És eljött április.A hónap amire minden magyar whisky rajongó várt.A belépőjegyek már rég zsebben voltak,a legtöbben már azt is tudták,hogy melyik masterclassra fognak beülni.Kis túlzással a témában érdekeltek minden napja a budapesti,első magyar whisky show körül járt.De természetesen ahogy az lenni szokott,váratlan dolgok okoztak izgalmat az utolsó pillanatokban.
Az április első fele rutinmunkával telt.Talán egyetlen lényeges dolog történt,a hírhedt diageos Manager's Choice harmadik adagnyi malt válogatása is piacra került.A whisky köré szerveződött közösségek rezignáltan vették tudomásul e tényt.A korábbi súlyos vitákban megmerevedtek az álláspontok,a hangulat a megacég és a közösségek közt fagyos volt.A mainstream whisky fórumok a hallgatást választva kritikai megnyilvánulásol reagáltak.Vagyis hírként közölték de mind az értékelések elmaradtak,mind a már kifulladásig ismert érvek,viták sem lángoltak már fel harmadszor.Sokkal nagyobb szimpátiával köszöntötte a fanatikus malt kedvelők tábora az új kiskedvencet,Islay nyolcadik lepárlójának,a Kilchoman Spring 2010 néven bemutatott italát.Az éppenhogy legálisan whiskynek nevezhető kis szörny nagyon rövid időn belül a szíve csücske lett mindenkinek.Elképesztő szimpátia és nagyon jó kritikák övezték sikerének útját.A 3 éves islay malt olyan jövő előtt áll ami páratlan.Ennek fényében nem lepett meg senkit,hogy az elérhetetlen árú fiatal, diageos hordóerősségű single cask sorozat biborszín palackjai helyett a reflektorfény a Kilchoman farm distillery kis tömzsi üvegére irányult.
A whisky világ már az évek,évtizedek során népszerűvé vált,rendszeres,éves rendezvényekre készült.A különböző show-k,fesztiválok,weekendek javában promóztak.A Speyside-tól Németalföldig készült mindenki.A háttérmunkák időszaka volt ez.Szépültek honlapok,készültek a programok,zajlottaka népszerűsítések.És persze a lepárlók keményen dolgoztak.Desztilláltak,töltöttek,palackoztak.Ebben a háttérben zajló dolgoknak az egyik legfontosabb eseménye volt amikor az év lepárlójának választott Springbank igazgatója távozott a cégtől.Stuart Robertson egy független palackozó és kereskedőcéghez igazolt,a Duncan Taylor&Co.-hoz.Egészen pontosan az ő-még el sem készült-lepárlójának vezetését vette át.Valószínüleg sokat hallunk majd róluk még a jövőben.Helyét hosszú idő után egy helyi,campbeltowni származású fiatalember foglalta el.Gavin McLachlan kinevezése egyértelműen mutatja a Springbank Campbeltownhoz való viszonyát és elkötelezettségét a hagyományok iránt.
Magam csendben tettem a dolgom,mentek a napok,vártam az indulást haza.A hangulatom remek volt,kiegyensúlyozott.A hónap addigi csúcspontja egy remekül sikerült Clynelish kóstolás volt amit a Barman's Choice rovatban meg is örökítettem.Aztán kitört a Eyjafjallajökull..
A kimondhatatlan nevű izlandi vulkán olyan hamufelhőt okádot a légtérbe,hogy az egész világ légi közlekedését megbénította.Egészen addig nem vettem komolyan amig Edinburghba érkezve közölték,hogy a reptérre már ki sem visz a taxi mert le van zárva.Ott álltam két lehetőség közt őrlődve.Menjek vissza és várjam ki a Felföldön amig kitisztul az ég és elindul a járatom vagy maradjak Edinburghban.Az első variáció veszélye az volt,hogy több órás utazás után ha vissza megyek és másnap esetleg bejelentik,hogy felszáll a gép,nem érek újra Edinburghba indulásra.Mert max 24 órára előre jelezték csak mindig az aktuálisan várható állapotot.A második,edinburghi maradás ellen szólt,hogy a város minden olcsó szállodája fullon volt ott ragadt emberekkel,így a bizonytalan idúpontú indulásig naponta több száz fontos lehetett bukni a szállással.Mégis Edinburgh mellett döntöttem mert azt gondoltam,ha bejelentik,hogy száll fel gép,fél órán belül kiérek a reptérre és irány haza.Az első pár napban nem is zavart a kényszerű tartózkodás.Ahogy küzeledett a pesti show napja egyre idegesebb lettem.Az anyagi veszteséggel már nem is foglalkoztam mert csak szívinfarktus kerülgetett volna.Inkább igyekeztem élvezni az életet.22.-én viszont már roppant feszültem vettem tudomásul,hogy a reggeli híradásokban azt mondták,ismét légtérzár.Kész vége,gondoltam.Nem jutok haza,itt se maradhatok mert csőd fenyeget,irány vissza.Se Magyarország,se whisky show,se szabadság.Aztán napközben feloldották a légtérzárt.Örültem,írtam a közösségi portálon ,hurrá megyek haza holnap.Este 11-kor kaptam egy smst a légitársaságtól,hogy ne induljak ki másnap a reptérre mert a járatom törölték.A káromkodások,dührohamok után sem tudtam mit tegyek.Másnap hajnalban felkeltem és az üzenet ellenére kimentem a reptérre.Gondoltam ott csövezek inkább hátha valahogy..Reggel hétkor értem ki.Alig féltucat ember ténfergett kint.Az egyetlen pultban ülő alkalmazotthoz mentem és elmondtam neki,hogy milyen üzenetet kaptam,délben indultam volna és most itt vagyok,ezen a padon fogok csüvezni,ha bármilyen átszállásokkal is de eltud juttatni Budapestre kiabáljon.A hölgy pedig kedvesen közölte,hogy jó,hogy a tiltás ellenére kijöttem mert egy óra múlva az engedélyezett pár járat közé betettek egy budapesti járatot is.A sokkoló örömhír még azt is elfelejtette velem,hogy leanyázzam őket és áldjam a szerencsém,hogy a tiltás ellenére kimentem reggel a reptérre.Nyolckor felszálltam és dél körül Pesten voltam.Hihetetlen délelőtt volt,egy feszült hét után.Megérkeztem.Másnap Whisky Show!!
Az eseményről írt áprilisi posztra mutató link helyett ide másolom magát a bejegyzést amit a rendezvény után írtam:
"A Ramada Plaza mint helyszín tökéletes része volt a már az érkezéskor tapasztalható alapos szervezésnek.Minőségi környezet,gördülékeny regisztráció,csinos és remekül felkészitett hostessek,kisméretű de pont ezért könnyen átlátható kiállítótér.Ez utóbbi a tapasztaltak alapján úgy néz ki a következő shownál már nem lesz elég.És ez önmagában már egy pozitív eredmény.A brit és az ír nagykövet megnyitóbeszéde után egy budapesti skót dudás banda majd Bodor Tibor kelta hárfazenéje vezette be a nyitásra már szép számban érkezett közönséget az első hazai whisky show világába.A kiállítótér stratégiai pontjain a szervezők égisze alá tartozó standok “felügyelték” a rendezvényt.Igy a showért felelő személyek bármelyike ezekről a standokról jól átlátták az egész helyszínt,gyorsan tudtak reagálni bármilyen pillanatban,a tömegen keresztül is tudtak könnyen kommunikálni egymással és mindig ott tudtak felbukkanni ahol szükség volt rájuk.Tapasztalt emberek átgondolt szervezése.Többször előfordult velem is,hogy belefutottam az ismert vagy felismert szervezőkbe akik mindig mindenkinek készségesen válaszoltak,segítettek.A terembe belépve a Whisky Shop legnagyobb standján a kínálatuk legkívánatosabb palackjaival,szakkönyvekkel vonult fel.A magyar piacra palackozott tokaji érlelésű BenRiach limitált palackja nyitotta számomra a showt amit a Shop standján nem de a hosszabbik fal mentén elhelyezett standok közepén szintén WhiskyShop standon megkóstolhattam.A 305.számú palack szemmel láthatóan már több érdeklődőt vonzhatott mert alig egy órával a megnyitó után már több deci hiányzott belőle.Ebben a posztban most különösebb kóstolási értékelések nélkül írnék a show-ról ezért a BenRiach emlitett palackjáról is csak annyit mondanék,hogy a tokaji érlelések jobbikát képviseli.Sokkal elegánsabb,teltebb és annyira nem szegényes a komplexitása mint pl az Arran hasonlója.Azt hiszem sokan megkedvelhették én szívesen láttam volna egy picikét nagyobb hírverést neki,hiszen ahogy később érzékeltem nem csak tapasztalt whiskyfogyasztók voltak jelen a rendezvényen hanem kezdők is,nekik pedig egy tokaji érlelés mindenképp magnetikus lehet.Talán a sok hónapos felkészülés okozta feszültség vagy talán egy kicsi megilletődöttség okán én hiányoltam a standról azt a kis pluszt,kis pezsgést,az emlitett palack verbális felemelését.De ez nem azt jelenti,hogy a standon lévő illető felkészületlen vagy rugalmatlan lett volna.Talán a bárpult mögül érkezve csak nekem tűnt kevésnek a kommunikáció.Ezt ellensúlyozta a kóstoltató illető barátságos és segítőkész hozzáállása egyéb kérdésekben.Szintén ezen hosszanti oldal két sarkában helyezkedett el két fontosabb stand.A bejárathoz közelebbi sarokban,a pókerasztal mellett volt a Whiskynet stand,Rév Erzsébettel.Elnézést azoktól akiket név szerint nem említek ,de Őt azért emelném ki mert Ő koordinálta az én jegyvásárlásomat,így “személyes” kapcsolatba kerültem már korábban vele.Kellemes találkozás volt,ezúton is köszönet Erzsébet:).A másik sarokban a Magyar Whisky Egyesület standja tartotta a frontot a SWA szakemberével kiegészülve.Itt találkoztam Szulik Brigittával aki “civilben” nemcsak egy csinos hölgy és anyuka hanem a főszervezők egyikének,a MWE elnökének felesége is.Neki innen azt a türelmet és rugalmasságot köszönöm amit rám fordított,ott hagyva standját egy beszélgetés elejéig.Brigitta aktívan részt vett a show gördülékeny lebonyolitásában,ha kellett informált ha kellett a szemináriumra készitette fel a termet.Vele beszélgetve formáltam mondatba az érzéseimet a show-val kapcsolatban:az egész olyan emberi és barátságos volt ami nem feltétlenül sajátja a hasonló típusú rendezvényeknek.És ez nagyon jó érzés mert segít leszámolni és lerombolni a whisky köré pakolt sznob,elérhetetlen,luxus,stb jelzőkkel.Ez azt gondolom nagyon fontos ha magyar whiskypiacról,whiskyfogyasztói kulturáról tulajdonképpen a whiskyről magáról ha beszélünk.A beszélgetés alatt a whisky club 5 évéről,a kezdetekről,a magyar whiskyfogyasztók igényeiről és jellemzőiről,a showról és a klub kóstolási estjeiről is beszélgettünk. A hosszanti fal mentén találkozhattunk még a Glenfiddich standjával és a Bruichladdich önálló polcával.Előbbinél a világszerte ismert 12 éves mellett örömteli volt látni,kóstolni a 15 éves Solerat,a 18 évest és a többi minőségi “szarvasvölgyit”.A Bruichladdichot személy szerint “bojkottáltam” ami lehet,hogy egy magyar whiskyblogtól nem helyes de én vállalom a személyes véleményemet és ezekben a napokban a Laddie mögötti stilus nem volt nekem szimpatikus.Sajnálom és azt hiszem azok a magyar whiskyfogyasztók is sajnálták,hogy a Bruichladdich szakemberének nem sikerült megérkeznie Budapestre.Nem akarok pálcát törni de amíg az SWA szakembere egy fiatal és áldott állapotban lévő hölgy megtudta oldani jelenlétét,és vállalta,hogy pár órás jelenlétével kifejezze a skót szakma elismerését a magyar whisky show iránt addig egy modern és dinamikus lepárló is megtudta volna tenni.És ebben a kérdésben a Bruichladdich single malt,maga a whisky nem érintett.Személy szerint nekem ez csalódás ami történt de ennek szerencsére semmi köze a szervezéshez és a szervezőkhöz.Ebbe a standsorba még belefért a Benromach kiállítópultja is ahol sikerült hosszú idő után ismét ízlelnem a lepárló 58.1%-os hordóerősségűjét.Remek kis itóka.Sajnálatos módon a Benromach előadás is elmaradt mert a képviselőjük szintén nem érkezett meg amit sokan bántunk.Talán ha eljutnak hozzájuk a hírek a budapesti showról legközelebb mindenáron ide akarnak majd érni.A kisebbik fal mentén lévő standok közül a később megismert vélemények alapján az egyik legszimpatikusabb stand volt jelen.Ez pedig az olasz Wilson&Morgan független palackozó asztala volt.Sokak szerint a náluk kóstolt Mortlach volt az egyik legfinomabb és legnagyobb meglepetést okozó malt.Ennek én örülök mert nem csak a kevés sherrys karakterű maltok egyike amit nagyon szeretek és tisztelek hanem mert a Mortlach személyében egy igazi rejtett kincs érkezett a magyar kóstolók poharába.És a magyar whisky fanok közeljövőjének egyik alapeleme kell legyen a szélesebb lepárló és termékismeret.A Mortlach nagyon fontos és értékes single malt ezen az úton.És bár beszerezni nem könnyű a Mortlach egyéb variánsait ,OB palackozásait ezt egy ilyen dinamikus impulzust kapott rétegnek, mint a magyar whiskyközösségnek, be kell vállalnia.Ugyancsak itt lehetett kóstolni a cég egyéb érlelésű maltjait mint pl Bowmore vagy épp a Clynelish.Az olasz szakemberek személyükben szintén közönség kedvencek lettek.Mellettük lévő standnál nagy örömömre kóstolható volt kedvencem,a Caol Ila és a kiállító képviseletében(Zwack) a Diageo egyéb termékei.A skót single maltok tekintetében kóstolhattunk a különböző standokon Laphroaigot(Heinemann Testvérek),önálló standon az Arrant ,akinek szemináriuma is nagy sikert aratott,Celine Tetu képviselőjük később a budapesti showt nagyon sikeresnek minősítette a lehető legnagyobb fórumon az interneten.Hasonló sikert könyvelhetett el a szinte már hazajáró Glenfarclas nagykövet és az egész Glenfarclas kínálat.A főterem előtt helyezkedett el a Bols koktélbárja,az alaposan felkészített hostessekkel az információs pult és a VIP lounge.Ez utóbbi jó lehetőséget adott beszélgetésekre.Mint például a rendezvény egyik médiatámogatójával,Lukács Lászlóval a Pincér vendéglátóipari szaklap igazgatójával a gasztronómiáról vagy a Jameson nagykövetével az ír whisky óriás mindennapjairól.Itt sikerült pár percet lopnom Kovács Dávid idejéből.Őt a Maltbank Herald olvasói már ismerhetik,többször beszélgettem már vele,Ő az MWE elnöke és a show egyik főszervezője.Dávid kérdésemre elmondta,hogy a nyitó pillanatok előtti izgalom hatalmas meglepetésbe és örömbe váltott mikor “egyszer csak rengeteg ember jelent meg,te jó ég..nagyon jó érzés volt!Én akár már holnap készen állok ezt a megkezdett munkát folytatni akkora energiát adott az a pillanat és az azóta tartó szinte eufórikus érzés!!”..Azt hiszem sokak nevében innen is üzenhetem Dávidnak,sokan készen állunk a folytatásra:).Főszervezőként és a magyar whiskypiac legelismertebb szakembereként Dávid hol informált,hol beszélgetett,több előadást tartott,hol a színpadon vett részt beszélgetésben a magyar whisky trendek tekintetében.Energikus,dinamikus,felkészült szakember és magánemberként is nagyra tartom Őt.Neki innen is köszönöm minden rám fordított percét,a segítségét és a VIP jegy rendezését!A színpadon a show alatt több kerekasztal beszélgetést is hallhattunk,hol a hazai whiskytrendről,hol a gasztronómia és a whisky kapcsolatáról.Az elsőnél jó volt hallani az őszinte mondatokat,érzékelni a lelkesedést és egyszerre átélni,felismerni a szervezőkkel együtt,hogy ez a szubkultúra ezekben a percekben lép át általuk,velünk és a meghívott szakemberekkel,whiskykkel egy másik dimenzióba.A magyar whiskyfogyasztói réteg felnőtt a világ whiskypiacához.És bár sajnos személyesen nem volt rá módom,hogy megismerjem a magyar whiskypiac “nagyasszonyát”,a rettenetesen vonzó hölgyet és szakembert,Szatmári Katit de azt gondolom nélküle és Szigeti Zsolt nélkül nem tarthatnánk itt.Nyilvánvalóan sokan dolgoznak még keményen,hogy a magyar emberek is elérjék,megismerjék a whiskyk világát így ezért minden köszönet egyben nekik is szól!!
Sikerült még összefutni a blog és minden magyar whiskyfórum ismert "Fezmin"-jével ,Péterrel és csinos párjával és többekkel.Többekkel viszont elkerültük egymást de ami késik nem múlik:)Összességében el kell mondani,hogy az a bizonyos léc nagyon magasra került,innen csak akkor van értelme folytatni ha az irány és az álmok felfelé törekvők és nagyok.Van egy erős közösség az MWE tagjainak személyében,van egy profi és energikus szakembergárda,van rá egy nagy de jelenleg még kicsit határozatlan kíváncsi,érdeklődői réteg-apropó nagyon jó volt látni a rengeteg fiatalt,párokat a show alatt,örültem,hogy nem láttam senkiházi celebeket és tetszett a generációk közti könnyed kommunikáció-ez pedig csakis fejlődést predesztinál azok számára akiknek fontos a whisky.Itt szeretném megjegyezni,hogy természetesen a felsoroltakon kívül a shown ott volt a whiskyvilág krémje a blendek,brandek tekintetében de ez a blog szinte kizárólag a skót single maltokról szól és ezt szeretném is tartani.Radikális ssmw blog,magyarul:).
Minden elismerésem a szervezőké,résztvevőké,látogatóké,támogatóké és mindenkié aki bármilyen formában részt vállalt a budapesti rendezvényből.Mérföldkő volt és jó volt ott lenni.Jöhet a következő lépés."
Így zajlott,ez történt.Anélkül,hogy túllihegném az eseményt,ki kell mondani,hogy óriási jelentősége volt a jövőt tekintve.Fontos volt,hogy jól sikerüljön és jól is sikerült.Bárhol megállta volna a helyét Európában a hasonló méretben megszervezett whiskys események közt.A budapestinél nagyobb,komolyabb rendezvények,show-k,fesztiválok már euro milliókból vannak megszervezve,több éves múltra tekintenek vissza vagy épp teljesen más közönségnek szólnak.A budapesti shownak van hova fejlődnie és nincsenek kétségeim,hogy ha a szervezőkön múlik,fog is.Hogy mi lesz az irány,mit hoz a jövő azt én is kiváncsian várom.A magam részéről amiben tudom támogatom őket és a Maltbank Herald természetesen mindig hírt fog adni és támogatja az eseményt.Az áprilisi bejegyzéshez most még annyit fűznék hozzá,hogy a verebek azt csiripelik,hogy idén is előfordulhat egy budapesti whisky show megrendezése:))
Múlik bárkin is?????!!!!:))
