Ha a napokban megkritizáltam a Highland Park viking orientációra való ráfeszülését , akkor a korrektség okán meg kell jegyeznem , nem az orcadian lepárló az egyetlen amelyik kezd beleragadni egy témába . Félreértés ne essék , ezek a " kritikák " inkább csak szócséplések , hiszen ha ezek a választások a lepárlók részéről segítik az adott whiskyk népszerűsítését , részemről csak támogatandók . Az egyetlen negatívuma ennek , hogy egy idő után csökken ezeknek a témáknak az érdekessége és szemmel láthatóan csak a minél magasabb palackárak számítanak . Tulajdonképpen ezzel sincs nagy baj , az üzlet tartja életben közös szenvedélyünk tárgyát , a single malt whiskyt . De a nagy whisky-boom single malt szekciója manapság sokkal inkább szól arról ,hogy a lepárlók minél nagyobb médiafelületet foglaljanak el aktuális megjelenésükkel mintsem arról , hogy kiforrott,minőségi italokat tegyenek le az asztalra . Teszik ezt csillogó megjelenéssel , különleges vagy annak mondott érlelésekkel , marketingkampányokkal , szelektált piacokra szánva a maltokat . Közben az őszinteség -esetünkben mondjuk egy a lepárló karakterét ,identitását valóban tükröző minőségi párlat - kezd háttérbe szorulni . Nyilván , ez egy kissé túlzó megítélés de pillanatnyilag ezt gondolom , amikor olyan hírt hallok mint a legutóbbi Dalmore palackozás megjelenése .

A Dalmore Distillery egyértelműen azt az utat választotta , ami a reflektorfényben születő népszerűséget kívánja rentábilissá tenni . És mindenféle Dalmore-t ért negatív megjegyzés ellenére, szerintem ezt jól csinálják . Sikeresen betörtek a luxuspiacra , köszönhetően a lepárlómesterüknek , a legendás Richard Patersonnak , aki szinte egyszemélyben képviseli a lepárló szakmaiságát , marketingjét , stílusát . A mester ha kell matuzsálem korú whiskyt kreál , ha kell fineszes megoldásokkal készít utóérleléseket , csillagászati összegekért kínált isteni elnevezésű luxus whiskyket készít , ujjgyakorlatként karitatív palackozásokat alkot ( River sorozat ) , időnként megtölti tartalommal - értsd whiskyvel - azokat a témákat amikre a brand épül . A Dalmore prioritása a helyi hagyomány . Ez pedig Skóciában elsősorban azt jelenti , hogy az ember ( a whisky ) egy földterületet uraló klánhoz lojális . A Dalmore lepárló az egykori Mackenzie klán területén található . Ennek megfelelően a lepárló felelősséget is vállal a múltért és a jövőért . A klánnak ajánlott Dalmore sorozat , mint a Mackenzie , a Castle Leod , a Cromartie segítette a család örökségének fennmaradását . Anyagilag is ,eszmeileg is . A legfrissebb Dalmore palackozás szintén a klánhoz kötődik .

És mint a beveztőben említettem ,  ahogy Highland Park Warrior szériája , úgy az alábbi malt , a Dalmore Valour is nekem már kicsit a " ráfeszülés " kategória . Az ötlet a dizájnhoz ,elnevezéshez a Dalmore alapsor ékkövéhez , a King Alexander III. -hoz hasonlóan a klán ősének hőstettéhez nyúl vissza . A klánalapító 1263 -ban egy vadászaton megmentette a király életét egy sebesült , dühös szarvasbika támadásától amiért nemességet , földet és címerként a szarvasfejet kapta . Ez az emblémája ma a Dalmore márkának . Az aktuális palckozás, a Valour egy  40 % -os alkoholerősségű malt , egy first fill ex-bourbon , matusalem oloroso és port pipe típusú hordókban érlelt variáns . Korjelölése nincs, manapság ez " nem divat " . És természetesen a palack a travel retail szegmensben jelenik meg . A whisky hozza a megszokott érett , szilvás , krémes, gyümölcsös aromákat és narancsos, csokis, karamellás ízeket .

A fentiek tükrében , bár durván és félreérthetően hangzik egy single malt whisky iránt erősen elfogult ember tollából ( ez lennék én :) , azt kell mondjuk , megjelent egy szokásos Dalmore , semmi különös, kissé unalmas , de hurrá , új palackozás , új hír ! Részemről ennyi .

Dalmore Valour . A bátorságnak , hősiességnek ajánlott single malt . Csak én gondolom azt , hogy most már az lenne az igazi bátorság , hősiesség ha a Dalmore kijönne egy minden részében természetes , hordóerősségű single cask sorral ? Kérdezném csendben , mielőtt rámront a klán....

Megjegyzem , nem véletlen , hogy a megszokotthoz képest viszonylag kevesebbet hallani a Dalmore whiskykről , hiszen a tulajdonosuk , az indiai mágnás Vijah Mallya alig pár hónapja adta el részesedésének nagyobb hányadát a Diageonak a szeszipari befektetéseiből . Igy a Dalmore bizonyos értelemben a Diageo felügyelete alá került . Ezt persze ne úgy értsük , hogy a Dalmore besorol a Diageo lepárlói közé , hanem úgy , hogy a Diageo szava a Dalmore-t is birtokló cég igazgatótanácsában súlyosan érintheti a lepárló jövőjét . Találgatások vannak , tények egyelőre nincsenek . Lehet , hogy nem is illene kritizálnom a Dalmore -t amikor igyekszik kihangsúlyozni identitását a múltjával , örökségével ? Lehet , hogy ez lesz a túlélés kulcsa ?