Október utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre hatodik alkalommal a magyar whisky show Budapesten. A helyszín idén is a Corinthia Hotel , a rendezvény azonban két napos eseménnyé nőtte ki magát,így pénteken - október 28. - szakmai nap,szombaton pedig a megszokott formátumban lehet kóstolni,informálódni a skót,amerikai,japán és egyéb whiskyk tekintetében. 2015 óta a rendezvény Fine Spirits & Whisky Show néven fut, így lehetőség van egyéb italfajták,mint rum,gin,cognac,calvados,armagnac,stb kóstolásra is. A tavalyi rendezvény pazar helyszíne és hangulata után kijelenthető,hogy egy közép-európai szinten kiváló,szakmailag és emberileg is szépen gondozott esemény lett a hat évvel ezelőtti, viszonylag szűk közegnek szánt találkozóból.Ahogy a Budapest Whisky Show fejlődött,úgy fejlődött vele a hazai italkultúra is. A magyar whisky rajongók egyre többen lettek,egyre népszerűbb választás lett a skót whisky , ez pedig együtt járt azzal,hogy a hazai érdeklődők egyre több információra lettek kiváncsiak.A két napos, szakmai nappal bővült rendezvény remek alkalom arra, hogy összefoglaljam mi történt az elmúlt egy évben a skót single malt whisky világában,segítve a felkészült,naprakész show látogatást az érdeklődők számára. A posztban főleg az idei új palackozásokra fókuszáltam,így is elég hosszú anyag kerekedett belőle.A bejegyzésben található linkek alatt hosszabb és bővebb információkat is találtok.

Soha nem látott tempóban és mennyiségben jelentek meg új skót single maltok,az egyéb országok whisky vagy whiskey palackozásairól nem is beszélve. Egy whisky show pont ezért nem csak arról szól,hogy igyunk pár jó italt,hanem jó alkalom arra,hogy felkészülten érkezve tájékozódni tudjunk,mi is az a stílus ami érdekel minket és mire szeretnénk áldozni a jövőben.Az egyre dráguló prémium alkoholok világában érdemes megfontolni mire költünk komoly pénzeket,ez pedig csak úgy működik ha tudjuk mit iszunk,mit keresünk,mire vagyunk igazán kiváncsiak. Alább igyekeztem a klasszikus whisky show rendezvények szervezett kiállítási rendszere szerint haladni,vagyis az italokról szóló információkat a márkák mögött álló tulajdonoscégek szerint csoportosítani.Egy-egy standon főleg az anyacégek jelennek meg,ami azt jelenti,hogy gyakran 3-5 vagy még több különböző lepárló whisky kínálata is ajánlásra kerül az asztaloknál.Ezek az esetek többségében különböző stílusú whiskyket is jelentenek,így tényleg lényeges rendelkezni kellő tudással ahhoz,hogy jól és jót válasszunk.A standok mögött álló márkanagykövetekkel is hasznosabb úgy beszélgetni,hogy képben vagyunk,mi is történik a whiskyjeik körül.

Kezdjük is,remélem mindenki megtalálja az alábbi sorokban és majd a Budapest Whisky Show alatt is amire kíváncsi!

Az első nagyobb csoportosítás természetesen a legnagyobb piaci szereplőnek, a Diageonak jár. A világ egyik legnagyobb szeszipari vállalata a skót single malt piac harmadát uralja és egyéb érdekeltségeinek révén a maradék kétharmad jelentős részében is érdekelt.A Diageo single maltjai közt szerepel olyan márka amit a világon mindenhol ismernek és olyanok is amelyeket még a whisky rajongók közül sem sokan kóstoltak.Mindegyik területen történtek érdekes dolgok az elmúlt egy évben. Nézzük a whiskyket betűrend szerint haladva!

A Diageo skót single malt whisky lepárlói

- Auchroisk : a nehezen kiejthető nevű lepárló az elmúlt egy év közel felében zárva volt,felújítás miatt.A pár hete megjelent Special Release 2016-os adagjában azonban felbukkant egy 25 éves palackozásként.

- Brora : A legendás,bezárt lepárló is a szokásos Special Release sorozatbeli megjelenéssel jelentkezett idén,ezúttal egy 38 éves változattal.Egyre idősebb,egyre kevesebb,egyre drágább de még mindig ugyanazok a különleges elveszett aromák és ízek jellemzik a Brorát. Gyűjtők és hedonisták figyelmébe ajánlott idén is,ahogy az elmúlt lassan négy évtizedben mindig.Én egy  péntek 13.-ai Brora/Clynelish kóstolással elégítettem ki a magam időről-időre felbukkanó vágyát idén a Brora rajongás tekintetében,amiből blog bejegyzés is született.

- Caol Ila : Isle of Islay méretét tekintve legnagyobb szeszfőzdéje továbbra sem igyekszik rivaldafénybe,megelégszik az évtizedek alatt kivívott és állandósult pozitív megítélésével és a független palackozók széles kínálata adta piaci jelenléttel. A Caol Ila hivatalos palackozásai remekül képviselik a lepárló stílusát,kellően tőzegelt,olajos,lágyan citrusos,fanyar Islay malt.Az alapsor jól ismert 12 éves verziója mellett elérhető még tőlük a Distiller's Edition nevű moscatel finiselt változat, egy korjelölés nélküli kiadás Moch név alatt,egy kiváló 18 éves és egy ritka 25 éves palackozás is. A standard kínálat mellett a Caol Ila állandó szereplője a Special Release sorozatnak,ahol többnyire unpeated,vagyis tőzegelés nélküli (highland style) maltokkal szerepel.Mindig az egyik legelérhetőbb árazással,többnyire szép korjelöléssel.Idén egy 15 éves formátumban jelent meg.A gyűjtőknek és a lepárló rajongóinak is hasznos tanács lehet,hogy a Caol Ila 18 year old-ról időről-időre felbukkan a hír,hogy szépen,csendben eltűnik a kínálatból.Egyelőre még elérhető és az ára is még két számjegyű,ezért azt javaslom,aki kedveli az még idén szerezzen belőle pár palackkal,ki tudja mit hoz a jövő.

- Cardhu : A Johnnie Walker blend spirituális otthonának számító Cardhu ugyanazt hozta idén,mint eddig mindig.Nem sokat.Utoljára két éve történt jelentős dolog körülöttük, akkor a trendeknek megfelelően korjelölés nélküli - NAS - maltokkal jelentkeztek,idén pedig viszik ezt a vonalat tovább.

- Clynelish : A legendás Brora kistestvére. Mindig szívmelengető bármit is hallani a Clynelishról. Az elmúlt egy évben új palackozást nem mutattak be, más most a fókusz a lepárlóban. Két évvel ezelőtt hatalmas,több milliós beruházást jelentett be a Diageo,amiben érintett volt a Clynelish is.Ez az expanzió tavaly felfüggesztésre került, de nyilván csak idő kérdése és modernizálják majd a lepárlót.Hogy ez milyen változást hoz a Clynelish életében ? Megemelik a termelést,kell a jó malt whisky a Johnnie-ba,single maltként sajnos nem várok túl sok pozitív változást. Az alapvetően szűk hivatalos alapsor - 14 éves, Distiller's Edition Oloroso Seco finish - mellett kétszer is felbukkant a Clynelish a Special Release sorozatban az elmúlt években,korjelölés nélküli változatban,igen magas árazással és annál kevesebb információval magáról a whiskyről.Azt hiszem, a Clynelish remek példa arra,hogy mennyire fontosak a független palackozók,akik elég széles választékban,jó minőségű Clynelish single maltokat tudnak kínálni.Ha a Budapest Whisky Show alatt bármelyik standon Clynelisht láttok,főleg ha független palackozóé az asztal,mindenképp kóstoljátok meg.Kedves kis karakter.

- Cragganmore : A Speyside egyik legkomplexebb maltjának tartott (khm),lágy,virágos Cragganmore továbbra is stabilan elérhető 12 éves és a Distiller's Edition portói finiselt változatában. Két éve a Special Release aktuális sorában egy 25 éves kiadása bukkant fel,majd meglepetésre bekerült egy elit kis csapatba,pontosabban elment kurválkodni Dubajba...Egyes források szerint a Diageo összes single maltja közül a valaha volt legidősebb - 43 éves- whisky az a Cragganmore lett amit extrém limitált mennyiségben a dubaji piacra palackoztak. Idén a Special Release sorban egy korjelölés nélküli furcsasággal jelentkezett.

- Dailuaine : Az elsők közt szerepelt a Diageo évtized elején bejelentett felújítási programjában,azóta 2015-ben egy meglepően jó 34 éves palackozással jelentkezett a Special Release sorozatban,azóta nem hallani felőlük,igaz,korábban sem vitték túlzásba a Dailuaine kiadásokat.Jól ismert és egyetlen hivatalos,elérhető verziója a 16 éves Flora & Fauna palackozás.

- Dalwhinnie : Hasonlóan az Oban malthoz, a Dalwhinnie is remek észak-amerikai és európai piaci szereplő,jól ismert,klasszikus highland whisky,15 éves változata stabilan tartja a színvonalat.Distiller's Edition oloroso finish változata hozza az átlagost a Diageo finiselésre épülő sorozatában.2015-ben a Special Release sorban egy 25 éves palackozással szerepelt.Az elmúlt egy évben a Dalwhinnie felől egy lényeges hír érkezett,sok társához hasonlóan korjelölés nélküli változatban került új malt tőlük a piacra. A Dalwhinnie Winter's Gold egyértelműen egy marketing malt, azt javasolják,hűtsd le a frigóban és az majd mennyire jó lesz. Tulajdonképpen a whisky maga elmegy, a Dalwhinnie hideg,tiszta forrása is legendás, a havas felföldi hegyek közt azonban a 15 éves változat bőven elegendő lenne, kár egy klasszikust lehozni a hegyről a sarki közértbe.

- Dufftown : Ezen a néven kevéssé ismert single malt, de ha azt mondom,hogy a Dufftown az európai piacokon reprezentálja a Singleton márkanevet,így már biztos sokan belefutottak repterek vámmentes üzleteinek polcain. Annál is inkább mert a Singleton of Dufftown olyan merész tervet szőtt,hogy pár éven belül átveszi a világ első számú single maltjának trónját. Valljuk be, remekül halad, hiszen az elmúlt években feltornázta magát a Top 5-be és nincs megállás.Hol korjelölt -12,15,18 éves variációk - hol korjelölés nélküli - The Singleton Reserve Collection - hol ilyen-olyan névvel - Sunray,Tailfire -jelenik meg.Könnyen iható whisky,népszerűségét is ennek köszönheti,na meg a rengeteg pénznek és munkának amit a Diageo a Singleton projektbe ölt.

- Glendullan : Az amerikai piacokon a Glendullan felel a Singleton márkanévért ,ennek megfelelően hasonló utat jár be mint a fentebb emlegetett Dufftown . Legutóbb pár éve a travel retail szegmensben villantottak korjelölés nélküli három új Glendullant,de az elmúlt egy évben nincs újdonságuk. Őszintén szólva azt gondolom,hogy az amerikai piacokon az Oban,Dalwhinnie,Lagavulin jócskán népszerűbb,a skóciai nyaralásra érkező amerikai emberek pedig inkább a Glenkinchiet keresik,de nyilván a könnyen kiejthető név,a jó árazás és a mennyiség az mellett szól,hogy ha lehet,vegyenek csak ki minél több pénzt a jenkik zsebéből és nagyjából a Glendullan ezt a szerepet be is tölti a Singleton brand alatt.

- Glenkinchie : Az egyik legunalmasabb Diageo karakter, annak ellenére,hogy igazán sikeres turista whisky. A csomagolásán is Edinburgh Malt szlogen szerepel,ezzel pedig tökéletesen lefedi és leveszi amit tud a turisták áradatából,akik ha local whisky-t keresnek,értelemszerűen a skót fővárosban Glenkinchiet kapnak.A standard 12 éves és Distiller's Edition amontillado finish változat mellett a pár hete megjelent 2016-os Special Release sorban egy 24 éves verzióval szerepelt,ennyi történt velük az elmúlt egy évben, és már ezzel is többet beszéltem róluk mint amennyit érdemes.

- Glen Ord : Az ázsiai piacokon szerepel mint Singleton of Ord, ezzel ki is merül a szerepe mint single malt, termelése jelentős része megy a blendekbe.A tavalyi évben egy 40 éves, 999 palacknyi mennyiségben limitált kiadással jelentkeztek és nagyjából ennyi.

- Lagavulin : A legnagyobb dolgok a Diageo istálló maltjai közül a Lagavulinnal történtek.Idén kétszáz éves lett a lepárló ,ezzel a Dél-Islay partvidéke a tavalyi kétszázas jubilánsokkal (Ardbeg,Laphroaig) több mint fél évezrednyi whisky készítési tapasztalattal rendelkezik.A két szomszédja elég sok kritikát kapott az elbaltázott 200.szülinapjaik okán és a Lagavulintól sem várt sokat senki azok után,hogy bejelentették, az ünnepi kiadás egy 8 éves Lagavulin lesz.Aztán a whiskyról kiderült,hogy nagyon szépen sikerült,annak ellenére,hogy a köré kerekített sztori semmivel sem volt kevésbé erőltetett mint mondjuk az Ardbeg barlangi kalandja.Aztán amikor már mindenki beletörődött,hogy akkor ez is ennyi volt mint bicentennárium, akkor jött a menetrendszerű 12 éves verzió a Special Release sorban és egy igazi nagyágyú, az évforduló igazi nagy dobása, egy Lagavulin 25 Year Old,aminek az ára még mindig csak három számjegyű, ez pedig igen keresetté fogja tenni a gyűjtők körében.Sajnos a komoly Lagavulinok árai nagyon magasak, de szerencsére a világ egyik legjobbjaként a 16 éves és a speciális 12 éves és a Distiller's Edition PX finish változat bőven kárpótol minket,egyszerű kis erdei állatokat,akik csak élvezni szeretnénk a whiskyt,nem milliókért egy vitrinben tárolva nézegetni évekig.Boldog szülinapot Lagavulin !

- Linkwood : Talán az igazi nyertese az elmúlt évnek a Diageo cuccok közül a Linkwood lesz, annak ellenére, hogy a lepárló egyátalán nem kényeztet el minket sok hivatalos palackozással.Tulajdonképpen egyetlen hivatalos palackozás létezik, a 12 éves Flora & Fauna kiadás, ami egy átlagos képet megmutat a lepárló stílusából,de kevésbé tudja kikerekíteni azt amit a lepárló tud.És ez igaz szinte az összes Flora & Fauna palackozásra. A Linkwood termelésének nagy részét elnyeli Johnnie , de szerencsére a független palackozások közt időnként felbukkan pár szép kis malt. Amikor azonban a Linkwood esélyt kap,hogy megmutassa magát és kellő érettség is társul ez mellé,akkor sokszor elegánsan ellopja a showt sok neves whisky elől. A tropikális jegyekkel és szépen viselt tölgyfűszerekkel mindig kellemes meglepetést okoz a legendás címkézésű palackozásán hattyúkat felvonultató szeszfőzde bármely maltja.Így történt ez a 2016-os Special Release sor tekintetében is. Egy 37 éves Linkwood ejti rabul a whisky rajongók szívét idén,és ha ez mögött a lelkesedés mögött ott is húzódik az érzelmi töltet-hiszen a Linkwood annyira kis kedves whisky- még akkor is egy rettentően komoly korú Speyside malátawhisky,egy rejtett kincs az amiről beszélünk.Szeressétek a Linkwood lágy aromáit,szuper kis dögös whisky a kifinomult formában! Sajnos nem valószínű,hogy a magyar piacon ezen az áron amennyiért ezt a 37 éves verziót kínálják túl népszerű lesz,de kifinomult rajongóknak javasolt,hogy ha találnak egy jól árazott,érett korú Linkwoodot a független palackozók kiadásai között,ne sajnálják érte a pénzt.

-Mannochmore : A Mannochmore sztori jól ismert, övék volt anno a Loch Dhu,a fekete whisky, ami elég szépen elrendezte az amúgy sem kiváló reputációját a lepárlónak. Gyakorlatilag nem nagyon történik magával a Mannochmore maltokkal semmi, a lepárló teljesen más funkciójában fontos a Diageonak. A 2016-os évben egy 25 éves Special Release palackozással jelentkeztek,ami a valaha volt egyik legérdekesebb csomagolást kapta. Mind a kor, mind a dizájnért járó elismerés ritka, ezzel azt hiszem a Mannochmore egy életre ki is futotta magát,mint hivatalos single malt kiadás.

- Mortlach : A Mortlach az a lepárló,amelyikről mindenki tudja, hogy mennyire egyedi,különös karaktereket képvisel és az igazi aficionado mindig is kutatja a Mortlach mélyét.Ennek ellenére a Diageo nem ezeket az embereket igyekezett kiszolgálni két és fél évvel ezelőtt,amikor végre valahára bejelentette,hogy egy teljesen új dizájnnal ellátott Mortlach sort visz a piacra. A gond az volt,hogy a Mortlachból csináltak egy szuper-prémium kategóriás italt,csomagolásában bár elegáns de a lepárló szellemiségétől talán kicsit távol álló stílusban. A vicces az volt,hogy a Mortlach,köszönhetően a legendájának, valóban megérdemelt egy igényes és magasszintű visszatérést,amiért jár is az elsimerés a Diageonak,viszont menetközben kiderült,hogy közel sem annak a legendának az ápolásáról szól a történet amelyeket a világ minden whisky rajongója életben tart,hanem a tajvani,meg kinai meg egyéb keleti piacok pénzforrásainak kiszipolyozásáról.Nos, a gond az volt,hogy a keleti piacokon a vásárlóképes tömeg semmit sem tudott a Mortlach legendájáról.Bebizonyosodott,hogy a Mortlach évekig elhanyagolt hivatalos kiadásai nem elegek a világszintű ismertséghez,még akkor sem, ha a modern idők felgyorsult és széles információhalmazában,esetünkben a globális whisky virtuális közösségben a Mortlach egy ikonikus karakter. Ezeknek az embereknek az igényét évtizedekig a független palackozók elégítették ki,jó áron,jó minőségű Mortlach maltokkal.Ehhez képest a túlárazott,fél literes kiszerelésre redukált prémium termék amivé a Diageo tette a Mortlachot hatalmas csalódás volt,még akkor is,ha a whisky a dekanterekben egy jó,finom,élvezhető malátawhisky került.Az elmúlt egy évben annyi történt még a márkával, hogy a Diageo igen dinamikusan próbálkozott benyomni a világ elit rendezvényeire,ami pillanatnyi sikereket hozott csak,így nem lepne meg ha jövőre picit átformálnák a Mortlach stratégiát.Bár őket ismerve,gondolom simán meggyőznének bárkit,hogy a Mortlach milyen sikeres projekt...Tavaly viszont a Mortlach a világ figyelem fókuszába került,köszönhetően a maltot gyakorlatilag évtizedek óta a piacon tartó és azt gondozó független palackozó, a Gordon & MacPhail jóvoltából, akik egy 75 éves Mortlach maltot lepalackozva a világ legidősebb single maltjává tették a kis boszorkányt.Azt javaslom,aki tudja kóstolja meg a hivatalos Mortlach sor valamelyik tagját, aztán keressen egy jópár évvel ezelőtti kiadású IB verziót valami aukción.Igen szép,testes,olajos whisky, összetéveszthetetlen furcsa mélységekkel.

- Oban : Az Oban az elmúlt évben egyetlen újdonsággal rukkolt elő,ugyanazzal,amivel a legtöbb Diageo szeszfőzde amelyiknek legalább kettő hivatalos palackozása van a skót single maltok közt. Korjelölés nélküli kiadással. Az Oban Little Bay első körben az amerikai piacra indult, majd szépen elterjedt az európain is. Semmiféle fantáziát nem tud sajnos felvonultatni a lepárló,pedig egy elképesztően népszerű márkáról van szó világszinten. A 14 éves Oban nagyon is jó whisky, a Distiller's Edition montilla fino sherry finish, az amerikai exkluzív 18 year old és az időnként felbukkanó koros,special palackozások mindegyike megállja a helyét. Mindezek ellenére az Oban egy nagyon sok lehetőséget magában rejtő, de ennek esélyét soha meg nem kapó lepárló.Független kiadása extrém ritka,én személy szerint nagyon keresek már régóta egy remek Oban maltot, de amíg megtalálom addig sem panaszkodom,mint mondtam, a viszonylag kicsi hivatalos kínálat korrekt,tisztességes minőséget nyújt.

-Port Ellen : Az ikonná emelkedet,bezárt diageos Islay lepárló a Port Ellen mint a legspeciálisabb Special Release létezik.Hasonlóan a Brora maltokhoz, egyre fogyó bár gondosan titkolt készletek, eszement árcédulák és őrült rajongás övezi.Annyi mindent lehetne mondani róluk,hogy szinte nem is érdemes mondani semmit. A Port Ellen A Kult whisky maga.Véleményem szerint az utolsó cseppig kisajtolja belőle a Diageo amit ebben a pozíciójában képes adni az ital,míg az egyik legnagyobb malátázóként funkcionáló Port Ellen Maltings mindig is marad egy fontos ipari létesítménye a cégnek. Természetesen a legutóbbi, 2016-os Special Release sorban is ott egy Port Ellen, idén egy 37 éves változattal.

-Talisker : Az egyik legjobb Diageo single malt, elérhető árért,széles kínálattal.Pont ezek teszik egy kissé kommercionálissá, na meg az a tény, hogy a Talisker a Diageo egyes számú maláta whiskyje amelyik önálló reklámtámogatást és kiemelt anyagi és szakmai figyelmet kap a megavállalattól.A kritikusnak tűnő hangokat csak tovább erősíti Isle of Skye egyetlen lepárlója irányába az, hogy gyakorlatilag minden létező variációban jelen van a piaci kínálatban. A 10 éves változata továbbra is hozza az egyik legjobb ár-érték viszonylatot,a koros maltjai mint a 18 éves, a 25 és a 30 éves változat legendásan szép és jó whiskyk,de az utóérleléssel megspékelt változatai közül se a Distiller's Edition nem túl fényes, a portóis változat - Port Ruighe - pedig egyenesen borzasztó a Talsikerhez mérten. A portfólióban lassan a vezető irányt átvevő korjelölés nélküli variációk közül a Skye "fantázianevű" ,minden értelemben gyenge whisky (bár úgy látszik lassan trend lesz,hogy neves lepárlók szerepeltessenek egy szégyelnivaló NAS whiskyt az alapsorukban,lásd Laphroaig Select) amit a Storm, majd a kissé nehezen értelmezhető Dark Storm variációk füstösebb aromái igyekeznek ellensúlyozni. A travel retail Neist Point nevezetű,pletykák alapján koros Taliskert is tartalmazó palackozása szerintem egy kevésbé naprakész tömeget jelentő utazóközönség számára csak egy drága whisky egy jól ismert névvel,szemben az igen szép erőben lévő,hivatalos cask strength kiadás, a 57 North adta egyértelmű élményével.

A Diageo egyéb skót szeszfőzdéi közül a Benrinnes teszi a dolgát mint blend alapanyag,utoljára 2014-ben bukkant fel egy 21 éves változattal az az évi Special Release sorban. A Blair Athol főleg a turistákból, a látogatóközpontban vizitáló tömegekből él,egyetlen hivatalos palackozása, a 16 éves Flora & Fauna kiadása is ennek köszönheti sikerét.Szerintem jövőre esélyes neki egy hely a '17-es Specialok sorában,utoljára a Mnager's Choice válogatásban szerepelt és ennyi időnként kijár neki. A Glen Elgin valaha a fehér ló hátán ( a legendás White Horse blend) volt utoljára stabilan a nyeregben,azóta csak egy a sok közül,szinte csak rutinból vagy mint egy elfelejtett whisky létezik a 12 éves verziójával.Pedig a Glen Elgin egyébként legalább annyira old-style karakterű malt whisky mint a versenytárs nagyvállalat, a Bacardi által megújított Craigellachie,ami igazán szép sikereket könyvelhet el magának mióta bíztak benne.A Glenlossie Distillery egy hatalmas komplexumként ) területén egy másik,önálló lepárlóval, a tudásközpontként és raktárlaboratóriuként is használt Mannochmore Distilleryvel) annyira "elfoglalt",hogy egyszerűen malt whiskyként jelen lenni nem is futja az energiájából.Megvan a jól ismert Flora & Fauna változata,szerepelt a Manager's Choice-ban fél évtizede,aztán nagyjából ennyi.Nem is nagyon érdekes whisky többhöz,magunk közt szólva.A Glen Spey Distillery még ennél is kevesebb figyelmet kap,bár az ismert nagy sorozatokban becsületből megjelentetik néha.A termelésük szinte egészét elviszi a J & B blended whisky. Az Inchgower szintén zenész,néha egy-egy cucc a vállalat portfólió sorozataiban,aztán ennyi.A Knockando , amelyik szerencsétlen olyan dizájnnal bír mintha a 70-es években felejtették volna, legalább pár single malt variációval szerepel és elég jól ismert az amerikai scotch fogyasztók körében mint lágy whisky. Hagyjuk is őket,a Knockandot és az amerikaiakat is.A Royal Lochnagar ,mint a királynő skóciai rezidenciájához, a Balmoral kastélyhoz legközelebb eső és a Diageo legkisebb lepárlójaként funkcionáló szeszfőzdéje lehetne akár izgalmas sztori is. Az tény, hogy a harmadvonalbeli ( lásd az előző felsorolásban érintett lepárlókat) közül a Lochnagar ott van a Distiller's Edition sorozatban is és a Mannochmore érlelési tudásközpontjához hasonlóan részt vesz a Diageo szellemi továbbképzésében is,mint a vállalat whisky nagyköveteinek alapiskolája.Bár a Diageo nagy port felkavart döntése pár hónapja,hogy megszüntetik a whisky ambassador programjukat és a munkatársaikat főleg egyéb szeszesitalok és új piaci lehetőségek irányába oktatják tovább talán nem érinti a Royal Lochnagar suli-programját,annál is inkább mert az új képviselői koncepció szerint a munkatársak a koktélok,egyéb szeszek iránya felé mozdulva számíthatnak a Lochnagar maltra is, ami meglepő módon a Diageo koreai piacokra pozicionált blend márkájának, a Windsor néven ismert blendnek nem csak egyik fontos összetevője,hanem részese is egy új terméknek.Ez az új termék pedig pontosan az az irány, amerre a Diageo mozdul,mind szakmai,mind szellemi értelemben. Az új,Lochnagar maltot is használó termék neve W Ice by Windsor,technikailag nem egy whisky hanem spirit drink. Ez pedig mindent elárul.A termék különböző aromákkal ízesített-füge,fenyő,datolya, stb - szeszesital,amit minusz 8 fokon szűrnek,majd leredukálják az alkoholtartalmát 35 % abv-re.Bármilyen fura, a koreai piacokon sikeres alkohol.Bár a Royal Lochnagar neve pontosan az ellenkezőjére utal, a Lochnagar Distillery nagyon is alkalmazkodott minden tekintetben a modern whisky business igényeihez,ez pedig mérete ellenére is egy figyelemreméltó szeszfőzdévé teszi még egy akkora cég mint a Diageo portfóliójában is. Single maltként egy könnyen iható,karamellás,toffees világot hozó lágy whisky.A Strathmill és a Teaninich lepárlók szintén nem sokat mutatnak,semmilyen értelemben sem. A halálcsillag kinézetű,szupermodern és nagyon is környezettudatos,majdnem 40 millió fontért épített Roseisle Distillery bár egy lágy speyside-stílusú karakterekre hajazó maltot állít elő,ipari méreténél fogva bármilyen profilú whisky előállítására alkalmas. Ez pedig szintén a jövő zenéje, ahol a lepárlónak magának egyre kevesebb a sajátossága, a karakterei elvesznek a felgyorsult termelés és milliós literszám igények közt.Lásd a William Grant családi cég Lowland lepárlója, az Ailsa Bay tőzeges új maltja. Mindegy hol a lepárló,ha a tulajnak egy adott típusú malt whisky kell a blendjeihez,hát az új egységek termelnek neki. Nem hiszem,hogy a Roseisle legendás malt whisky lesz, etől függetlenül az idő már adott ahhoz,hogy ha nagyon akarja a Diageo,egy új NAS malt whisky formájában bemutasson egy Roseisle palackozást.

A bezárt, legendás lepárlók a hájphuszár Port Ellen és a jobb sorsra érdemes Brora mellett az elmúlt egy évben nem nagyon hallatak hivatalos palackozásként magukról,persze,hogyan is tehetnék ha egyszer bezárták őket közel négy évtizede.Ennek ellenére a speciális sorozatokban sem nagyon szerepelnek. A gyönyörű kis lowlander, a Rosebank még időnként komolyat villant,a St.Magdalene (Linlithgow) még ennyit se, utóbbiért nagyon is vérzik a szívem,hogy manapság már csak a függetlenek korábbi palackozásaiként, nagyon sok pénzért beszerezhető malt lett. A Dallas Dhu Distillery felől azt hallani,hogy múzeumi funkciója mellett egy igen minimális, főleg az odalátogató turisták igényét kielégítő mennyiségben újraindítják részben a termelést. A lerombolt lepárlók készletei annyira titkosak, hogy szinte talán már nem is léteznek, ebből kifolyólag senki nem is vár semmilyen hivatalos palackozást a Glen Albyn,Glenlochy,Glenury Royal,Glen Mhor,North Port Brechin maltokból. A Pittyvaich felbukkant pár éve ugyan, de a jelek szerint nem lesz követője az eltúntek közül.Valójában már csak hagyománytiszteletből szerepelnek a Diageo felsorolásban,illetve azon remények alapján,hogy azért valahol még lehet a megacégnek hordója ezekből is talán. Addig meg a független palackozók fölözik le az igazi hasznot, akik időnkét extrém idős formában kiszivárogtatnak egy-egy palackozást ezekből a maltokból.A már a piacon lévő,brutális összegekért gazdát cserélő palackozásaik más téma,nem "emberi szinteken" létező italok.A maradékról, a Glenesk és a Millburn lepárlókról semmit se tudok őszintén szólva, míg a Convalmore és a Coleburn igyekeznek egyéb funkciójukban legalább életben maradni,úgyis mint rendezvényhelyszín, bérraktározásra kiadott helység vagy egy tervezett hotel leendő területe.

Ez volt a Budapest Whisky Show-ra való szellemi felkészülés első bejegyzése, benne a skót whisky legnagyobb piaci szereplőjének, a Diageonak a single maltjaival történt rövid összefoglalójával. A folytatásban megnézzük a versenytársakat,majd a végén a kisebb,független lepárlókat,mi is történt velük egy év alatt.