A magyar whisk(e)y szaküzlet,a Whiskynet meghívására a héten Budapesten tartott bemutatókat a Gordon&MacPhail kereskedőház és egyben a Benromach Distillery márkanagykövete,Nicole Hizzett kisasszony.A Whiskynet jóvoltából én is egy vegyes kóstolón-a Benromach és a G&M független palackozásai-vehettem részt a Rózsadomb Étterem különtermében.
A tavalyi Whisky Show egyik elmaradt prezentációját volt hivatott pótolni a Speyside legkisebb lepárlójának és egész Skócia legpatinásabb független palackozójának a budapesti masterclass.A Whiskynet két előadást tartott a márkanagykövettel,az egyiken a Benromach sort kóstolhatták az érdeklődők,míg másnap Gordon&MacPhail egyéb palackozásait.Az én meghívóm egy harmadik előadásra szólt,ahol a szakbolt törzsvevői,szakmabeliek,a sajtó és pár külföldi érdeklődő vett részt.A hazai mixológia nagy nevei mint a Boutiq' Bar bajnok bartendere Haraszti Feri,vagy a szabadúszó bárszakértő Dez O'Connell éppúgy kiváncsi volt a Benromachra mint az ír whiskeyk avatott ismerője Vári Zoltán,vagy a magyar whisky apostol Kovács Dávid.A budai étterem különtermében szépen felkészült csapat fogadta a vendégeket.Az előadó,a whiskyvilág egyik legkedvesebb utazó nagykövete,Nicole volt.A kóstolásra kínált és tesztelésnek alávetett single maltok közül három Benromach és egy-egy Mortlach,Inverleven,Port Ellen volt hivatott emelni a masterclass fényét.
Az első dram a Benromach Traditional volt.Ez a whisky az első olyan palackozás amelyik már teljes egészében a Gordon&MacPhail tulajdonlása alatt készült.A lepárlót 1993-ban vásárolta meg az elgini cég,1998-ban kezdtek el termelni.Az eredeti tervek szerint tíz év körül gondolkoztak az első megjelenés idejét illetően de a lepárló szakemberei 2004-ben úgy ítélték meg,hogy az akkor 6 éve érlelődő whisky már alkalmas arra,hogy a piacra vezessék.Személyes véleményem az,hogy a döntés utólag igazolja vissza önmagát,hiszen a Traditional nevet kapott single malt tökéletes kiindulópontja annak a maga aromáival,hogy hozzá mint "elsőhöz" viszonyítva,végigkövethessük és érzékelhessük a Benromach fejlődését,szakmai nüanszokra épülő innovációját.A lepárló méretéből kiindulva és a tulajdonos elvárásaihoz igazodva,a Benromach remekül ismerte fel a lehetőséget, és "lőtte be magát" mint az igazi kézműves whiskykészítés letéteményese a világ whiskyrajongóinak tudatába.A hat évesen kiadott Traditional elsőre talán már kissé idejétmúlt választásnak tűnhet egy kóstolósor elejére,viszont még mindig jól segíti azt ha a lepárló szortimentjéből akarjuk megérteni a whisky és a vele dolgozó,őket előállító szakemberek szakmai fejlődését,kifinomultságát.A Benromach Traditional lepalackozásra került whiskyje 80%-ban ex-bourbon,20%-ban ex sherry hordóbóllett válogatva.A 12 ppm fenoltartalom a Speysidehoz mérten figyelemreméltó.Közepesen testes whisky.Illatában a citrusok könnyedségét határozottan maga alá gyűri egy "nyers" malátás,enyhén füstös,vaniliás világ.Ízében is uralkodnak a malátás jegyek,száraz, a tőzeg még ilyen mértékű jelenlétével sem tud megbirkózni az illatban igéretesen ott lévő friss gyümölcsösség.Édes-borsos ízek vezetik be a gyors,kissé szikár lecsengést.40% alkoholtartalma miatt egy könnyen iható whisky.Felejthető ital de a sorba illesztése visszaigazolást nyer a következő Benromach kóstolásánál.
A második ital a Benromach 10 Year Old.2009-ben jelent meg ez a 10 éves single malt és bizton állíthatom,hogy hatalmas meglepetést okozott a piacon.Nálam 2009 egyik legjelentősebb palackozása.Mérföldkő a lepárló életében,ez az első a jelenlegi tulajdonos alatt amelyik kormeghatározással jelent meg.Illatában a vanilia és a tőzegfüst nemessebbik oldala domborodik ki,ez a elegáns kombináció végig követhető a whiskyben,mind illatában,később ízében és még a lecsengésnél is.Ez már nem a Traditional nyers világa.Kifinomult malátás jegyek,a füst sokkal diszkrétebb.Annak ellenére,hogy maga az alapkarakter,a housestyle, semmi igazán jellegzetességet nem harsog magáról,ez a tíz éves Benromach a maga világából-a malátás,édeskés,friss,delikát speysideiságból-kihozza a maximumot.Egy finom,kedves,szimpatikus,csinos whisky.Ízében kevés gyömbér,egy kis lédús déligyümölcs,árpa,egy kis tölgy(ami szerencsére nem akar uralkodni az ízeken),és a sherry hordóknak köszönhető könnyed diós,fűszeres,tejcsokis élmények.Kevés nugát.Lecsengése száraz,kedvesen csilingelő emléket hagy maga után.Elegáns egyszerűség,nagy elmozdulás a Traditional világához képest.Remek whisky mindenkinek aki akár először,akár régebb óta kóstol single maltokat.43% alkoholfok.
A harmadik Benromach egy hordóerősségű 26 éves palackozás,a Benromach Cask Strength 1981.Ez a whisky már a korából adódóan is a jelenlegi tulajdonos előtti időkből származik.A raktárkészlet négy kiválasztott sherry hordójából került palackba ez a nedű(refill sherry casks -No. 1084, 1087, 1244, 1246) lepárolva 1981 október,palackozva 2007 október).Első hallásra tekintélyt parancsoló 58.1% alkoholfok.Szerencsére később ez nem okoz gondot,nem úgy mint sok egyéb whiskynél ahol az alkohol ereje elfedi az igazi értékeket.Mert ennek a maltnak kérem komoly értékei vannak.Nekem egyértelműen(és beszélgetésekből kiderülve nagyjából majd' mindenkinek a masterclass résztvevői közül) a nap legjobbja.Talán az egész sor legjobbja.Meglepően intenzív és friss gyümölcsök illatával mutatkozik be.Kicsit fülledt.Erőteljes,éles,kemény alkohol az ízlelésnél,finom kesernyésség,talán csokoládé.Nagyon érdekes,az érett gyümölcsök és ez a csokis világ,alatta a klasszikus benromachos vidékiség keveréke ilyen dolgokat juttatott eszembe mint:egy hondurasi szálloda terasza,egy helyi ismeretlen édesség egy salvadori piacon,egy nicaraguai taxi hátsó ülésén utazni valahova leengedett ablakkal,szóval tiszta közép-amerikai feeling:)Talán mert az egész whisky ereje,természetessége,édes-kesernyés világa,friss gyümölcsös lendülete sokkal inkább passzol egy intenzív illatokkal teli nyüzsgő világhoz,mint a skót valósághoz.Lecsengése ehhez képest "csak"közepes,száraz,egy bonbonmeggy érzékiségével:)Kiváló,finom whisky.
Ez volt tehát a három Benromach.Három határozott,karakteres ital.Talán az előző napi kóstoló színtiszta Benromach sorát tekintve engem érdekelt volna más is,ez a három whisky ellátta a feladatát,felkelthette az érdeklődést a lepárló maltjai iránt.A Benromach útja az,hogy az igazi kézművesség alapismérvét,az egyedi,kis különbségekre odafigyelő,arra a figyelmet felhívó szakmai tudással megalkotott single maltokat készítsen.A portfolióban jelenlévő Organic mint a világ első igazoltan organikus single malt whiskyje,ennek tőzegelt változata,a full portói hordós érlelés,a különböző árpatípusok felhasználásával készült whiskyk,a tőzegelt speysidei whisky,a harminc év feletti vintage maltok egy egészen színes és kifinomult lepárlót mutatnak be az érdeklődőknek.Aki egy igényes,nem hivalkodó,könnyen fogyasztható világot keres a whiskyk közt,annak a Benromach Distillery kielégíti az igényeit.
A sor második "adagját" a Gordon&MacPhail-Distillery Label nevű sorozatából jól ismert 15 éves Mortlach nyitotta.Ez a whisky minden single malt rajongó életében az a whisky,amit ha elkezd megérteni,értékelni,szeretni akkor jó úton halad ahhoz,hogy igazán különbséget tudjon tenni érték és stílus tekintetében a skót whisky világában.Ez a méltatlanul "elhallgatott" single malt a Speysideról egyedi karakterével a legkifinomultabb italok egyike.Nagy,robusztus ízek(úgyis mondják,hogy a Mortlach jellemzője az,hogy "beefy,meaty" amit nehéz megfelelően magyarul interpretálni egy ital kapcsán)határozottság,nemes sherrys hagyományok jellemzik.Olyan mint egy karácsonyra készített gyümölcsös,alkoholos püspökkenyér folyékony állapotban.Ez a konkrét G&M palackozás nem tartozik a kimagasló Mortlach-ok közé de szerepe a viszonylag alulreprezentált lepárló életében jelentős.Nem csak azért fontos ez a whisky az Urquhart család cégének mert a Gordon&MacPhail volt az első aki single maltként kiadta a Mortlachot,hanem mert a mai napig ez a 15 éves palackozás a legelérhetőbb,legnépszerűbb kiadása a Mortlachnak.Tökéletesen alkalmas a figyelem felkeltésére.És ezt a szerepét be is tölti.Illatában narancs,klasszikus bár kissé visszafogott sherrys jegyek.A 43% alkoholerősség egy könnyedén fogyasztható whiskyvé teszi.Ízében az az összetéveszthetetlen selymes,kerek,telt karakterekkel gazdagon rendelkező,fűszeres,malátás világ.Kevésbé szirupos mint idősebb korában,száraz,hosszú lecsengés.
Következett egy ma már nem létező lowlandi lepárlóból származó ital.Egy 40%-al lepalackozott,1991-es lepárlású Inverleven,szintén a Distillery Label sorozatból.Elsőre felmerülhet,hogy a legalacsonyabb alkoholfokkal bíró whisky egy nyilvánvalóan egyszerű,lowlandi stilussal mit keres a sor közepén,miért nem ezzel kezdtünk de ha higgadtan belegondolunk,az Inverleven jó helyen volt a sorban.Olyan volt mint a szünet két félidő közt egy focimeccsen.Segített elkülöníteni dolgokat,kicsit megpihentünk a "hajrá" előtt.Akkor már mögöttünk volt négy dram,közte ugye egy komoly 58.1%-os hordóerősségű és egy Mortlach amire még ebben a formájában is illik odafigyelni.Előttünk pedig még ott állt egy ritkaság,egy Port Ellen ami előtt nem ártott kicsit lazitani.Az Inverleven egy klasszikus mélyföldi hagyományokat hozó whisky volt.Florális,könnyed,lágy illatokkal és izekkel.Kicsit farmos,kicsit citrusos,inkább érdekesség,hogy egy már nem létező lepárló maltját kóstolhattuk mint kihagyhatalan ajánlat.Semmi baj nincs vele és egyáltalán nem lett "kinézve" a sorból,de ennyi.
És a végére maradt a nagyágyú.A Connoisseur's Choice sorozatból egy 1982-es lepárlású Port Ellen.A Port Ellen legenda.Azzá lett.Alapvetően egy Dél-Islay single malt magában különleges élményt ad,de ha az adott lepárló már évtizedek óta nem működik,akkor az már nem különlegesség csupán hanem napról napra egyre értékesebb,ritkább is lesz.Manapság egy Port Ellen inkáb befektetés mint élvezeti cikk.A magamfajta pedig aki azt vallja,hogy a whiskyt nem gyűjteni kell hanem meginni,csak foghatja a fejét ha nem szerez be magának időben pár palackot a gyűjtők elől.Nem olcsó,és valóban sok pénzt kell fizetned egy Port Ellenért de ne feledje senki..holnap viszont már kibaszott sok pénzt kell fizetni érte!Vagyis akár befektetni akar valaki,akár csak beszerezni egy kimagaslóan jó whiskyt fogyasztásra,valószinűleg az utolsó éveket ha nem hónapokat élhetjük erre.Én egyetlen alkalommal vettem befektetésre whiskyt,egy 30 éves Port Ellent.Tavaly vásároltam és most,egy évvel később pontosan a duplájáért kínálja egy brit szaküzlet ugyanazt a palackozást.De térjünk vissza a mi 1982-es G&M palackozású Port Ellen dramunkhoz.Alkoholfok 43%.Illatában édes tőzeg,füst,pisztácia,dohány.A szájpadlásra kerülve egy roppant intenzív élmény.Hamu,sós tengervíz,kis édes,szégyenlős citrus.Jód,sózott hal,bőr,dohány csípőssége.Lecsengése közepes,de szépen hátramarad a füst.Mint kéményben a korom.Mindezalatt simán elhiszem,hogy egy döngölt földpadlós raktárban állok Islay szigetén,a huzat a tenger felől sós permettel teli szellőt kerget ki a hordók közül,és hallom a pimasz sirályokat akik a kátrányos,halszagú dokkokban pofátlan módon maguknak követelik a hazatérő halászok zsákmányát.Komoly whisky,de semmi sznobság.Mint Brad Pitt a Blöffben.Olyat tud amit nem sokan.Csak kissé mosdatlan:)
Összegezve,köszönet a Whiskynetnek,hogy meghívott,remek délután volt,kellemes előadóval,jó whiskykkel,szép környezetben,kedves társaságban.Aki teheti,menjen el legközelebb ilyen rendezvényre.
Ja..apropó rendezvény..bár nem kaptam felhatalmazást arra,hogy hivatalos bejelentésként kezeljem,ezért csak annyit szeretnék elpletykálni,hogy még az idén,év vége felé,másodszor Magyarországon,ismét....na mi lesz?:)))...
