Új sorozatba kezdek a The Maltbank Herald hasábjain.Ebben a rendszeresen jelentkező bejegyzés szériában a skót főváros,Edinburgh olyan bárjait szeretném bemutatni,ahol single malt whiskyt lehet fogysztani.A sor elég vegyes.A profi whisky bároktól kezdve a hotel bárokig,pubokig bezárólag.Minden egyes bejegyzés személyes tapasztalat eredménye,mindenhol voltam vendég,fogyasztottam vagy dolgoztam.A spektrum elég széles:)Lássuk..:)

Általában egy sorozat első darabjánál lényeges,hogy valami apropója legyen a premiernek.Az Edinburgh bárjait bemutató sorozatnak nincs ilyenje.Ha csak az nem,hogy mostanában többször is megfordultam a helyen:)És a véleményem az,hogy az első bejegyzésben alább szereplő bár a legjobb whisky kollekcióval bír az edinburghi hotelek közül.

Tehát az első bemutatandó helyszín egy hotel bár.Az edinburghi hotelek whisky kínálata két véglet közt mözög.Vagy siralmas vagy remek.Előbbiek vannak túlsúlyban,utóbbiak ritkák.A kettő közti réteg elhanyagolható.Persze,attól,hogy egy hotel Edinburghban a skót fővárosban van,attól még a hotelek nemzetközi láncolatok tagjai és egy uniformizált rendszer szerint működnek.Az a minimális helyi érték amit egy nemzetközi hotellánc beszorít az adott helyen lévő egységébe messze nem arról szól,hogy kiemelje a lokális értékeket.A skót whisky annyiban másabb,hogy ha az ember azt hallja Skócia,gyakorlatilag a whisky az első két szó egyike ami eszébe jut.Ezért a hotelek nem kerülhetik el,hogy valamilyen formában ne jelenítsék meg a kínálatukban.Logikus lenne pedig azt gondolni,hogy bármilyen híres szállodában is száll meg az ember Edinburghban,kívéncsi lesz a whiskyre.Persze,ne magunkból,whisky rajongókból induljunk ki.Nem várja el senki,hogy rejtett kincsekre bukkanjon a bárpult kínálatában ha Skóciában jár.Ne várjunk limitált kiadásokat,single cask palackozásokat,naprakész friss megjelenéseket.De ha valaha megkérdeznék az Edinburghba látogató turistát,üzletembert,vendéget,hogy szeretne e a hotelje bárjában a nemzetközileg ismert pár nagy branden kívül esetleg más érdekesebb,ritkább,több whiskyt látni,nincs kétségem afelől,hogy a válaszok túlnyomó része igen lenne.De meglepetésre az edinburghi szállodák a jelek szerint ilyen kérdést nem tesznek fel a látogatóiknak.Vagy legalábbis nincs nyoma annak,hogy a vendégeknek lenne ilyen igénye.Vagy,hogy a szálloda esetleg reagálna ilyen típusú igényekre.Az edinurghi hotelek nagy részében a whisky kínálat kimerüla Glenfiddich 12yo,Glenlivet 12yo,a hatos állványon bemuatatott Classic Malts(Dalwhinnie,Lagavulin,Talisker,Oban,Glenkinchie,Cragganmore) diageos palackoknál.Esetleg ezekhez társul még 4-5 fajta,pl Glenmorangie,Ardbeg,Balvenie.Természetes,hogy az iparág legnagyobb játékosa a Diageo,az ő kínalatuk a döntő a helyeken.Nyilván az üzleti méretek,kapcsolatok,marketing miatt.A Glenmorangie és rajta keresztül az Ardbeg szintén nagyobb eséllyel van a polcokon,míg a Glenfiddich,Balvenie a méreteik,hírnevük miatt.

Ha az ember ezeknél nagyobb válogatásba fut bele már jó szelekcióról beszélhetünk.Ha pedig ezeknél nagyobb,jobb és érdekesebb válogatást talál akkor igazán kuriózumról beszélhetünk.Ez pedig,tekintve,hogy Edinburghról van szó valahol ciki.

A sorozat első részeként egy olyan hotel bárját szeretném bemutatni,ahol az átlaghoz képest kimagasló a kínálat.Mondhatjuk azt is,hogy az edinburghi hotelek közül ez a bár a legjobban felszerelt.

Caledonian Hilton Hotel Edinburgh-Caley Bar

A Princess street és a Lothian Road sarkán álló impozáns Caledonian Hilton Hotel valóban remek központja egy edinburghi időtöltésnek.Jobbra tőle a Princes Street nyüzsgő forgataga,felette a kastély és az Old Town,mögötte a művészetek helyszíne az Usher Hall,előtte a kifinomult,csendes West End.Az anyacég Hilton Worldwide összesen 24 millió fontos beruházással jövőre újrapozicionálja a Caledoniant és a hotel megkapja a világszerte ismert Waldorf Astoria nevet.Ez lesz Skócia első Waldor Astoria hotelje.Jelenleg a Princes street  felől tudunk betérni a hotel bárjába,a CALEY BAR-ba.

A Caley Bar a hivatalos adatok szerint 250 single maltot tart.Ez általában-ahogy mindenhol-változik.Palackok cserélődnek,elfogynak,jönnek újak.A bár egy hosszú pulttal rendelkezik,az egész bár hátterét a több polcnyi single malt adja.A dekoráció visszafogott,a város 20-as évekbeli miliőjét ábrázoló festmények díszitik.Az asztalok egy szinttel feljebb,pár lépcsőnyi távolságban vannak.A pulttól szemből nézve jobbra egy üveges szekrényben a két tucatnyi különlegesség van elhelyezve.Egy fahordón egy több mint 50 oldalas,nagyméretű igényes itallista.Ebben a kapható lepárlók ismertetése,a kapható palackozások kóstolási jegyzetei szerepelnek.A falakon a bár minősítései,díjai és a kiemelt whisky lepárlók dekorációja.A house malt ebben a pillanatban a Tullibardine "Caley Malt", de pont ma beszéltem a bár menedzserével,aki elmondta,hogy hamarosan Benromach 10 years old lesz az új whisky ebben a pozicióban.

A malt lista szerint a legdrágább whisky egy Benromach 55 years old 1949,ami 225 fontot kóstál.A Caleyben az alap mértékegység 35 milliliter,vagyis egy szép adagnyi dramot kapunk az amúgy meglehetősen borsos árakért.A tasting glass azaz a tulipán formájú kóstolópohár Glencairn,kérésre abban szolgálnak fel.A bár menedzsere egy fiatalember,Mr.Ben Walker,nem kezdő a szakmában.Neki családi kötődése is van,már a nagyszülei közt volt lyan aki a whisky világában dolgozott,igaz a nagypapa ügyvédként segítette a speysidei lepárlókat.A Gordon&MacPhail-t tulajdonló családdal ma is szoros kapcsolatot ápolnak magánemberként.

A Caleyben ha a vendég elég érdeklődő és kifinomult,megrendelhet egy-egy whisky túrát,persze a bár falain belül.Több ajánlatuk van,többnyire a régiókra formálva egy 5-ös whisky sort.A képzett bartender vezetésével kóstolhatjuk meg a skót whisky régiók válogatását.Ehhez adnak egy picike füzetecskét is,amiben a saját kóstolási jegyzeteinket írhatjuk le emlékeztetőül.

Én az elmúlt napokban több estét is itt töltöttem,beszélgetve Ben Walker bar managerrel,ha pedig napközben tértem be akkor a csinos barmaidekkel.Angolok,szlovákok,argentinok,skótok,oroszok.A személyzet nemzetközi.A whiskyről való tudásuk az alap felett egy picivel,a Caley whisky ambassadora Ben Walker kimagasló ismeretekkel bír.Már jólismernek engem,a kóstolópoharat alapból kapom és alkalmanként Ben is meglep valami személyes ajánlattal.Az elmúlt napokban fogyasztottam Springbanket,Clynelisht,Benromachot a Caley Barban.Sőt,pár napja a Barman's Choice legutóbbi bejegyzésében írtam már az angol üzletemberekkel akiket elnavigáltam a bárpultnál ülve a whisky világába.Annak az estének a betetőzése egy 32 éves Oban volt pl.:)A teljesség igénye nélkül most kettőt emelnék ebben a posztban az elmúlt napok kóstolásaiból:

Old Pulteney 1995-2010 Gordon&MacPhail Cask Strength 60.5% first fill sherry Cask no.1505

A színe volt ami megfogta a tekintetem.Klasszikus mélybarna,sötét,sherrys kolor.Még nem ittam Pulteneyt a G&McP-től,ezért ha már kiszúrtam,gondoltam itt az ideje.Desztillálva 1995 augusztus 25.-én,palackba zárva 2010 március 12.-én.Vagyis egy 14 éves,kimagasló erejű észak-felföldi.Illatában ural mindent a hordó adta karakter.Szép lábak a pohár falán.Erős sherrys jegyek,édes,nehézkes illatok.Dió,vízzel fa,bútorpolitúr,piskóta.Gyümölcsök próbálnak felül kerekedni a sherry határozott karakterein de nehezen megy nekik.Egy kis nedves,erdei gomba.Ízében semmi meglepő,ugyanezeket a jegyeket hozza.Kissé elnyomja az Old Pulteney sós karakterét a sherry gyümölcsös fülledtsége.Lecsengése száraz,közepes.Kétségtelenül kiérezni a kiváló hordót de a housestyle ezúttal nagyon elveszett.A sherrys fíling miatt jó volt,Old Pulteneynek mást választanék:)

Glenrothes 30 years old MacPhail Collection 43%

Ez Ben Walker ajánlására került a poharamba.A Glenrothes egy kellemes malt ahol a minőségi munka eredményeként a gyümölcsösség és a fűszeresség ritka szép egyensúlyban van.A hivatalos kiadásaik vintage kategóriások,én ezúttal egy 30 évest kaptam a Gordon&MacPhail palackozó MacPhal Collectionjából.Gyönyörű szín.Mély mahagóni.Nemes.A lábakat úgy kell leimádkozni a pohár oldalán,érett,testes whisky.Illatában túlérett gyümölcsök,kevés tölgy.Meglep az ereje,határozott ital a 43% ellenére is.Lédús narancs,fiatal szilva héja,nagyon piskótás,karamellpuding.Ízében a narancs-csoki kombó mellett felbukkan egy statisztányi szerepre egy kis füst,talán inkább lágyabb pörkölésű tölgy aroma.Nagyon zamatos,könnyed,tésztás.Finom,érett és mély gyümölcsös zamatok.A víz kidomboritja a sherry diós jeyeit.Kevés citrus és tőzeg.A lecsengése nagyon száraz,hosszas.Nekem ismét felbukkant egy kis szilva dzsem.Remek választás volt!

Összességében a Caledonian Hilton Hotel Edinburgh-Caley Bar egy meglepően jó szelekcióval bír.Az árak húzosak ugyan de az alapmennyiség 35ml.A whiskyk közt a zászlóshajók és utána egy nagyobb lépéssel koros,ritka kiadások.Túl sok az olyan lepárló ahonnan elég lenne egy-egy alap is,pl Glenlivet,Benromach(bár utóbbi kiemelt partnere a bárnak).Islay szerintem kissé alul reprezentált,sok Bruichladdich a régebbi időkből,egyetlen Ardbeg,alap OB Lagavulin,Caol Ila,Bunnahabhain,hordóerősségben független palackozások.Szép ritkaságok egy nemzetközi szállodalánchoz képest,pl Balblair 1966.Újdonságok,friss megjelenések  nincsenek.A személyzet kedves,egy tapasztalt,képzett bar managerrel,de a tudásuk egyelőre elmarad a szerintem elvárhatótól.Persze mégegyszer kihangsúlyoznám..az edinburghi helyzetet ismerve és egy nemzetközi szállodalánc stílusához képest a Caley egy remek kis whisky bár.

Két finomság.Az a bizonyos Oban 32yo Cask Strenght és mellette a Glenrothes 30 yo.

Két izgalmas palack.Glenfarclas 1969 és Balblair 1966.

A kedvenceim két véglete,egy lowlandi Rosebank és egy  Port Ellen Islayról.

A vastag,több mint ötven oldalas malt lista.

Remélem,hogy ha tetszett a poszt valamilyen formában kifejezitek a véleményetek,mert ha nem lesz erre a sorozatra érdeklődő akkor nem írok a helyekről.Elég nekem az is,ha a meglátogatásuk után haza tudok érni épségben:))A fotók minőségéjért elnézést,ehhez sem éretk..

Talán ha lesz több poszt,jobbak lesznek a képek is!:)

Slainthe Mhath Edinburgh!!