A világ legidősebb single malt whiskyje amit valaha hivatalosan palackoztak Skóciában . Egy generációkon átívelő elhivatottság hetvenöt éves bizonyítéka . Egy kult whisky amiről még azok is tisztelettel és szeretettel beszélnek akiktől távol állnak mindenféle "kult" hájpok . Egy egyedi lepárlással készülő malátawhisky ami soha nem kapott a minőségének megfelelő támogatást , hírnevet vagy ha el is érte azt azt csak magának köszönhette . A Speyside szörnyetege ami soha nem hírhedt volt hanem kedves . Egy kis boszorkány akiből egy skót család nagyasszonyt faragott .

Mortlach.

Olvasd el párszor . Mortlach .

Van valami borzongató a nevében , valami ködös,halálos,titokzatos és nagyon skót . Főleg ha ismered a gúnynevét a lepárlóüstnek ahonnan érkezik. Wee Witchie . A kis boszorkány, a kis boszi.

A Mortlach Distillery utoljára akkor került a hírekbe ekkora médiafigyelem kíséretében amikor bejelentette , hogy luxus kategóriás termékként megújult külsővel és korjelölt formában rehabilitálja a jelenlegi tulajdonosa, a Diageo . Azóta a teljes sor kint van , Rare Old néven az alapmalt, egy 18 és egy 25 éves kiadás és egy Special Strength nevű travel retail kiadás. Néhol még cselleng pár 16 éves Flora & Fauna palackozás is de jelenleg ez a hivatalos Mortlach . Félliteres kiszerelés, luxus kategoria , egyedi üvegforma , elképesztő magasságokba törekvő marketingtevékenység de....

Na igen . Itt az " de ". Ami esetünkben annyit tesz , hogy szegény kis Mortlach játékszere lett egy nagyképű , pozicionálásába talán nem elhibázott de eröltetett folyamatnak . Hogy miért gondolta azt a Diageo , hogy a Mortlach - ami alapvetően teljesen alkalmas lenne amúgy erre a szerepre és a jelenlegi megjelenése is abszolút predesztinálhatja rá - lesz az a luxusmárka ami megújult formájában majd a keleti piacokon fog tarolni arra csak egy válasz van. Mohóság . Mert a whisky rajongók világában mindenki várta a Mortlach rehabilitálását , kvázi "visszaadását" a skót malátafanoknak amire mondjuk ki, a Diageo általában magasról tett , hogy aztán egy milliós expanzió adta alkalommal ráeressze a gazdag keleti piacokra a csillogó megjelenésbe kényszerített whiskyt . Azokra a keleti piacokra ahol a nagyközönségnek van annyi pénze , hogy ne csak kifizesse de hagyja, hogy rendesen meg is húzza őket a státuszokra rájátszó ravasz nyugati multi . Egyetlen hiba volt az ötletben , hogy az a státusz ami valóban alkalmas erre , az már telített . Ezek a Johnnie Walker , a Chivas , vagy a Glenfiddich, Macallan . Igen. A nevek . Amiket ismernek ezek a piacok a mozikból , a kultikus dolgokra fogékony ital szubkultúrából vagy a milliós nagyságrendben "látogatott" vámmentes reptéri üzletek promócióiból . Nos a Mortlach ikonikus státusza a jelek szerint az európai emberek körében tudott csak kiteljesedni . A nyugati piacokon végig futó izgalom az új Mortlach sor hírére hamar fanyarságba csapott át amikor a maltot váró százezrek szembesültek azzal , hogy itt a luxus pozicionálás pontosan arról szól amitől tartani lehetett . Nem, nem nevetséges dalmorizáció de bőven elegendő sznobság került a polcokra az új Mortlach sorral ahhoz , hogy a márkát ismerő, szerető , annak újraéledését váró nyugati whisky rajongói közeg arcáról ugyanazzal a lendülettel olvadjon le az izgatott mosoly ahogy jelentek meg az új kis boszik .

Félliteres üvegek , NAS alapmalt , erősen túlhúzott ár az alapmalthoz és nagyon nagyon túlhúzott ár a korjelölt kiadásokhoz . Plusz egy Special Strength NAS aminek az erőssége épp csak egy - két fokkal volt speciálisabb az alapmalténál . Igaz, nem tagadható , hogy a félliteres üvegek formája és stílusa elegáns , igaz jöttek ki hírek, hogy az alapmalt NAS whiskyben vannak azért szép mennyiségben idősebb whiskyk is, igaz, hogy a korjelölt Mortlach a maga 18 és 25 évével unikális és igaz , hogy a travel retail az ahol senki nem bánja a bugyuta marketingtrükköket . Igaz minden . De ezek a whiskyk már nem a Kis Boszorkányról szóltak hanem egy pénztermelő árucikk felcicomázásáról.

A sors egészen eddig úgy irányította ezt a rehabilitálást , hogy az egy szép nagy tévedésnek tűnt . Mert a keleti piacokon a Mortlach legendája alig volt ismert .  A keleti vásárlók láttak egy nagyon szép kiszerelésű , félliteres whiskyt egy fura névvel, olyan áron amiért akár két státusszá emelkedett Glenfiddichet, Glenlivetet de főleg ugyanezért a sokkal szimbolikusabb blendeket is választhatták. A Diageo keresztbe -kasul utaztatja a Mortlach márkanagykövetét , benyomja minden létező sznob partira , ha nincs semmi hálivudi szar a közelben hát kreál egyet és mindezt azzal a hamissággal mintha a Mortlach mindig is egy luxusbrand lett volna. Nem, a Mortlach soha nem volt luxusbrand . A Mortlach egy drága whisky lett annak köszönhetően , hogy milyen legendásan nagy italok jöttek ki a lepárlóból. És a Mortlach van annyira megosztó , még minőségében is, hogy elférjen a családfáján a független palckozók hol erősen jó, hol átlagos maltja jó árért és az ikonná lett kevés OB palackozás relatíve jó árért . De a luxus kategórizálás sosem volt a Mortlach sajátja.Főleg nem arrafelé , ahol ha valaha is Mortlachot ittak azt úgy tették, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy a jégkockával prezentált Johnnie-ban bizony van valami boszorkányos. Aztán most , mint oly sokszor a whisky elmúlt száz évében ismét egy kis skót családi cég hőzza ki a slamasztikából a nagyokat . Ismét a Gordon and MacPhail az amelyikenk most egy hatalmas köszönet jár, főleg a Diageotól , hogy csendben ,elhivatottan ahogy szokták , adnak egy igazi indokot arra , hogy a jelenlegi tulajdonos megkönnyebülten,nagyot fújva konstatálhassa, a segítség megérkezett . A kis felföldi cég egy sornyi hírrel beemelte a jelenlegi hivatalos palackozást abba a kategóriába és olyan ismertségbe ahova az elmúlt években az kapart .

Ennyit a Diageo Mortlach koncepciójáról. Ez a poszt másról szól de a megértéséhez kellett ez a hosszú, fikázónak tűnő valójában eléggé realista bevezető.

De hogyan lesz mégis a fanyalgások ellenére egy boszorkányból nagyasszony? Egy valljuk be tenyeres-talpas felföldi lassie-ből dáma ? Írtak már ilyen témában remekműveket , nem igaz ? Itt a valóság sokkal egyszerűbb. A háttérben egy skót család , egy családi cég amelyik annyiszor és olyan nemes őszinteséggel de főleg különösebb hírverés nélkül tette a dolgát függetlenül whisky-boom-tól , függetlenül recenziótól , hogy azt megszámlálni se lehet . A mindenki által ismert Gordon & MacPhail független palackozó maltáwhiskyk milliónyi literét mentette meg fennállása során . Ennek a legfontosabb példája pedig pont a Mortlach .

Amikor a Mortlach Distillery aktuális tulajdonosai épp bezárták, felújították, leszarták a Mortlach malt whiskyt és százezer literszám öntötték ilyen-olyan blendjeikbe , akkor a Gordon & MacPhail csapata csendben vásárolgatta a hordókat a nagyképű aktuális tulajdonosoktól . Aztán megsimogatták a kis boszi fejét és hagyták csendben aludni hol a saját bölcsőjében , hol az aktuális tulajdonos aktuális agymenése elől a saját házukba menekítve . Nevelgették, vigyáztak rá , hogy kis virágáruslányként aztán egy nap bevezessék a maltok báljába. Szingliként.Saját jogán , saját nevén . Megmentették a Mortlach maltot a világnak .

A Mortlach pedig nem akart más lenni soha a GMcP kezei alatt mint ami valójában. Egy egyedi , nehézkes ,furcsa de valahol mégis különösen szép malátawhiskynek a Speyside mélyéről .Volt idő amikor majdnem elkurvult de a sok független palackozó javára kell írni , hogy amikor a Mortlach nagyon ment, a minőségére akkor is igyekeztek figyelni . A GMcP pedig mindig hozta a tiszta , őszinte Mortlachot .

1939 novemberében -ben , amikor a cég alig volt fél évszázados ( ami önmagában azért elég nagy szó családi vállalkozást nézve , még akkor is ha nem rekvirálta el tőlük saját vagyonukat egyetlen analfabéta vörös komcsi kutya se kolhoz felkiáltással az évtizedek során) a család akkori feje , nagyjából negyed évvel azelőtt ,hogy 15 first fill sherry butt hordót töltetett meg a Glenlivet Distilleryben ( ennek később még lesz jelentősége ) , beszerzett egy mennyiségnyi Mortlach malátawhiskyt  . Ezek a hordók aztán évtizedekig aludtak a lepárlók raktáraiban , hogy aztán utolsó 20-30 év óta immár a Gordon and MacPhail "hálószobáiban" pihenve folytassák érlelődésüket.

2010 tavaszán aztán a család, amelyik generációk óta nevelte és gondozta a kis boszit megadta a Mortlach maltnak azt , amire soha nem predesztinálta amúgy a sors . A világ akkori legidősebb , legelegánsabb malátawhiskyjévé tették. Olyan itallá ami a bemutatásakor a világ minden létező pontján a hírek figyelmébe került . 2010 tavaszán a Gordon & MacPhail cég , Elginből , egy kis felföldi vásárvárosból bemutatta a Generations nevű sorozat első darabját , egy hetven éves Mortlach single maltot 1939-es lepárlásból .

A Generations sorozat a bejelentésekor már legendává vált . Hogyne vált volna mikor egy független lepárló bemondja, hogy most akkor mi is elindítunk a sok hülye marketingszériában fuldokló malátavilágban egy sorozatot , Generációk név alatt amiben a whiskyk a múlt évszázad , pardon, a múlt évezred utolsó századának első felében készültek, nagyjából 60-70 évesek lesznek , aztán ennyi. Ez az a mondat amivel senki nem tud vetekedni . Nem csak Skóciában de sehol a világon ( persze, hiszen a skót whisky az Skóciában készül és érlelni sem lehet máshol , ergo jól rábaszott az aki tegyük fel hatvan éve vett egy hordó Glenlivetet például, hazavitette az akkori kornak megfelelően mondjuk óceánjáróval Ámerikába , aztán elfelejtette valami marylandi pincében és most szivesen kiadná mint a világ legöregebb skót whiskyjeinek egyikét, de ezt már nem teheti.Max eladhatja valami ostoba sejknek , akinek végülis nagyot nem hazudna csak nem az a cucc aminek lennie kellene .De ilyenről nem hallani,ez csak fikció)

Szóval 2010-ben az edinburghi várban bemutatták az egyedi csepp alakú dekanterbe nemeskedő hetven éves Mortlachot . A következő években követte két hetven éves Glenlivet abból a megmaradt pár hordóból amit azon a bizonyos 1940-es február hideg napjaiban Mr. Urquhart ( a GMcP-t birtokló család feje ) vásárolt .

2013-ban és 2014.ben nem piszkálták se a Glenliveteket , se a Mortlachot az elgini családi raktárakban . Minek is tették volna ? Pár év a skót whisky világában semmi.Ellenben ezalatt az idő alatt a whisky korosabb lett annyival , hogy ismét egy ikonikus kort élhessen meg .

A Gordon & MacPhail a napokban bemutatta a Generations sorozat legújabb remekét .

Mortlach 75 Years Old.

Na ezt is ismételgessétek egy kicsit. Ez a világ legidősebb single malt whiskyje .

Az alkoholerősség 44.4 % . Hetvenöt év után , korjelöléssel 44.4 %  A travel retail szegmensbe pozicionált jelenlegi hivatalos Mortlach palackozás Special Strength néven 49 % . A csepp formájú dekantert ezúttal is a skót whisky házi üveggyártója , a Glencairn cég készítette de ezúttal kicsit többet kapott a dizájn . A whisky kora előtt tisztelegve a kristálycseppen hetvenöt metszést ejtettek elegáns stílusban . A képek önmagukért beszélnek .

A bemutatón egy neves whisky szakíró így jellemzte a Mortlach 75 Year Old whiskyt : " Lágy és nagyon kifinomult . Elegáns akár egy nagy dáma ( nagyasszony )...a maltok Ingrid Bermanja ."

Nos, Ingrid Bergman szerintem egy viszonylag egysíkú karakterbe fagyott ,nem kiugróan tehetséges svéd színésznőként semmivel sem jelent többet mintha azt mondanánk,hogy a szabolcsi szilvórium a pálinkák Karády Katalinja . Pedig valójában jól fogta meg a szakíró a lényeget . Egy önmaga értékeiből a legtöbbet kihozó , nem kiugróan zseniális de a mutatott játékában kétségtelenül egyedi karakterű , az egyszerűséget dámaian előadó , kicsit a művészek közt elvesző de egyszerűségét zsenialitássá emelő kult-kreátorok kedvenceként sem többet mutatni nem akaró és nem is tudó hétköznapi furcsaság . Nagyjából így értelmezem én a bergmani hasonlatot  a Mortlachra értve .

A bejegyzés végén még két gondolat . Az egyik , hogy továbbra is tartom  a Mortlach újraélesztésért jár a piros pont a Diageonak . Még a dizájn is oké , talán az irány is . A hogyan teszi kicsit szkeptikussá és fanyalgóvá az embert .

Mert itt a másik gondolat . A 75 éves Mortlach a Gordon & MacPhail Generations sorozatában a világ legidősebb és egyik legdrágább whiskyje . Igen , ott a "marketing" . De feltűnik ez valakinek vagy bárki úgy gondolja ebben a helyzetben ez nem helyénvaló ? Ugye nem . Egy hetvenöt éves dámának ez jár . Igen, ott van egy húszezer fontos árcédula . Érdekelt ez valakit, őszintén ? Egy 1939-es Mortlachról beszélünk, egyedi kiszerelésben , a világ legidősebbjeként . Igen, ott volt a bemutató luxus környezete . Elfogadható ha azt nézzük miről is van szó ? Szerintem igen . Senkit nem érdekel ki kurogatja a hivatalos márkanagykövetet , hogy hogyan lesz majd Miss Mortlachból egyszer talán Le Grande Dame , nem húzza fanyar mosolyra a száját senki ha az erőltetett sznobizmust látja a marketingtörekvésekben ,senki nem kezd el hápogni az árcédulákról . Egyszerűen csak elismerően , csendben , elfogadva egy Nagyasszony kora és helyzete adta belépőjét fejet hajt .

Mert egyetlen dolog a lényeg . A Mortlach a palackban a maga hét és fél évtizedes történetével egy skót családi raktárból. Az egyetlen problámám a Diageoval Mortlach kérdésben ennyi volt . Hogy a kis virágáruslánynak, a kis boszorkánynak akkor is meg kell maradnia kis virágáruslánynak és kis boszorkánynak ha közben elegáns, tiszteletreméltó hölgyé változtatják.

Mert így marad hiteles .