Sikeresen leküzdöttem a héten egy gyors ám felettébb kellemetlen betegséget.Alig tudtam nyelni napokig,fájt a láz,erőm nem volt semmihez.Szerencsére az orrom megúszta,így legalább azon nem kellett izgulnom,hogy hetekig tart majd mire újra munkára foghatom.A szellem azért diadalmaskodott az erőszakosan támadó vírus felett és egy pár napos kellemetlen közjátékká silányította annak gyenge támadását.Minden fejben dől el:)

A szombat remek alkalmat jelentett arra,hogy immár újra erős és magabiztos egészséggel teszteljem,mennyire hagyott nyomot az érzékszerveimen a lázas meghűlés.Egy baráti invitálással kezdődött és egy kellemes élmény lett belőle.A napomat fiatal portugál ékszerészekkel töltöttem és természetesen nem úszták meg,hogy ne whiskyzzük végig a napot.Nem is akarták.Ismertek:)A portugál ékszerész párról bizonyára fognak még hallani azok akik efelé az irány felé tájékozódnak,hiszen Nuno egy tehetséges alkotó,remek blogot is vezet,míg párja Filipa már most egy keresett tálentum és rengeteg szakmai díj kitüntetettje.A baráti látogatás mellett egy kiállítás és egy Vogue magazinnal való egyeztetés hozta őket.(mókás volt úgy beszélgetni művészetről,kreatív elképzelésekről,hogy Nunonak köszönhettem az egyik legelvetemültebb staff partyt a korábbi munkahelyemen,ahol épp minden megtörtént aminek semmi köze nem volt a kifinomultsághoz,művészi és alkotói világlátáshoz.A laza személyzeti iszogatás utolsó emléke,hogy Nuno bele erőszakolt mindenkibe valami portóit ami,hogy finoman fogalmazzak megbolondította a brigádot,felkeverte az addig következetes iszogatás menetrendjét és kiteljesedett egy koedukált vetkőzős-hányós-emlékezetvesztős orgia-szobabuliban.A részleteket megőrizném a titkok kamrájában:))

A Princes Street Garden egy nyári szombaton ideális találkahely.A skót Nemzeti Galéria és a főváros központi kertje már eleve jó kedvvel tölti el azt,aki érzékeny a harmóniára.A lépcsőzetesen kialakított sétányok,a gyönyörű zöld gyep,a fák közül kiemelkedő monumentum és a galéria kávézójának terasza egyszerre vibráló kozmopolita és letisztult,nemes "brit".Egy baj van vele,hogy nem alkalmas baráti italozásra.De nem is kell,hogy az legyen.Van arra más hely.Az örömteli találkozás után ezért irány a Grassmarket.Pontosabban a Bow Bar,ami ideális pihenőhely a magamfajta tradiciókra,minőségre érzékeny embernek a Grassmarket nemzetközi nyüzsgése előtt.És nem mellesleg a Bow Bar Edinburgh egyik legjobb bárja.Pár hete nyerte el ki tudja hányadik díját a hely,ezúttal a CAMRA a brit real ale sörök megóvására és népszerűsítésére létrejött, civil kurázsiból indult,idén negyven éves szakmai szervezet "Pub of the Year" és "Edinburgh Pub of the Year" titulusát.A Bow Bar klaszikus,régimódi söröző,rendszeresen cserélődő skót real ale sörökkel és kiváló single malt szelekcióval.(naná,természetesen az edinburghi whisky bárokat bemutató sorozatban is szerepelni fog:)A Bow nem kimondottan whisky bár,inkább real ale "free house".Remek hely egy baráti csevegéshez,egy jó alehez és egy minőségi dramhoz.A rövid séta után a galériától kezdésnek egy White Boar nevű bitter a Village Brewerytől,majd egy olyan whisky következett ami megalapozta a nap további minőségét.Persze pozitív értelemben.Hogy máshogy?!:)

Amikor megláttam a polcon a palackot,már tudtam,hogy egy iszonyat jó kezdő malttal állunk neki a találkozás celebrálásának portugál ismerőseimmel.Különösen értékessé tette a felismerést,hogy a palackban már nem sok nedű pihent én pedig tisztában voltam vele,hogy ez a kiadás nem az adott lepárló állandó portfoliójából van,hanem egyszeri megjelenés volt eddig.Na,ezt a mennyiséget már nem fogjuk itt hagyni másnak!:)

Longrow Gaja Barolo

Már több mint másfél éve,hogy belekezdtem a Springbank Distillery maltjainak kóstolásába.Nem neveztem őket soha a kedvenceimnek de nem azért mert nem szeretem őket.Nagyon is szeretem!Csak egy egészen más,mondhatnám saját kategóriát kaptak a szívemben.A Springbank számomra a legtiszteletreméltóbb cég a skót whisky világában.Elfogult vagyok a stílusukkal,a minőségükkel és azzal a furcsa campbeltowni világlátásukkal.A Longrow a Springbank tőzegelt változata,ez a palackozás pedig egy olasz boros utóérlelés.A piemonti híres borász,Angelo Baja szőlészetéből származó,nebbiolo szőlőből készült barolo típusú bor hordójában pihent ez a Longrow.A barolo egy vörösbor aminek a legfőbb jellegzetessége,hogy roppant tanninos,cseres jegyekkel támad.Ha ehhez hozzá vesszük,hogy a Longrow meg egy nyers,campbeltowni tőzeges malt,a párosítás érdekesnek ígérkezik.Nehéz eldönteni ennyi infóból,hogy ez most jól fog működni vagy sem.A Springbank elmúlt pár évben kiadott különböző utóérlelései szerintem remekül beváltak.Mondom ezt én,aki nem híve a boros érleléseknek.Az elfogultságom ellenére is azt kell mondanom,hogy a Springbank Distillery finishei nem az egy-két lepárlótól megszokott,túlspilázott,pénzttermelő színes,csecse-becse összedobott utóérlelések,hanem nagyon is komoly és érezhetően koncentrált munka végeredményei.Az már maga megsüvegelendő,hogy a campbeltowniak az alapból sajátos whiskyjeiket milyen bátran párosították különböző ex boros,rumos hordókkal.Bátrak,magabiztosak és profik.A mi Longrow palackozásunk egy fiatal,izmos tőzegelt whisky.Öt és fél év refill bourbon hordó után másfél évet pihent a barolo hordóban.Tehát egy hét éves,természetes,55.8%-os single malt!2008-ban jelent meg.A színes halvány réz,talán inkább narancsos.Illatában mandarin,egy nyirkos pince ahova határozott,jelentős füstöt fúj be a szél,valahonnan a tenger felől.Egy kevés csípős fűszeresség,narancsos,boros felhang,de a domináns illat a füst.Nincs benne semmi disszonancia,ha akarod követheted a narancsos vonalat vagy beszippanthatod egy parti föveny tábortüzének csiklandós,füstös illatát.Két határozott jellegzetesség,két erős ifjú,mindkettő kihúzza magát,feszeng,de nem erőlködnek.A fiatalság magabiztossága,figyelmet igénylő szereplési vágya.Az ízében a legdinamikusabb Longrow ereje mutatkozik meg amit annyira szeretek.Meglepő,hogy a Fiatal Longrow-k mennyire karakán módon mutatják meg a tőzeget,a füstöt.Klasszikus édes tőzeg keveredik a bor száraz aromáival.Nyoma sincs a barolo cseres hírnevének,gazdag gyümölcsösség és az állandó,hatalmas,szálkás füst.Nagyon szép kombináció!Sokakat meglep ez a whisky azzal,hogy milyen evidens módon integrálja ezt az alkoholvilág két "faragatlan" vadócát egy gazdag,erőteljes,korához képest telt itallá.Valahogy a két fenegyerek nem egymással vetekszik,hanem csapatjátékot mutat be.Azért a whisky van hazai pályán,nincs is vita,ural mindent az édes tőzeg,az alkohol ereje, de a boros aromák,a félve várt tanninosság helyett egy szegfűszeges fűszeresség teszi kiválóvá az egyensúlyt.Kissé ugyan elmozdul a longrowi housestyle,marad nekünk a fanyar korom és egy száraz,hosszú lecsengés.A lecsengésben aztán megjelenik a sós karakter ami szépen vezeti le a boros gyümölcsösség és a tőzeg párosát a színpadról.Az utóiz sokáig megül a szájban.Ahogy a legtöbb campbeltowni malt,ez is megosztja a whisky ivókat.Az én privát véleményem az,hogy a Longrow Gaja Barolo egy kibaszott jó whisky!!Az előre fanyalgókank és szkeptikusoknak csattanós választ ad a whisky azzal,hogy egy felkészült,jól és természetes módon megkomponált duóként funkcionál a whisky és a boros behatás.Fiatal,erős,elegáns.Imádom.

Ilyen élmény után nyilvánvaló volt,hogy maradunk a "fiatal",energiától és erőtől duzzadó maltok mellett.Volt még pár,köztük egy Clynelish Distillers Edition oloroso seco érlelés,meg egy Tullibardine Moscatel finish,de ezek most nem férnek bele ebbe a bejegyzésbe.Annál inkább a campbeltowni lepárló egy másik kiválósága.

Springbank Vintage 2001

Ez egy 8 éves Springbank.2009-ben jelent meg.Az egy szinvonalas év volt a lepárló életében mert ezzel az ifjúval egyetemben megjelent akkor egy 11 éves madeira érlelés és egy kiváló 18 éves is,plusz a tőzegmentes variációja a lepárlónak,a Hazelburn 12 évese is.(hogy aztán 2010-ben olyan remek whiskyk kövessék mint a 12 éves hordóerősségű és a claret wood finish Springbank,amik szintén zseniális alkotások,szerintem).Ennek aVintage 2001-nek az az érdekesége,hogy a szokásos hogshead és butt méretű nagy hordók helyett 50,80 és 100 literes kisebb hordókból keverték a végleges,palackba került single maltot.Mondhatnám azt is,hogy ez a Springbank quarter cask de mivel ez nem a hivatalos neve,maradjunk annál,hogy Vintage 2001:)A fenti Longrow-hoz hasonlóan,ez a malt is picit kilép a tradicionális springbanki hagyományokból.Nem az az igazi klasszikus a lepárlótól,mindazonáltal ahogy a Longrownál,itt is  kiérződik a distillery védjegye.Nem is tudná tagadni,pedig,mondom,ez talán nem a megszokott.Bizonyára a kisebb hordók adta intenziv aromák,amik meglepő módon hasonló "érettséget" adnak ennek a Springbanknek mint hagyományos testvéreinek a hosszabb évek és nagyobb tárolóik.Illatában erős,olajos,ázott  mezők,zeller,hangsúlyos és nyers füst.55.3%,meglehetősen aggresszív Springbank de passzol az illatokhoz.Duzzadó energia.Kicsit tovább kell hagyni pihenni,mert őszintén szólva engem elkevert egy kicsit ez az alkoholosság az elején.Miután megpihent,jönnek elő a citrusos aromák,keverednek a savanykás füsttel és a vidéki élet erős illataival.Ízében tiszta,határozott maláta.Sárga gyümölcsök,tőzeg,kevés fehér bors.Aktív,meglepően érett whisky.Kesernyés,olajos utóíz,leheletnyi só és füst,de maga a lecsengés hosszú,frissen tart.Ezt a whiskyt egy kicsit "hangosabb" szereplőjeként tartom nyilván a Springbank kollekcióból.A kora ellenére határozott,tudja mit akar megmutatni,nem is rejt el belőle semmit.Őszinte és erős.Paszolt a napunkhoz:)

Ahogy már említettem,ez a whiskyk adták meg a nap mottóját.Fiatalság,tehetség,magabiztosság.A beszélgetés portugál barátaimmal,a korábbi közös sztorik,a világ értelmezése a hasonló értékek és meglátások mentén,a foci persze,nameg az a sajátos keveredése az egyéniségek kifinomult de szókimondó stílusának rég nem volt kellemes nappá emelték ezt az esős szombatot.Mert igaz,hogy aznap kétszer is szarrá áztunk a hideg edinburghi őrült esőzésben,de az ebéd egy olasz étteremben egy pohár sziciliai szárazzal és később a vacsora egy francia étteremben egy még kiválóbb francia fehér borral kárpótoltak.Ez utóbbiban a mezők frisseségét,citrusok fanyarságát és rengeteg mineralitást sikerült felfedeznem a vacsora mellé fogyasztott borban.Sajnos a bor nevére nem emlékszem,de finom kis csavart vitt az estébe.Feldobott,még vidámabbá,még aktívabbá tett.

Az éjszakámat és hatalmas kommunikációs igényemet még egy kóbor fekete macskával való csevegéssel teljesítettem ki.Gyönyörű volt a lába,pimasz volt,kihasznált,de már hiányzott...:)