Ha egy lepárlót úgy jellemzünk , hogy rejtett kincs , méltánytalanul hanyagolt vagy alulérékelt , az mára már unalmassá vált . Mert a legtöbbjük úgy használja akár magára is ezeket a kifejezéseket , hogy közben nagyon is igyekeznek a reflektorfénybe kerülni . A mostani bejegyzés szereplője viszont teljesen nyugodtan elmondhatja magáról ,pontosabban majd mi elmondjuk róla , hogy valóban méltánytalanul hanyagolt , alulértékelt . Pedig szerepe nagyon is fontos a skót whiskyiparban .

Az Ardmore Distillery alapítója a Teacher család . 1898-ban építették , hogy malátawhiskyvel lássa el a család addigra már neves blendjét , a Teacher's-t . Az Ardmore több mint száz évig termelte az alapszeszt ehhez az elképesztően sikeres blended whiskyhez és soha ezalatt nem erőltette egyetlen tulajdonosa sem , hogy single maltként is megjelenjen . Pedig az Ardmore olyan speyside-i hagyományok örzője , mint a tőzegelt malátawhisky legendája . Mint ismert , az iparosodás előt szinte mindenhol használták a tőzeget az árpa szárításához ,ezáltal a skót whisky paletta egésze valamilyen formában füstös, tőzeges volt . Az üstök alatt lobogó tűz fűtőanyaga pedig a szén volt , többnyire . Aztán az idők szavára a lepárlók nagy része , elsősorban a Speyside főzdéi ,mivel ők a nagy cégek tulajdonában voltak és nagy mennyiségben termeltek , áttértek a gazdaságosabb gáz vagy gőz használatára . Az Ardmore azonban nem változott . Hozta a maga csendes , puritán módját , készítette a Teacher's-t . Egészen 2002 -ig tartotta magát , akkor tértek át az indirekt fűtésre .

Single maltként előszőr a lepárló századik évfordulójára jelent meg egy-két kiadás , majd egészen 2007 -ig kellett várni , hogy egy alapmalt kerüljön az Ardmore porgtfóliójába . Az Ardmore Traditional Cask nevű malt hat és tizenhárom év közti malátawhiskykből lett válogatva , ex-bourbon hordóban érlelve , majd egy évre kisméretű , quarter cask típúsű hordóban fejezte be álmát . Az Ardmore tulajdonosa a Beam Inc. , akik többek közt a Laphroaig urai is , így a quarter cask eljárás és a hagyományok tisztelete mondhatni bevett gyakorlat náluk . Erre szükség is volt , mert a fűtési technika változtatása során a malt whisky alapkaraktere is változhat , ezért komoly odafigyelést igényelt , hogy az Ardmore tartsa ismert profilját . A hivatalos palackozások közt szerepel egy 25 és egy 30 éves kiadás is , ezek az amerikai és a duty free piacra készültek . Érdekesség , hogy a Speyside képviselőjeként az Ardmore többekhez hasonlóan a Highland Malt kategóriába címkézi magát és még érdekesebb , hogy amíg speysidei társai évente pár hétig készítenek tőzeges malátawhiskyt , és jelentetnek meg egyfajta projektként ilyen palackozásokat , addig az Ardmore évente pár hétig csinál tőzegmentes párlatot , viszont nagyon nem jelenteti ezt meg . A tőzegmentes Ardmore neve Aldlair . Ha valahol valaki belefut , igazi ritkaságot kóstolhat .

A Beam Inc. bizonyos üzleti konstrukciók során jelenleg új tulajdonossal bír . A befektetők legnevesebbje a Morrison-Bowmore . A MB maltok jelenleg nagyon jól vannak kezelve , kezdenek visszatalálni vagy épp megerősödni stílusukban . Ha bármilyen befolyásuk lesz az Ardmore,Laphroaig duóra az új tulajoknak , az csak jót fog hozni mindkettőnek . Még akkor is, ha a Laphroaig a maga jogán , egyedül is képes világmárka lenni , míg az Ardmore soha nem is igyekezett még csak negyed annyi figyelmet sem magának tudni .

Most viszont eljött az idő , hogy a Teacher's örökség igazi letéteményeseként , a puritán , régi speysidei stílus képviselőjeként az Ardmore frissüljön kicsit . Megjelent a legújabb hivatalos palackozás , az Ardmore Legacy .

Az Ardmore Legacy megjelenésével elköszönünk az Ardmore Traditional Cask palackozástól . Mostantól ez az örökség . A whisky 80 % -a tőzegelt , 20 %-a nem tőzegelt . Az alkoholerősség 40 % -os , a whisky hűtve szűrt . A megjelenés sokkal innovatívabb mint volt . Felkerült a palackra egy sas , ami elsőre elcsépeltnek tűnhet , mondván ezt az Arran már kisajátította , pedig a sas olyan logó a whisky kultúrában mint a szarvas . Használja szinte a legtöbb lepárló , nehéz is lenne kikerülni a természet közelségét ha már autentikus emblémát keres egy főzde . De az Ardmore kapcsolata a sasokkal sokkal régebbi az Arran sztorijához képest . Annyira , hogy az Ardmore lepárló aktívan támogatja évtizedek óta a fehérfarkú rétisas természetes élőhelyeinek védelmét és a fajta sikeres visszatelepülését a skót szárazföldre . Ennek ellenére mondjuk a logójuk az új palackon egy golden eagle , ami ugyan a legközelebbi rokona a rétisasnak , de mégsem az emlegetett white tail eagle . A dobozon látható továbbá egy archaikus térképvázlat is , a lepárló elhelyezkedésével .

Az Ardmore Legacy egy halvány arany színű  whisky , illatában a jellegzetes felföldi vadvirág méz , egy csipetnyi karamellel és fahéjjal , háttérben szégyenlős kis füsttel . Ízében a krémes , vaniliás jegyek a hordóra , a picit szenes füstös karakterek a párlatra utalnak , az egész egy visszafogott , az édes és a fűszeres jegyek közti egyensúlyra kényesen figyelő ital . Egyátalán nem dominál a füst . A lecsengése markánsabb , jobban illik az Ardmore örökséghez , száraz , testes , mégis könnyed . Egy kis füst és fűszer a végén .

A puritán örökös , az Ardmore is bejelentkezett a maga tizenöt percére az aktuális whisky-boom közepén , de , hogy ez a bejelentkezés ebben a formában mire lesz elég , az nekem jelenleg kétséges . Egyátalán nem bánnám , ha az örökségét tovább vinné a lepárló , és a Legacy palackozás nem hiába kapott volna új külsőt . Reméljük az eddigiekél több és jobb palackozások lesznek elérhetőek az Ardmore Distillery single malt kínálatában .

De addig is egy remek kis opció azoknak , akik tudni szeretnék , milyen is lehetett a whisky anno , ami elindult mint skót whisky világhódító útjára a Felföld völgyeiből . Ezt a tudást hordozza még mindig az Ardmore .