Jelen állás szerint a tavalyi Quo Vadis Laphroiag ? bejegyzés lassan Forsyth-saga méretű folytatólagos sorozat is lehetne , tekintve a Laphroaig Distillery aktuális stratégiáját . A saga kifejezés pedig ömagában is helytálló ha tudjuk , hogy 2016 első hivatalos Laffie palackozása a Lore nevet kapta. A lore jelentése hagyomány, mitosz,mese, folklór és minden egyéb szinonima ami a tudás szájhagyomány útján történő átadását jelenti. Elvileg ez egy érték, az ősök által megőrzött tudás és annak örökítése . A kérdés csak az,hogy ez a hagyomány ismét csak egy marketingtrükk , esetleg egyfajta megújítása az Islay-tanoknak vagy csak egy hamis mítosszá degradálódott legenda ?
Amit tudunk : heteken belül megjelenik a Laphroaig Lore , 48 % -os alkoholfokkal , korjelölés nélkül , a hivatalos címkézésből nem derül ki érlelési mód ,csupán annyi ,hogy " Lore is our riches expression ever. Liquid drawn from a selection of aged casks ".
Akkor nézzük,hogy a címben feltett kérdésre milyen válaszokkal tud szolgálni eddigi tudásunk ! Mi is a Laphroaig mítosza ? Egy ikonikus, 200 éves lepárló Isle of Islay szigetéről , klasszikus skót malátawhisy egy jellegzetes , erős tőzegeléssel és elfogadható mértékű megosztással amit vagy imád valaki vagy utál. Korjelölt alapmalt , világszerte ismert márka, minden whisky fogyasztó legalább egyszer kóstolta már , félreismerhetetlen profilú ital , kiváló ár-érték arány, az egyik legjobb a piacon. Mivé vált a mítosz mára ? Egy megacég - Beam-Suntory - egyik skót whisky brand zászlóshajója amelyik poziciója ellenére nagyon úgy tűnik,hogy másodhegedűs szerepre kényszerül mint a nemrég alakult cég "új fiúja" a portfólióban, az eddig épitett másik Islay márka, a Bowmore mellett . Egy alapkínálat amiben a 10 éves verzió az egyetlen standard korjelölt malt , a többiek különösebb fantáziáról nem árulkodó nevek alatt futó kreációk, hol jó ( Quarter Cask ) hol kevésbé jó ( Triple Wood ) hol szinte gyalázatos ( Select ) formában. Erős aktivitás minden olyan piacon ami az aktuális whisky-boom jól fizető vásárlói rétegéhez szól ( travel retail-QA, skandináv piac-Brodir ) . Egy a világ legnagyobb virtuális márkahű baráti köre- Friends of Laphroaig , legendás de mára eltünő korjelölt maltok és azok pótlásai - 15 yo-18yo-15yo ugrálás . Pár speciális kiadás -Cairdeas , Feis Ile bottlings, 25 és 32 yo . Egy szemérmetlen és méltánytalan 200.szülinap a 3.5 decis kiadásokkal és azok cinikusan büszkélkedő korjelöléseivel- a kicsi 16 yo. Ide érkezik most a Lore , amiről hallani mindenfélét csak az igazat nehéz kihámozni ezekből. Hogy ez most beáll e az alapsorba , hogy ez lesz e a 200.évfordulós 15 éves váltótársa állandó elérhetőséggel,hogy a "richest" és "aged casks" jelző mit is takar hordótípus és érlelési idő tekintetében, hogy a nyilvánvalóan szégyen Select csendes kivezetésére készült e a Lore és még tucatnyi kérdés. Eddig egyedül a 48 % -os alkoholfok tűnik a Laphroaig nevéhez és minőségéhez méltónak.
Persze minden leirt szó mögött jelenleg ott van az előítéletesség ,vállalom. Lehet, hogy a Lore egy kurva jó kis példája lesz a régi idők, a tényleg régi idők malt whisky és egyben Laphroaig tradicióinak. Nem számit a kor, a hordó, a jó marketing csak egy egyszerű klasszikus, hagyományos Islay whisky a palackban. Ha igy lesz az elfogadható akkor is ha a realitást megkerülni nem lehet. A legtöbb skót lepárló lovagol a szárnyaló whisky kultúra hullámain, mindegyik szinte készlethiánnyal küzd vagy épp a jobban fizető keleti piacokra fókuszál és a populáris ,pénztermelő európai és amerikai piacokon jut is-marad is módon reprezentálja a márkanevet.
Ez szerintem manapság a legnagyobb veszély. Hogy a lepárlók termékei egyre inkább márkanevekként viselkednek és nem a desztillálás és érlelés művészetének, az igazi folklór és legenda letéteményeseként, a valós hagyományos képviselőiként. Tudom, hogy ez naivitás a mostani viszonyok közt de amikor egy Laphroaig méretű ikon is napról napra tagadhatatlanul ebbe az iránybo mozdul vagy mozdítják akkor engedtessék meg a fanyalgás, prejudikálás,álszent és valós aggódás egyaránt. Költöttünk már annyit mind whiskyre, hogy meglehet a véleményünk is.
Mindezek mellett ismételném , hogy egy hasonló akciónak, egy hagyomány újraélesztésének már megvolt a sikeres előzménye , ez pedig a Quarter Cask volt , a tradicionális párlatérlelés kishordós variációja , ami a körülmények adta természetes evolució remekműve még akkor is, ha technikailag ez nem egy újraélesztés volt, csupán egy régi metódus modern kommunikálása . A negyedhordós érlelés mindig is jelen volt a whisky világában , csak nem eröltették ennek egy saját palackozásként való bevezetését . De a Quarter Cask esetében pont az volt a lényeg, hogy hiteles volt mögötte a technológia és annak megismertetése a közönséggel , míg a Lore ennek a kiszivárgott adatok alapján,lásd a cimke, nem felel meg. Vakrepülés a fogyasztók számára mégha a hírek viszonylag korrekt árazásról is szólnak.
A Beam-Suntory a Laphroaig - Ardmore páros megszerzésével a jelek szerint nem két ikonikus , legendás szereplővel számol csupán egy mennyiségi növekedéssel a portfóliójában, amiben a két említett lepárló tényleges hagyományainak lerablása áll . Az Ardmore kapcsán még elgondolkozhattunk azon és ünnepelhettük a tényt , hogy a lepárló soha nem látott méretű alapsorra váltott és megjelent a globális piacokon, megújult külsőben és trendi finiseléseket kapott , de a Laphroaig ennek pont az ellenpéldájaként említhető az elmúlt évekbeli tevékenysége kapcsán . Igaz ez akkor is ha a Laphroiag szintén ritkán látott aktivitást mutat a piacokon. Ez semmi más mint a boncolgatott piaci viszonyokra való globalizált válasza egy világcégnek . Nem tudom szabad e csodálkoznunk ezen ha érzékeljük,hogy a cégcsoport másik Islay brandje, a Bowmore nyilvánvalóan elsőbbséget élvez is. A Bowmore már végig járta ezt az utat korábban a japán tulajokkal, ezen az úton pedig évtizedekre csorbult a Bowmore tekintélye pár technikai váltás miatt és pár popularizált , olcsó kiadásnak köszönhetően ( lásd Surf, Mariner és társai vagy épp a korjelölt alapsor "french whore parfume" jelzővel illetett "új" stílusát). Épp csak kezd szerencsére visszajönni a Bowmore ebből az évtizedes csapásból a Tempest sorral és a Devil's Cask széria premizált minőségével . Erre most megszerzik a Laphroaigot és jön egy Select , egy felébe vágott 200.szülinapi limitáció , egy elsőre jól hangzó visszatérése a 15 évesnek aminek áldozata a remek 18 éves lett.
Lore . Hagyomány, mondják, ezt jelenti. A mítosz még létezik , azt hiszem . Nem gondolom, hogy új kellene főleg nem modern köntösben . De amennyiben a hagyományok újraértelmezése zajlik a Lore alatt abból sülhet ki jó dolog de egyszerűen nem erre mutatnak a jelek.
Quo Vadis Laphroaig ? Ebben a pillanatban ez a kérdés tűnik továbbra is állandónak Islay egyik legnagyobbja kapcsán . A Lore hivatalos megjelenése és kóstolása után reflektálok , hogy jó e a kritika iránya vagy jöhet egy őszinte mea culpa . Igazság szerint cseppet sem bánnám ha a saját tévedésemről kell majd szóljon a következő Laphroaig poszt. Addig is szenteljünk nagyobb figyelmet az indie Laphroaig palackozásoknak .
Na jó . Mindenekfelett hagyománytisztelő vagyok bizonyos kérdésekben . Ne hagyjuk a Laphroaigot magára. Vegyünk azért csak OB Laffiet is. Ha mást nem, a tényleg klasszik 10 évest ,a még bújkáló 18 évest vagy a reaktivált 15 évest. Minden legenda addig él amíg azt életben tartjuk . Szükségünk van legendákra. Jobban mint valaha !
