Ilyen sem sokszor történik meg a skót single malt whisky világában mint ami a Dalmore Distillery travel retail kollekciójával esett meg !

Általában ha egy lepárló bejelent egy új palackozást akkor maximum pár hetet ha csúszik a megadott időponthoz képest, bár ez is ritka. Az gyakrabban előfordul,hogy pár hónappal korábban már bejelentenek új megjelenéseket,mert a promóciók időt igényelnek, főleg ha globális megjelenésről van szó. De olyanról nem hallottam még, hogy valaki újra bejelentsen egy olyan sorozatot amit már évekkel ezelőtt beharangozott mint új megjelenést. Most a Dalmore így járt. Az okok pedig homályosak. Ami felettébb furcsa egy szeszfőzdétől amelyik egy olyan mottót használ mint Luceo Non Uro. Ragyogok,nem égek. Well...

A történet 2013-ban kezdődik, amikor a Dalmore bejelenti új travel retail palackozását, a Dalmore Valour név alatt. Az american oak-oloroso-port hordós érlelési variáció és a 40 % -os alkoholtérfogat sem tud segíteni a whisky megítélésén,gyakorlatilag egy lesz a sok közül. Mindeközben a lényeges dolgok a színfalak mögött zajlanak, hiszen a lepárló gazdája,a  Whyte & Mackay cég indiai multimilliárdos tulajdonosa alól kezd kicsúszni a talaj és a hatalmas veszteségeket produkáló légitársasága és Forma-1-es csapata gondjai lerántják a leplet a közel sem patyolattiszta pénzügyi háttérről. Az indiai úr szorult helyzetében eladja a szeszipari érdekeltségeinek jelentős hányadát a Diageonak , aki bekerül az igazgatótanácsba és kontrollt gyakorol a lassan szélhámossá kikiáltott ex-tulaj alkohol üzletágában. Menetközben az indiai kormány és a nemzetközi bűnüldőző szervek is beszállnak és Vijah Mallya, az indiai milliárdos pária lesz.Kiszorul a saját üzleteiből, veszteségeket halmoz, az útlevelét bevonják, nem fér hozzá a hatalmas összeghez amit a Diageo fizetett a részvényeiért, mára pedig szinte körözött,börtönnel fenyegetett oligarchaként él , valahol.

Alig egy évvel a Valour megjelenése után, 2014 őszén a Dalmore - amelyiknek ugyan a bennfentesek ismerete szerint jogilag meghatározható a tulajdonosa, a valóságban azonban igen törékeny helyzetbe kerül a világpiaci pozicióit tekintve - bejelenti egy háromtagú travel retail széria megjelenését,Dalmore Fortuna Merita Collection név alatt.

Aztán a whiskyket "nem látta többet senki ".

Eltelik két év és 2016 nyarán a Dalmore ismét bejelenti a széria megjelenését, a csúszásról szemérmesen hallgat, csupán arra van utalás részükről, hogy a sorozat kisebb ráncfelvarráson esett keresztül és mostantól nagyobb figyelmet kapnak az érlelési metódusok,vagyis a használt hordók megnevezése a sorozat marketingjében.

Amennyire én tudom a marketingesek és a csomagolás kérdése körül húzták az időt,aztán az új tulaj megunta a dolgot és lett a Fortuna Merita az amit majd alább láthattok. Nem hiszem,hogy lelövöm a poént azzal ha mégis már most elárulom,gyakorlatilag a sztenderd Dalmore dizájnt kapjuk továbbra is. Az meg már lehet sima pletyka,hogy az új tulaj érkezésekor esedékes (a Diageo a versenyszabályok miatt el kellett adja a portfólióval a tulajdonába került Whyte & Mackay csoportot,mert a W&M lepárlóval már több mint a skót whisky biznisz harmadát uralta volna) új széria dizájn költségeit igyekeztek megemelni,ha már egy fülöp-szigeteki milliárdos érkezett a korábbi dollárpapa helyére.De Mr.Tan , az új gazda, az Emperador főnöke nem az a fajta fickó akivel bohóckodni lehet. Ő már az érkezésekor bejelentette,hogy tíz év alatt egy millió kartonra (az 6 000 000 palack!) emeli a termelést a jelenlegi százezer kartonról ( 1 000 000 palack). De hagyjuk a félinformációkat,nézzük inkább magukat az italokat és azt,hogy mit is jelentett a "ráncfelvarrás".

Nos, ez kimerül annyiban , hogy a nem túl acélos Valour bekerül a Fortuna Merita kollekcióba ,így a sor négy tagú lesz.

Nézzük a valóban érdemi részt, a három "új" maltot. Kezdjük a sorozat nevével. Dalmore Fortuna Merita Collection, elég jól hangzik,simán elhinném, hogy egy első világháborús kitüntetés neve. Lefordítva annyit tesz, a megérdemelt szerencse,ami talán nem túl meglepő módon a Dalmore imázsát adó ősi,királymentő-klánalapító tradiciókra reflektál.A három whisky elnevezése is ezt a vonalat követi, a fentebb már emlegetett Luceo Non Uro vagyis Én ragyogok,nem égek szellemében. Dalmore Regalis, Dalmore Luceo, Dalmore Dominium.

Ez nagyon dalmorizáltan hangzik és majd alább látni fogjuk, hogy a maltok érlelésének tárgyalásakor is pontosan azt kapjuk "ráncfelvarrás" gyanánt, amt eddig is kaptunk a Dalmoretól.

A Dalmore Regalis egy 40 %-os alkoholtérfogatú,korjelölés nélküli (NAS) american white oak-amoroso sherry hordós kombináció.A Regalis ( jelentése: királyi) egy kvázi szimpla sztenderd Dalmore érlelésnek hat a Valour amerikai tölgy-30 éves matusalem oloroso sherry-port pipe hordós variálása mellett.A Regalis kóstoláskor marcipános, lágy karamellás,diós,egzotikus gyümölcsökkel erősített forralt boros aromákat vonultat fel.

A Dalmore Luceo , a klán és a lepárló mottójában szereplő ragyogás megtestesítőjeként american white oak-Apostoles sherry hordós érlelés, korjelölés nélküli,ereje sem több mint 40 % abv. Az ára 75 font (nyilván a jól hangzó apostoles jelzőnek köszönhetően:).A Luceo aromái közt konyakban ázott gyümölcsös piskótatészta,melasz,pisztácia,vérnarancs és kolumbiai kávé keveredik.Azért a Dalmore sherry hordós kóstolási jegyzetein nevelkedett PR csapat valljuk be, igen ért az ínycsiklandozáshoz...

A Dalmore Dominium a széria top whiskyje a maga 43 %-os alkoholtérfogatával és árával (100 font).Érlelésében is csak egy portói hordónyival maradt el a Valourtól,lévén a Dominium (jelentése:birtok,tulajdon) amerikai tölgy-30 éves matusalem sherry hordós variáns. Aromáiban szantálfa,citromtorta,méz,rumos mazsola,fűszeres édesgyökér,karamellás kávé.

Talán egyetlen kommentárt fűznék még a fenti palackozásokoz, az pedig annyi,hogy nekem a legjobban a Fortuna Merita Collection név tetszik.Ennyi.( igen,ez most egy kicsit álszent volt, mert azért a Dalmore 15 yo,18 yo de főleg a King Alexander III. és végülis a Dominium is igen jó whiskyk az általam kóstolt Dalmore maltok közül,és szándékosan nem említem a csillagászati összegekért árult és azokról is elnevezett palackokat mert nem lehet mérvadó egyikük sem ha elérhető single maltokról beszélünk). A korjelölés hiányát meg sem kell említeni, a travel retail sajátossága, mondjuk így. Az alacsony alkoholfok azonban nagyon is dalmore-os , bár ezzel nincsenek egyedül,de ezúttal az ő kontójukra írom mint negatívumot semmint a travel retail szegmens sajátosságaira. A dizájn az ismert, az árazás a korszaknak megfelelő.Most már tényleg ennyi,nincs egyéb mondanivalóm a szériáról...

A végére azért még simán megfejelem a fenti fanyalgást és különösebb erőfeszítés nélkül löklek kedves olvasó téged a Dalmore-kritizálók hatalmas táborába ( néha egyébként nem érdemelnek annyit amennyit kapnak, de amit kapnak azt maguknak köszönhetik) . Itt van egy újabb "klasszikus", ricsárdpaterszonostól Gonzalez Byass sherry bodegástól,egy kis kaliforniai beütéssel.

Dalmore Quintessence. Ez a név. Na? Ez a világ első single maltja amit,most figyelj,öt különböző kaliforniai vörösboros hordóban érleltek. Na ? Elalélsz? Lehet én lettem nagyon cinikus az elmúlt tíz év alatt a skót whisky valósága és a nyilvánosság közti disszonancia hatásától, de kivagyok ezektől a szövegektől. A világ első single maltja amit öt különböző kaliforniai boroshordóban érleltek?? Miafaszez??? Richard Paterson persze magasztalja, az alkoholfoka mondjuk úgy szinte csábítóan kiváló a Dalmore egyéb kiadásaihoz képest (45 % abv) de a zinfandel,pinot noir,syrah,merlot,cabernet sauvignon hordóban érlelt (az alap Dalmore american white oak altatás után) majd együtt "kvintesszenciává" alkotott single malt nekem még dalmore-i szinten is sok.Túmáccs.Egy belsős infóm szerint brilliáns. Biztosan...

Az ára 1000 font és ezzel azt hiszem el is érkeztünk az aktuális-és amúgy minden-Dalmore poszt legvégéhez.

Ez egyre inkább égés,kedves Dalmore mint ragyogás.