip . Én a Tamdhura voltam kiváncsi , mert kóstoltam hetekkel korábban és meglepett milyen jó kis whisky . És ráadásul illett is inni Tamdhut , hiszen a fogyasztásával segíthetünk egy, az életbe visszahozott lepárlót . A Tamdhu 10 éves whiskyje külsejében hajaz a Southern Comfort nevezetű whisky likőr palackozására , valahogy azonnal az a new orleans-i hangulat ugrik be róla . Maga a Tamdhu nem volt soha egy nagy malt , a jellegzetes karakterek hiányoztak belőle .A lepárló a nagyobbak közé tarozott mindig is , közel négy millió literes kapacitása tiszteletreméltó . Az új, tíz éves Tamdhu whisky egy kellemes ,40 fokos, gyümölcsös speysider . Talán nem helyes újnak nevezni , hiszen nyilván a jelenlegi tulajdonosok a raktárkészletekből dolgoznak , de szerintem érti mindenki mire célzok . Az,hogy tíz évesnek van jelölve , mint tudjuk , nem jelenti azt , hogy a whiskyben ne lehetne idősebb malt is , hiszen a törvény szerint mindig a legfiatalabb whisky korát kötelező feltüntetni a cimkén . Szerintem ebben van idősebb whisky is és ezzel a kijelentéssel nagy kockázatot nem vállalok , mert nyilván a tulajdonos igyekszik a legjobb formájában bemutatni a termékét . Ehhez pedig még mindig jól jön pár koros whisky az elegyben . Nos, a gazdaváltás határozottan jót tett a Tamdhunak . Krémes , gyümölcsös, kajszibarackos, narancsos, malátás,édes . Illata kevésbé érdekes, de az íz kellemes meglepetés . Egyszerű ,kedves és csinos . Nagy gratula a Tamdhunak ! A stand másik kínálatába , a Glengoyne alapsorba itt nem másztam bele , mert otthon figyel az asztalomon a mintasor , és ahogy mondani szoktam , lassan sor kerül rájuk is .

A második standon kedves ismerős . Celine Tetu , akire a magyar whisky kedvelők is emlékezhetnek az első budapesti whisky showról . Akkoriban Celine az Arrant képviselte , azóta átigazolt a minőségi blendeket készítő  cégbe , a Compass Box csapatába . Celine továbbra is szereti Budapestet ( a mai napig a fő fotója egy pesti kép a privát facebook oldalán ) ,üdvözli a magyar whisky rajongókat és a show szervezőit . A Compass Box sajátossága , hogy nagyon komolyan veszik a keverést , a legjobb maltokat vagy grain whiskyket válogatja ki a kis csapat és a tökéletességig igyekeznek finomítani az arányokat . A Compass Box blendjei nagyon szép megjelenésű palackok , a whiskyk pedig az átlag blendek felett vannak jócskán . Itt a Celinenel való beszélgetés alatt bedobtam egy Oak Cross -t , ami Clynelish , Teaninich és Dailuaine keverék . Kimagasló wood policy , ennek megfelelően kellemes fűszeresség , lágy, sima , remekül illeszkedő ízek . Semmi extrém , csak egy elegáns ,letisztult blend , üde példája annak , hogy odafigyeléssel és minőségi fa használatával mit lehet alkotni . Persze , a blendek alapvetően nem a kifinomult komponálásról szólnak , de ezért is tud különleges lenni a Compass Box , mert remekül érzett rá a piaci résre . Ha valaki nincs otthon a single maltokban , de már unja a nagy nevű blendeket , a Compass Box keveréseivel minőségileg is beljebb léphet egyet a skót whiskyk világába. A cég blended maltokat , blended grain whiskyket és blended whiskyket is kínál.

           

                 

Egy kis válogatás a Compass Box egyedi címkéi közül

A Diageo stand volt a következő . Unalomig ismert , hogy mekkora szerepe van ennek a cégnek a skót whiskyiparban , mindenki tudja, hogy melyek azok a brandek amik a cég tulajdonában vannak . Whiskyjeik a világ minden pontjain megtalálhatók és ebből kifolyólag a Diageo standjai általában minden whisky show alatt a legunalmasabbak . És erről nem a lepárlók illetve a whiskyk minősége tehet . Ki is vitatná azt , hogy egy Talisker vagy egy Lagavulin világszínvonalú whisky  vagy , hogy a rejtett értékeik mint a Clynelish , a Caol Ila , Oban , etc simán ott lehetne a top whiskyk közt ? Az aranyárban kínált , utolsó készletekből időnként lepalackozott nedűkről , mint Brora , Port Ellen , Banff már ne is beszéljünk . Egyszerűen csak az van , hogy a Diageo nem a single malt rajongóknak készít whiskyt , hanem a blendjeihez . Ehhez képest még örülhetünk is , hogy ennyi malt elérhető tőlük . A Whisky Fringe alatt a Diageo szűk kínálata leképezte azt , mik élveznek prioritást náluk. Singleton , Cardhu , Talisker volt a kínálat a Johnnie Walker pár prémium palackja mellett . A Taliskerből legalább elhozták a pár hónapja bemutatott Storm és a portóis Port Ruighe palackozásaikat. Köszöntem a Stormnak és a Port Ruighenek és csendben tovább álltam .

Jött a Tomatin . Erről a lepárlóról viszonylag kevés szó esik , pedig az egyik legnagyobb főzde , ázsiai tulajdonosa van és jelentős sikereket ért el az elmúlt években az új piacokon ( értsd Brazilia , India , Oroszország pl. ) . A Tomatin whiskyk szerintem főleg idősebb korukban érdekesek . Pár független palackozónak van jó kis készlete , ezzel szemben a hivatalos palackozások hozzák az ismert szelekciót  12 ,15,18 éves maltokkal . Van azonban egy 30 éves kiadásuk , részeként az alapkínálatnak, ami már érdekes kis whisky . A 30 éves Tomatin egy ultraclean whisky , úgy értem , hogy a korához képest egy nagyon lágy, könnyen iható , szinte hideg tisztaságú ital . Az aromái tobzódnak a gyümölcsökben , de egyetlen egyet sem tudok kiemelni domináns karakterként . Lehetne , de nem érdemes . És ez nem pejoratív . Ez egy hideg gyümölcssaláta , ami ezekben a forró napokban a legjobb választás lehet . Eszembe jutott még pez cukorka , citrusos frissesség és a nedves tölgyfa illata is róla . A Tomatin 30 yo egy elérhető árú , kellemes , tiszta whisky . Bizonyos szempontok alapján az egyik legjobb opció a 30 éves whiskyk kategóriájában. Jellemző még a Tomatinra a korrekt árazás , legalábbis nincsenek elszállva maguktól . Volt még egy érdekesség a standjukon , a félideji alkalmi kínálatban egy , a Royal Mile Whiskies számára lepalackozott single cask kiadást kóstoltattak . Ez a whisky egy 14 éves , magyar tölgyhordóban utóérlelt Tomatin volt . A magyar hordó egy ex vörös boros hordó volt , sajnos a borászatról nem tudtak mit mondani , se a borról amit korábban benne tároltak . És tulajdonképpen nem is érdekes , hiszen amúgy is gyalulják a dongákat , és nagy valószínűséggel csak arról van szó , hogy az ágazat igyekszik a legjobb áron beszerezni tölgyhordókat . Ergo miért ne jöhetne az Magyarországról is ? Mindenesetre jó volt látni a dobozon , hogy Hungarian Oak Finish . A Tomatin 1999 Hungarian Oak Finish egy tizennégy éves whisky , komoly erővel ( 57. 6 % ) . Single cask kiadás , ami hozza az ismert lágy Tomatin karaktereket , de picit elbillenti az a nagy alkohol . A magyar tölgy , mint ex boros hordó sokat nem tesz hozzá szerintem . Ez inkább egy érdekesség és exkluzivitás így felcimkézve , mint valami különös minőség . Persze , a Royal Mile Whiskies mindig odafigyel arra , hogy a számára lepalackozott whiskyk ne holmi maradék raktárkészlet olcsó árui legyenek . És ez a Tomatin is jó , ráadásul még elfogult is vagyok mert csak magyar az a tölgy ! De személy szerint nem ez az én stílusom ha whiskyben gondolkozom .

A következő asztalon ismét egy nagy játékos , a Pernod Ricard . Vagy úgy ismertebbek whiskys berkekben,hogy  Chivas Brothers . Ez a Pernod whisky szekciója . Felvonultatták a Glenlivet család legtöbb tagját , itt volt a Nadurra is, a 21 éves Archive és a 25 éves is . Szintén ott csücsült az asztalon a cégcsoport második számú malt whiskyje , az Aberlour kollekciója is , 12 évestől a 18 évesig , plusz a sherried cask strength whiskyk örökös elitjéből az A'bunadh . Utóbbi ezúttal a "batch 45" adagjával vonult fel . Jutott hely egy-egy palackkal a Scapa Distillery 16 évesének , és a Longmorn hasonló korújának is . Itt volt persze a Strathisla , már az új ruhájában és nyilvánvalóan a Chivas blendek is . A beszélgetéseim főleg a Scapáról és Longmornról szóltak ennél a standnál , sajnos úgy néz ki , egyikbe sem fektet a jövőben nagyobb energiát a Chivas , a Glenlivet bőven elviszi a hátán az egész malt kínálatukat . Az Aberlour is jól vitézkedik a francia piacon , a Strathislat elnyeli a Chivas , a Longmorn sem mint malt jelentős , inkább stratégiai szerepe van , így a Scapa kis mérete és viszonylag távoli elhelyezkedése nem válik a kisebbik orcadian malt előnyére a Pernod belül . Jó lenne , ha a Scapa kikerülne a Pernod alól , szerintem egy független cég szépen gondozná . Oké, nem egy zseniális malt , de a sajátságos orcadian heathery karakterek , a lágyság ad neki egy kedves arculatot .Egyébként a Longmornban is lenne fantázia mondjuk a japán piacon , hiszen a japán whisky atyja , a Yoichi alapítója 1919-ben itt tanulta a lepárlás mesterségét , itt adtak neki egyedül lehetőséget először , hogy mint egy egzotikus kis őrült , tanulja a szakmát . Szerintem erre a tradíciókra érzékeny japánok vevők lennének . Csak lehet , hogy idő közben a japánok sokkal jobb whiskyt készítenek már , mint a Longmorn valaha is fog . Így megy ez japánéknál . A Yoichi lepárló amúgy a Longmorn mintájára épült . Másik érdekesség , hogy a BenRiach szinte egybenőtt a Longmornnal , az is volt a neve réges-rég , hogy Longmorn 2 . Ehhez képest a BenRiach magánkézbe kerülve nem csak, hogy jól teljesít , hanem már azóta két másik lepárlót is megvett a tulajdonosi köre . A Pernod standon bedobtam egy Aberlour 18 -at . Testes whisky , olajos,szinte fenolos . Tea , gyógynövény , klasszikus sherrys jegyek . Kevesebb gyümölcsösség , több karakánabb bitterness.

A szomszéd stand a Burn Stewart Distillersé volt . Vagy igy könnyebb : Bunnahabhain , Tobermory , Deanston . Őket nemrég vásárolta meg trinidadi gazdájuktól egy dél-afrikai cég , a Distell . Korai még bármi változásról beszélni , de őszintén szólva a Bunnahabhain kapcsán már rég itt volt az ideje , hogy szakmai befektetők kezébe kerüljön . A Bunny mindig is többet érdemelt . Ahogy nyilván a Tobermory vagy a Deanston is , de előbbinél nehezíti a helyzetet , hogy visszatérő problémájuk Isle of Mull szigetén az időnként kiszáradó forrásuk , míg utóbbi remekül elvan a dél-kelet ázsiai piacokon profitábilis blend , a Scottish Leader alapjaként . Valószínüleg az igazi üzlet a Distellnek a SL brand volt . Én azonban nagyon bízom benne , hogy a Bunnahabhain az eddigieknél sokkal-sokkal nagyobb figyelmet kap majd . A Bunnahabhain 25 yo került itt a poharamba . Teljesen jó példája a Bunnahabhainnak . Kicsit sós, kicsit narancsos, mazsolás, picit szulfuros, mint egy porrá tört aszpirin ,kevés gyümölcsösség . Szép , de valahogy , ahogy minden Bunnynál , azt érzem nagyobb benne a potencia mint amit mutat . Remek whisky, félreértések elkerülése végett , csak ahogy pár hasonló jónevű és remek párlatokat készítő társától is , valamit mindig hiányolok belőle . A korábbi tulajok annak idején meghallották a közönség igényét és felemelték az alkoholerősséget szinte a teljes portfoliójukat tekintve , remélhetőleg az új gazda is megtartja ezt a szokást és hallgat az igényekre . Szerintem a márkának több törődés , a whiskynek meg sokkal minőségibb cask policy kellene .

 folyt.köv. - Új Balvenie-k . Meglepetés a Glen Moray standnál . A Dancing Man új lepárlója . Új whiskyk Campbeltownból . OMC örökség .