Három hónappal a budapesti Whisky Show előtt bemelegítésnek egy hosszú hétvége az edinburghi Whisky Fringe forgatagában . Az ismert helyi szaküzlet , a Royal Mile Whiskies és testvérüzlete , a Drinkmonger által szervezett esemény az egyik leghangulatosabb whisky rendezvény a világon . A jegyeket online értékesítik ,előre meghirdetett percben , de az esély így sem nagy , hogy az ember hozzájusson belépőkhöz . A három napos Whisky Fringe biléták egy-két percen belül elfogynak . Szerencsére sikerült szereznem zsugát , így elég kellemesen telt a víkendem .

A helyszín a szokásos , egy régi templomból rendezvényhelyszínné átalakított közösségi tér . A kiállítók a Royal Mile Whiskies partnerei , a pultok mögött az igazi nagy nevek , lepárlómesterek , lepárlómenedzserek ,márkanagykövetek , független palackozócégek tulajdonosai így a beszélgetések alatt elhangzó információk mindig hitelesek , elsőkézből vannak . Általában elhatározom az előre kiadott programfüzetből , hogy mit szeretnék kóstolni , hogy aztán a belépést követően ezen tervek azonnal boruljanak .

A bejegyzésben a standok elhelyezkedése alapján haladok , igyekszem rövidebbre fogni mint a tavalyi beszámolót . A whiskyk jó részével , a lepárlókkal a novemberi budapesti show alatt lesz alkalma a magyar rajongóknak is találkozni , ezért főleg az otthon nem elérhető vagy friss, aktuális megjelenésekre nagyobb figyelmet szentelek , felkeltve egy-egy lepárló vagy palackozó iránti nagyobb figyelmet .

A gyors beléptetés után , a kóstolópohárral ,programfüzettel , kuponokkal és a half-time orange nevezetű speciális jeggyel ( erről majd később ) azonnal belecsöppen az ember a whisky menyországba. És ez most elég hiteles meghatározás , ha körbenézünk , hol is vagyunk .

Az első stand a Hunter Laing & Co. asztala volt . A cég ugyan új , a név viszont nagyon is ismert . A Douglas Laing & Co. családi felosztása után Stewart Laing és fiai kezében maradt  az Old Malt Cask , az Old & Rare , két ismert malátawhisky sorozat márkaneve. Ezekből és a többi brandből volt egy minőségi válogatás a standjukon . Náluk elsőnek egy szokatlan maltot kóstoltam , egy fiatal Taliskert . A Hepburn's Choice Talisker 2008  6 Year Old a cég egy kisebb márkája, főleg a német piacokon ismerős és sikeres . A Hepburn's Choice 46 % -os alkoholtartalommal megjelenő single cask válogatás és előszeretettel mutat meg kevésbé ismert maltokat, maltokat fiatal korral vagy épp ilyen " kockaságokat " mint egy Talisker . A Talisker nagyon féltett Diageo brand , manapság gyakorlatilag elérhetetlen független palackozásként . Ami a piacon van , az vagy korábbi és nagyon limitált mennyiség,sokszor még a Talisker nevet sem használhatják ( lásd Tactical ) vagy épp ilyen kapcsolatokkal rendelkező céget igényel, mint a Hunter Laing . Kiváncsian tekintettem ez elé a korty elé . A színe sápadt ,láthatóan fiatal whiskyről van szó . Illat :Wow ! Ez egy elég komoly kultúrsokk volt . Ez a hat éves Talisker egy igen nyers ,elképesztően füstös , erős és faragatlan karakterekkel gördült le a torkomon . Az igazi ,fiatal tőzeges whiskyk sajátjaként ismert, szinte gázolajos fanyarság , füst ,korom, florális jegyek , a párlat még nyers, ereje teljében . Hát, ez nem az a Talisker amit ismerünk. Csak álltam és azon gondolkoztam , te jó ég , hát ebből lesz az a jellegzetes, borsos,delikát Talisker ami a világ egyik legkedveltebb és legkifinomultabb, legpopulárisabb tőzeges malátawhiskyje ?! A lecsengése hosszas, sós , maróan kormos , gázolajos . Mintha egy IFA-ból szívtál volna le gázolajat aminek az íze még a száj öblítése után is napokig ott marad az emberben . Nem egy minőségében kimagasló whisky, ez inkább érdekesség , de annak komoly volt. Meglepett.

Ugyancsak ebből a válogatásból kóstoltam egy másik olyan maltot , ami közel sem annyira populáris mint a Talisker . Ez egy Hepburn's Choice Benrinnes 2002 11 Year Old volt . A Benrinnes vadregényes tájról származik , szinte csak blendekhez használják , de maltként több független is palackozza ( ismert lehet a Stronachie nevű whisky, ami Benrinnes és érdekesség, hogy van tokaji finiselése is szintén független palackozótól ) . A whisky illata kellemes karamellás . Barátságos, könnyen iható . Ízében szintén vajkaramella, tejcsokoládé , bőr , éretlen datolya , a lecsengésbe pedig egy kellemes , dohányos csípősség vezet át . Szép kis whisky ! Ez tetszett . A Hepburn's Choice nem okozott csalódást . Szokatlan , meglepő és jó whisky válogatás.

A cég vezető márkanevét , az Old Malt Cask kiadásokat senkinek nem kell bemutatni . Ismert , elismert, nagy skálájú széria , jellegzetes megjelenéssel . A Hunter Laing birtokába került családi ezüstből ezúttal két nagyágyút választottam a poharamba . A Clynelish 1997 / 16 Year Old OMC nem tud hibázni . Egyszerű de tiszta aromák , az ismert jellegzetesség keveredik a föveny aromáival. Méz, vanilia, gyümölcsök, kevés viaszosság ,könnyű lecsengés .

A másik OMC palack amit kipattintottak nekem egy Laphroaig 1999 / 15 Year Old volt . Refill butt , 50 % alkoholerősség ,mint az OMC palackozások általában és benne minden , amit az ember jogosan elvárhat egy független palackozású , single cask Laffietól . Füst és kevés édes aroma , a homokos tengerpart sós permete , kerekedő tőzeg, hamu kesernyéssége, kis jód és egyensúlyt hozó édes szőlő. Tetszett .

A Hunter Laing barátságos stand volt , érdekes és jó whiskykkel .

A mellettük lévő asztalon amerikai whiskey kínálat volt, itt valamikor a hétvége alatt bedobtam egy High West Double Rye nevű , 46 % alkoholerősségű rozs whiskeyt .

Évente pár alkalommal  iszok amerikai whiskeyt , nem mondanám tehát ,hogy rajongója vagy értője vagyok . De ha iszok és nem valami konkrét oknál fogva kell megkóstolnom valamit , magamnak rye whiskeyt szoktam választani .A High West Double Rye egy nagyon elismert rozs whiskey , amire kiváncsiságból egyszer visszatérek , de aznap a karakterei a skót rokonokhoz képest és aktuális igényeimhez mérten lágyabbak , unalmasabbak voltak. Arra azonban emlékszem , hogy egy nagyon szépen megkomponált ,könnyű és tiszta minőségű ital . Na, majd máskor cowboy !

Aztán jött egy olyan cég standja , ami az elmúlt két évben visszanyerte márkáinak korábban erodálódott elismerését . A pult mögött személyes kedvencemmel , Rachellel , aki a Morrison - Bowmore maltjaiért felel . A kölcsönös örömteli üdvözlés után természetes volt , hogy Glen Garioch-vel kezdek , ez pedig a Glen Garioch Virgin Oak lett . A teljes idejében újtöltésű - virgin - tölgyhordós variáns már tavaly megjelent az Auchentoshan Virgin Oak után nem sokkal . A virgin oak 'toshan nekem nagyon tetszett , ezért már tavaly is örömmel vettem, hogy folytatódik az ujjgyakorlat a szűz tölgyhordókkal . Most pedig , hogy maga az alkotó töltött és mesélt róla , remek alkalom volt újra odafigyelni erre a maltra .  Erősen édes aromákkal nyit , majd az új tölgy határozottan ránk engedi karaktereit . Tanninos, gyömbéres , domináns fűszeresség amibe a whisky alapstílusa alig tud belopózni , de amennyi bejut belőle , bőven elég egy szép és kerek élményhez . Nem kérdés, hogy egy tökéletesre csiszolt , ragyogó , friss darabról van szó . A virgin oak érlelések mindig nagyon rizikósak mert az esetek nagy részében a fa aromái totális dominanciát gyakorolnak a párlat felett ,így sokszor élvezhetetlenül fűszeres ,tölgyes lesz az élmény. Nem tudok és nem is akarok elvonatkoztatni attól , hogy a Glen Garioch Virgin Oak kóstolásakor érezhető ,hogy ezt nő alkotta . Érezhető a gondoskodás,odafigyelés, szeretet az ízek mögött . Ja, szentimentális ,meg elvont megjegyzés, de javaslom kóstolja aki tudja, pontosan érteni fogja mire gondolok . Nüanszokon múló egyensúlyok , amikor már sok lenne beenged valamit ellensúlyként ,de egy percig nem engedi el a figyelmet attól , hogy ez bizony komoly szakmunka . A szó nemes értelmében. A 48 % -os alkoholerősség tökéletes ,szintén finomhangolás . Személy szerint Rachel Barrie egyik fontos munkájainak tartom a virgin oak projekteket .  Remek kezdés a pultnál .

Aztán a beszélgetésünk alatt finoman újratöltötte a poharam a Bowmore Tempest 5 adagjával , ami szintén egy nagy elsimerést elért széria aktuális darabja . A minőségi bourbon hordóban kiválóan érzi magát ez az islay whisky , ráadásul meghagyták saját erejében , 55.9 % abv-vel. A Tempest a modern Bowmore zászlóshajójává vált rövid idő alatt . Mindent hoz , amit csak egy 10 éves , bourbon érlelt Islay malt tud . Multiaromák . A só és a citrusok , az erős vaniliás tölgy és islay klasszikus karakterei . Erős és szolid . Keleti fűszerek és zamatos gyümölcsök . Mindezt Bowmore-stílben . Jó. Nagyon jó .

Búcsú Racheltől , hogy talán egyszer végre összejön az évek óta emlegetett budapesti találkánk is ,kalaplengetés a Morrison-Bowmore standnak és még egy korty útravalóul a Tempestből .

A következő asztallal szemben van egy kis lelkiismeretfurdalásom ,mert a William Grant & Son kínálatát a Whisky Fringe előtt nem sokkal kóstoltam le privátban , így frissek voltak az élményeim , gondoltam majd visszanézek később, de ez a hétvége alatt egyszer sem jött össze . Az asztalon a klasszikusok , Glenfiddich erős alapsor , a Balvenie zászlóshajói az új Balvenie 15 Year Old Sherry Cask palackozással , ami hasonlóan a tavalyi 12 Year Old Single Barrel full bourbon kiadáshoz hozza a kifinomult ,tiszta stílusjegyeket , a névből sejthetően ezúttal a full sherry érlelés oldaláról . Szóval , bocs Grant familia , majd máskor dumálunk . Amúgy is úgy hallottam , hogy esély van arra , hogy Brian Kinsman ellátogasson Budapestre novemberben . Ő is régi jó ismerős ,ha tényleg eljön Pestre bőven lesz időm pótolni a kihagyott Glenfiddich vagy Balvenie poharakat, autentikus társaságában. Tovább !

Inver House Distillers a sorban a következő pult . A tudatos és modern , emberléptékű márkaépítésben ők is komoly eredményeket értek el. Az elmúlt 3-4 évben ennek a szemmel látható jelei és eredményei odáig vezettek , hogy a cégcsoport vezető malt whisky márkái , az Old Pulteney , az anCnoc , a Balblair mára ugyan olyan komoly nevek lettek a piacon mint azon társaik , akik csillaga gyakran már évtizedek óta magasan áll . De még a jellegtelen Speyburn kapcsán is sikerült figyelmet és egy-két figyelemreméltó palackozást kreálniuk . A brandek közül a kedvencem a Balblair . Elegancia , megalkuvás nélküli út , minőség , vintage kiadások . Ezek együtt azt eredményezik , hogy a Balblairre folyamatosan figyelni kell , mert az évjáratos kiadások egyszeri és megismételhetetlen whiskyket jelentenek , ha nem vagy naprakész és nem jókor csapsz le egy-egy palackra ,könnyen lemaradhatsz . Mindezt teszik szeliden , hangoskodás nélkül , elegánsan , remek minőséggel . Ha finom bourbon érlelt felföldi malátawhiskyt keresel ,válaszd a Balblairt . Én a Balblair 1999 2nd Release palackjára böktem rá ezúttal . A '99-es kiadás már megjelenésekor komoly szerepre hivatott , az 1997-es évjáratot váltotta , ami szép kritikákat kapott korábban . Az 1999-es megfelelt a kihívásnak , talán ennek köszönhető ,hogy másodszor is esélyt kapott szerepelni a Balblair kollekcióban . A Second Release ex-bourbon barrel és ex-sherry butt kombó , a szokásos 46 % -os alkoholfokkal . Elképesztően könnyű és tiszta , kellemes arányban a housestyle mézes , citrusos , zöldalmás aromái és a diós , fűszeres , sherrys jegyek . Nincs kérdés . Kiváló malt whisky !

A cégcsoport talán legnagyobb ismertséggel rendelkező márkája az Old Pulteney . Az igazán autentikus imázs mellett jellegzetes karakterekkel bír . Bár az alapsora évek óta standard ( minek is változtatnának rajta ha sikeres ?) de időről időre meglepik a rajongókat valami extrával . A brand aktív . Travel retail palackozások , szponzoráció és dedikált kiadások , a Pulteney élvezi az új irányt , ahol a vitorlák a régiek de a kikötők ahova eljut Wick flottillája, nagyon is modernek és kozmopoliták . Itt a standon dolgozók cinkos kacsintása mellett a poharamba a pár hónapja megjelent Old Pulteney 1990 került ( " hidd el, ez az egész Fringe legjobb whiskyje " -amit azért pár helyen még hallottam ) . Kóstoltam  már ezt a megjelenésekor és igen jóra értékeltem . Az érlelése érdekes , ex-bourbon hordó után olyan ex-sherry hordóba került a '90-es Pulteney , amiben korábban Islay szigetéről származó malt pihent . Az eredmény remek ! Igazi , klasszikus Pulteney egy kellemes arányban megjelenő extra füstösséggel . Pont ez az aroma hiányzik sokszor egy-két korábbi palackozásból nekem, de azt kell mondjam , sokkal jobban élvezem így , hogy azok a palackok felállnak egy bizonyos OP stílusban és van ez a limitált , plusz aromákkal turbózott variáns . Az Old Pulteney 1990 nagyon jó whisky , megéri az árát .

És ezek után visszavolt még az anCnoc sor ! Az anCnoc , ami alapjában egy nagyon kis visszafogott ,átlagos malt , ami ha esélyt kap azért olyan kiválóságokat tesz le az asztalra mint az anCnoc 22 Year Old . Ezt kértem a poharamba tőlük elsőként . Finom ,kekszes aromák . Mazsolás, citrusos ,selymes . Az oloroso szépen ad hozzá a bourbon élesebb karaktereihez . Tiszta , szép test , egy picike füst a tölgyhordóról és kellemes , mézes, fűszeres búcsú . Szép .

És ebbe a szépségbe talpalt bele az a cucc , ami ebben az évben az egyik legmeglepőbb megjelenés és számomra az év egyik legizgalmasabb maltja . A tőzegelt anCnoc . A Knockdhu Distillery sötét oldala . Tőzegelt anCnoc kb olyan meglepő , hogy Anita jogosan kérdezhetné : hát és ezt most így hogy ?! Hát úgy , hogy a fiatal , moderáltan tőzegelt ( 11 ppm ) Rutter nevű anCnoc egyszerre mutatta meg , hogy a sokat kritizált no-age -statement , vagyis a korjelölés nélküli , általában rövid érlelési idejű whiskyk világában igenis lehet jót alkotni . A whisky tényleg fiatal . De egyetlen percre sem kétséges , hogy mi a housestyle . A citrusos, almás, fűszeres Knockdhu ott van . És ott van a fanyar , dominanciára hajlamos tőzeg is . Ha a poszt elején azt írtam , hogy a Hepburn's Choice Talisker egy gázolajos overallban arcoskodó tanonc, akkor az anCnoc Rutter a zeneiskolából a térre focizni kilógó kissrác . Nem félt összepiszkolni magát és meglepő módon karakteres lett tőle . Sőt, az alapstílus is más tartalmat nyert általa . A Flaughter egy kicsivel magasabb fenoltartalommal bír , kicsit testesebb , jobban uralkodik a jegyeken a tőzeg . Igazi bátyja a kisöcsinek . A harmadik testvér, a Tushkar svéd internátusban . A projekt elég jól sikerült , a kritikák elismerőek voltak , remek volt a marketingesemény is ahol anno bemutatták . A standon pedig megsúgták , hogy a délutáni " half-time orange " nevezetű bónusz ital ( ez a rendezvény egy adott pillanatában egy felhangzó sípszó jelére kerül csak ki a pultokra, minden kiállító ilyenkor egy palackkal bont valami extrát, vagy nagyon koros kiadást , vagy új megjelenést , valami speciálisat ) az új tőzegelt anCnoc lesz . Persze , hogy nekik adtam a bónusz tikettem és meg is kaptam a poharamba a még meg sem jelent új cuccot . Az extra benne az , hogy ezúttal hordóerősséggel turbózzák fel az amúgy is szokatlan maltjukat ,így az eredmény nem lehet kérdéses . Nem jutott sok időm a tolongásban figyelni rá , de a hónap végén lesz egy elég izgalmasnak hangzó hivatalos bemutató , majd akkor referálok . Éjfélkor lesz a bemutató rendezvény - ha már sötét oldal - egy olyan bárban aminek az a neve , hogy Az Utolsó Szó . Ismét egy jó eseménynek hangzik , előzetesen annyit sikerült megjegyeznem az új maltról , hogy inkább a Flaughterre hajaz , jobban dominál a fiatal és erős , medicinális , nyers tőzeg mint a gyümölcsös housestyle .

Tovább haladva jelen volt két olyan pult , ahol nem időztem sokat . Az egyik a Pernod Ricard ( Aberlour , Glenlivet , egy-egy Longmorn, Strathisla és Scapa ,pár Chivas és Ballantines ) , a másik a Glengoyne Distillery (Glengoyne és Tamdhu ) volt. Semmi gondom velük , de a Pernod cuccai kicsit mára unalmasak lettek , ennek ellenére- vagy épp ezért - hosszú ideje tervezem , hogy újra nekiugrok egy teljes Aberlour sor kóstolónak . A legfrissebb kiadású hordóerősségű klasszikust , az Aberlour a'bunadh Batch 48 palackozást kóstoltam és nagyon finomnak találtam. De a komolyabb érdeklődés ezen a hétvégén részemről elmaradt . A Glengoyne pedig a tavaly bemutatott új felállásával szintén megér kicsivel nagyobb figyelmet , ezért ezt a standot tudatosan kerültem el . Majd rájuk még idén szerintem visszatérek itt a blogon . A Tamdhuval egyetemben .

Ahogy visszatérek a Whisky Fringe 2014 poszt folytatására is . Az első szekcióba ennyi bőven elég . A folytatásban jön az eredeti sötétség a Highland Parktól , komoly meglepetések a Ben Nevistől , klasszikusok a Gordon & MacPhailtől , pár megszokott stand , egy régi ismerős a Compass Boxtól , vagány Kilchoman maltok és barátságos GlenDronach -BenRiach cuccok .

( update : ma megjött a hivatalos eredmény a The Spirit of Whisky Fringe 2014 szavazásról . Az első díjat  az Old Pulteney 1990 kapta ! Jól súgtak tehát a pult mögül . A második helyen a Glenglassaugh 1978 végzett , harmadik a Ben Nevis 21 year old Ruby Port lett . A sorrend a negyedik helytől a tizedikig : Highland Park Dark Origins , Ardbeg Uiegeadail , The Glenlivet 25 yo , Balblair 1990 , Kilchoman Small Batch , Bunnahabhain 18 yo és Glen Moray 25 yo Portwood finish . Többekről a poszt folytatásában lesz szó ! )

Fotók : saját képek , Royal Mile Whiskies