A bejegyzés címe kissé horrorisztikus, pedig pontosan lefesti a valóságot . Még sem lesz szó a posztban semmi durva vagy véres dologról . Sokkal kellemesebb látványról szól majd az alábbi pár sor .

Létezik egy lepárló a Speyside lankái közt, amelyik olyan helyen lett felépítve amit a legtöbb ember szívesen elkerül . Rothes falucska nem messze Elgintől található , ez pedig azt jelenti , hogy a lepárló amelyről ez a bejegyzés szól majd, az egyik legfontosabb whisky town közvetlen közelében helyezkedik el . Ez meg csak jót jelenthet ! Pedig a lepárló elhelyezkedése sugalhatna valami borzongatót is. De nincs szó borzalmakról , legalábbis már régóta nincs .

A Speyburn Distillery Rothes úgynevezett " Pellengérdomb"-ja környezetében épült fel . A Pellengérdomb - gaelic szóval Cnoc na Croiche - az a hely, ahol a középkorban a gonosztevőket kínozták , kivégezték . Az angol szó amit manapság használnak rá, a gibbet . Fordíthatnánk úgyis , hogy  " A hóhér dombja ", de a pellengér szó talán jobban megfelel magyar kifejezésnek , hiszen a hóhér dolga nem mindig az akasztás vagy kivégzés volt . 1897 -ben egy Hopkins nevű úriember itt alapította meg a Speyburn lepárlót . Nem sokat bohóckodott , mert még abban az évben minden erejével beakarta bizonyítani , hogy az akkor regnáló Viktória királynő uralkodásának gyémánt jubileumára whiskyt fog palackozni . Ennek szellemében az alkalmazottait megfeszítve ( uhh, ezek mennyire félreérthető szavak egy ilyen helyen épült lepárlóról írt posztban, mondhatnám kínrímnek esetleg akasztófahumornak is ) az akkor még csak szó szerint négy fallal rendelkező lepárlóban , egy hideg , fagyos, huzatos decemberi napon sikerült is megtöltenie párlattal egyetlen hordót . Hiába, azokban az időkben viszonylag könnyű volt hírnevet szerezni, ha valaki az uralkodó iránti tiszteletét igyekezett kifejezni a produktummal, amit előállított . Igyekezett is mindenki ajándékkal, nominált termékkel ünnepelni a királynőt , jelezve hűségét és persze az üzletét is nemesebbnek mutatni . Egy királyi gesztus, egy udvari beszállítói cím sok termelőt , kereskedőt inspirált lojalitásra. Az üzlet már csak ilyen...

A durva kezdeti körülmények ellenére Hopkins ( aki akkor már nem volt kezdő , hiszen évek óta tulajdonolta a Tobermory Distillery-t Mull szigetén ) az akkori időkben igen komoly újításnak számító berendezéssel szerelte fel a Speyburn lepárlót. Az úgynevezett pneumatikus dob malátázó (Henning's Pneumatic Drum Malting ) olyan szerkezet volt ami rengeteg helyet spórolt meg a hagyományos floor maltinggal szemben . Tulajdonképpen felfelé terjeszkedett az épület , három emeletnyi magasságban . A legfelső emeletre érkezett az árpa , onnan lekerült a második emeleten elhelyezkedő áztatóba , majd onnan egyenesen az alsó szinten lévő dobokba, ezekbe a henger alakú szerkezetekbe, ahol a szárítás zajlott. A technikai újítás az volt , hogy az emberi munkaerőt kiváltva , a henger alakú dobok belsejében egy kisebb ,perforált hengeren keresztül juttatták be a szárításhoz szükséges szárazgőzt a nagyon lassan forgó dob belsejébe . A dob külső része és a szárítást biztosító cső közti részben elhelyezkedő árpa emberi erő nélkül is állandó, lassú mozgásban volt . Gépesítették a csíráztatást tulajdonképpen . Ez volt az első lepárló Skóciában amelyik ezt a szisztémát alkalmazta és egészen a 60-as évekig működött is. Ma már ipari műemlékek ezek a dobok .

A Speyburn 1916-ban tulajdonost váltott . Sokat nem tudni azokból az időkből , hogy mi történt velük , de 1939 és 1946 közt ismét sikerült a brit birodalom iránti elkötelezttségüket prezentálni , mikor is a háború miatt két skót tüzér ezred szálláshelyét biztosította a lepárló . Nem voltak ezzel egyedül , több lepárló is egyfajta garnizonként szolgált a világégés során a brit , főleg skót katonai egységeknek . 1960-as évek elején megvásárolta a mostani Diageo elődje , az SMD , amelyik 1991 -ben eladta az InverHouse -nak . Az InverHouse évekkel később egy thai holding kezébe került , így jelenleg a Speyburn fő tulajdonosa ( a Pulteney, Knockdhu , Balblair single maltokkal együtt ) Thaiföld leggazdagabb embere . Az említett maltok az elmúlt pár évben komoly energiát fektettek abba, hogy a brandjeiket modernizálják . A siker nem maradt el , hiszen az új külsőt kapott malt whiskyk egy modern és dinamikus marketingkommunikációval együtt hamar az érdeklődés előterébe kerültek . Mert hiába az a lényeg, milyen a whisky, manapság a megjelenés és a kommunikáció az üzleti siker legfontosabb eleme . Példa erre az Old Pulteney szárnyalása egy neves szakírónak is köszönhetően, aki a világ legjobbjának kiáltotta ki ebben az évben a márka 21 éves variációját . Korábban és rendszeresen felbukkantak a Maltbank Herald bejegyzéseiben a holding brandjei , mint az Old Pulteney, a Balblair és az anCnoc . Mindegyikük külső megjelenése finomodott és jól felismerhető stílust visz . Most eljött az idő , hogy a Speyburn , az összes közül a legjelentéktelenebb whisky is új ruhát kapjon és kicsit csinosodjon . És a külső megjelenés változtatásának egyik oka, hogy meglepő módon a Speyburn 25 year old Solera nevű termékük a whisky szakmagazin éves díjazásán a legjobb Highland malt whisky titulust nyerte el . Komment?:)

Ime a lényeg, a megújult Speyburn . Elsőként a 10 éves a képen , alatta a Speyburn Bradan Orach ( ami annyit tesz Arany Lazac , lévén a Spey folyó legfontosabb hala a lazac ), a lepárló no age statement palackozása .