Manapság gyakori hír a skót whisky világában, ha lepárlók gazdát cserélnek. A nemzetközi whisky-boom egyre erősebb és komolyabb szereplőket vonz az iparágba. Megmutatkozik ez fejlesztésekben, befektetésekben. Nemrég a BenRiach vette meg a Glenglassaugh -ot , előtte a Remy Cointreau bódította el ajánlatával a Bruichladdich részvényeseket , de ide sorolhatnám a Ian Macleod által megvásárolt Tamdhu-t és a francia családi borászat, a Picard által megvett Tullibardine Distillery-t is . A Diageo fejlesztései pedig új korszakot nyitnak komoly nevű lepárlók életében . Elértük hát azt a pontot, ahol a skót whiskytérkép kicsit átrendeződik tulajdonosi tekintetben . Szemmel láthatóan azok a cégek,lepárlók cserélnek gazdát , amelyek főleg pénzügyi befektetésként vagy egy hatalmas portfolió tagjaként kezelték a whisky érdekeltségüket illetve azok a kis szereplők , akik nagyjából egy évtized alatt eljutottak oda, hogy növekedésüket már csak egy nagyobb formátumú vállalkozás biztosíthatja . A legfrissebb üzlet pár napja köttetett meg , pedig annak egyik szereplője már évek óta állandó jelöltjeként szerepelt a tulajdonosváltási hullámnak .

A trinidad és tobago-i CL Financial a karibi világ egyik legkomolyabb konglomerátuma . A cégcsoport a banki és biztosítási érdekeltségein túl komoly befektetésekkel rendelkezik a média, az ingatlanpiac , a kommunikáció, a mezőgazdaság , egészségügy és az élelmiszeripar területén is. Magánbefektetők alapították és részben ma is birtokolják . Azért csak részben, mert 2009-ben a trinidadi kormány egy komoly pénzinjekcióval tudta csak megmenteni a CL-t egy komolyabb gazdasági problémától . Hiába, egy ekkora csoport, főleg egy olyan törékeny gazdasági közegben mint a trinidadi,előbb-utóbb közel kerül az összeomláshoz . A trinidadi kormány meg arra gondolhatott, ha az ország és a térség egyik legnagyobb vállalata bukik, az bizony magával ránthatja a régió egy részét is. Főleg ilyen stratégiai befektetésekkel , mint amilyenekkel a CL bír .És ott van még a régió egyik legkomolyabb brandje, az Angostoura , ami szintén részesedéssel bír a CL-ben , őket sem lenne érdemes kitenni egy esetleges pénzügyi krízis hullámainak. Így 2009 óta az állam, képviselői által részt vesz a cég vezetésében , egy érdekes koncepció keretén belül, ami a részvényesek és a kormány közt köttetett . Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy egyszer eljön a napja a cég szanálásának, de legalábbis a kisebb részre darabolásának. Hogy mi köze a skót whiskynek a trinidadi gazdasághoz ? A CL Financial a tulajdonosa a Bunnahabhain , a Tobermory és a Deanston szeszfőzdéknek , a hozzájuk tartozó Glasgow környéki központi irodának, egy palackozó és raktárkomplexumnak . Mindezeket összefoglalva Burn Stewart Distillers -nek hívják . A Burn Stewart mint a CL whisky szekciója , állandóan a pletykák közt szerepelt,mikor felmerült aktuálisan a jólértesültektől , hogy " egy meg nem nevezett lepárló órákon belül elkel " . Aztán mindig valamelyik másik szeszfőzde cserélt gazdát . Sokan fogadtak volna arra is, hogy a Burn Stewart lepárlói egyesével kerülnek majd új kezekbe . A legtöbben a Bunnahabhain-t tartották esélyesnek egy szebb jövőre . Pedig a Burn Stewart a látszattal ellentétben nem annyira kispályás . Vezető blendjeik, a Scottish Leader és a Black Bottle világszerte ismertek . Előbbi a tajvani piac sztárja, hatalmas eredményekkel , utóbbi pedig egy több évtizedes reputációval rendelkező islay-stílusú blend . Ezek a márkák viszik a Burn Stewartot . A single maltok közül a Bunnahabhain az , amelyik a legnemesebb, világszerte kedvelt whisky . Pár évvel ezelőtt a rajongók egyöntetű örömmel üdvözölték amikor a tulajdonosok engedve a köz nyomásának, felemelték az alkoholfokját a whiskyjeiknek és ezzel komoly lépést tettek a régi idők minősége felé, legalábbis a Bunna tekintetében. A tőzegmentes Islay malt, a szakállas tengerészkapitány logóval, a tömzsi üvegével új lendületet kapott, amit a vásárlók is megháláltak, és úgy nézett ki , a Bunna feje felől egy időre elvonultak a viharfelhők . Sőt, a másik két lepárlónál is történtek változások, a Deanston Distillery példul látogatóközpontot nyitott, filmszerepet kapott a lepárló az Angel's Share mozifilmben , innovatív palackozásokat készítettek ( Virgin Oak, Organic 10 yo ). A Tobermory pedig Isle of Mull szigetéről a valaha volt egyik legszebb csomagolást kreálta a 15 éves maltjának. Úgy nézett ki, a Ledaig , a Tobermory tőzegelt változata is lassan visszaszivárog a köztudatba. Apró probléma jelenleg , hogy a Tobermory vízforrása elapadt, jelenleg nincs termelés ott . A szakemberek szerint ez náluk ha nem is normális, de része a whiskyiparnak.

Ez a három lepárló most gazdát cserélt . A Burn Stewart új tulajdonosa a dél-afrikai Distell cég lett . Ezzel a céggel a CL-nek már volt korábban biznisze , egy közös vállalat formájában kereskedtek a Bunnahabhain , Black Bottle, Scottish Leader whiskykkel az afrikai térségben . A mostani vásárlás, egy 160 millió fontos üzlet keretében a Distellnek juttatja a három lepárlót, a brandeket, a keverő és érlelő üzemeket, raktárakat és a teljes , érés alatt álló whisky raktárkészletet . Jár melléjük a teljes marketing és disztribúciós hálozat is . A Distell egy ismert szeszipari befektető , akik azonnal siettek tisztázni, hogy a fő motivációja az üzletnek a blendekben rejlő távol-keleti lehetőség volt . A Bunnahabhaint kivételes lepárlónak és vezető márkának látják és szánják . Remélhetőleg ez jót jelent a Bunnahabhainnak . Egyelőre még nem derült ki, hogy a hasonlóan nagy és komoly játékos, a rutinos nemzetközi szeszipari szereplő , a Remy Cointreau hogyan viszonyul és mit kezd egy hasonló malttal ( Bruichladdich ) , így egyelőre nem tudjuk mit várhatunk egy ilyen típusú szakmai befektetőtől a skót whisky világában.  Én azt gondolom , hogy a Bruichladdich , amelyik egy jó üzletet csinált pénzügyi értelemben , szakmai befektetők kezébe került , mégis valamit elveszített a sármjából . És ez a sárm bizony komoly üzleti poziciókat hozott eddig a Laddienak . Hiába fogja a Remy folytatni a progresszív imázst , valahogy már kevésbé lesz hiteles . Bár ez most prejudikálás volt részemről és ne legyen igazam. Ezzel szemben a Bunna-val kapcsolatban azt vallom, hogy a Bunnahabhainnak van egy nagyon komoly rejtőzködő rajongói rétege . Rengetegen szeretik az egyedi karakterű 12 évest , a 18 és a 25 évesek vitán felül a legszebb islay maltok közé tartoznak  . Egy a megszokottnál aktivabb kommunikáció és egy-két új , hivatalos palackozás minőségi hordóval véleményem szerint " glendronach-i " gyorsasággal hozna pozitiv ereményt a brand megítélésében . A független palackozású Bunnahabhainok viszonylag elérhető árban, nagy kor és hordóvariációkban megjelentetett termékek . De valami, valami pici mindig is hiányzott a hivatalos oldalról ahhoz , hogy a Bunnahabhain igazi világsikert mondhasson magának.Talán most , a Distell hoz valami új erőt .

Hogy mi lesz a másik két szeszfőzde sorsa ? Korai még találgatni is . A Deanston- ha csak nem az eladás előtti felcicomázásként értékelem - apró lépésekkel elkezdett fejlődni , infrastruktúrájában és kínálatában is . Az ország közepéhez közel , már a Highland részeként de még elérhető távolságban a fővárostól és Glasgowtól , lehet értékes befektetés . A Tobermory , amelyik mindig is egy kis mostohája volt a skót whisky családnak , annak ellenére, hogy az egyik legrégebb lepárlóról van szó , minőség tekintetében kevésbé tűnik biztos, sikeres beruházásnak . Talán a blendek szempontjából , a kapacitás érdekében szépen élik tovább az életüket . Talán tovább tisztítják a Burn Stewart portfoliót új gazdái és megválnak tőlük . Jelenleg talán ez nem is érdekes . A lényeg , hogy egy évek óta készpénz problémákkal küzdő , de korrektül kitartó pénzügyi befektető most egy szakmai befektetőnek adta tovább skót whisky érdekeltségét . Ez önmagában siker és jó hír .

És valamiért úgy érzem, talán elkezdhetünk reménykedni egy minőségi Bunnahabhain ébredésben is . És ha a vízproblémák után lesz valami nagyon jó Tobermory és Ledaig is , azt se bánom !