A 2014 -es Ardbeg Day egy újabb dizájn whiskyt hozott el nekünk . Ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk Islay legdivatosabb lepárlójától . Az aktuális téma , amire rámászott az Ardbeg , idén a football világbajnokság . A whisky neve Ardbeg Auriverdes . Csak elsőre tűnik erőltetésnek a tematizálás , mert az Ardbeg használt már sporttal kapcsolatos irányt a marketingjében . Már ahogy ők a maguk módján a sportot értelmezték 2012 -ben , az Ardbeg Day nevű single maltjuk megjelenésekor . Akkor az olimpiára hajazva , ardbeges stílusban mocsármerülés , párlatcsempészet , birkahajítás és hasonló versenyszámokkal turbózták fel a whisky bemutatásának eseményét . Idénre maradt a foci , ami elsőre sokkal szolidabban hangzik mint a birkahajítás . A valóságban persze ez is egy agyament ardbeges történet lesz . Az 2014-es Ardbeg Day sporteseménye a Peat Football , a tőzegfoci , ahogy azt Islay szigetén űzik . Ne szépítsük . Ez egy sárdagonyázós labdakergetés , ahol az idő előrehaladtával a játékosok tiszta dzsuvásak lesznek , és ezzel arányosan lassan be is basznak a meccs végére.Elsőre tűnhet úgy , hogy ezek a mellékszálak mentik meg az Ardbeg whiskyket és teszik az év egyik legszórakoztatóbb , legfontosabb whisky bemutatójává az Ardbeg Napokat . A valóság azonban az , hogy a sztereotíp viszolygások ellenére az adott Ardbeg maltok jók . A sport jegyében idén összemérem a két atlétát . A 2012-es Ardbeg Day palackozást az idei Ardbeg Auriverdes palackozással .

Sokan vallják , hogy ezek a modern Ardbeg malt whiskyk amolyan éretlen , pénzcsináló , átlagos whiskyk , amik igen távolra kerültek attól , ahogyan az Ardbeget megismerte az értő , rajongó közönség . Visszasírják a hetvenes évek palackozásait , rajonganak a megfizethetetlen single cask kiadásokért , sóhajtozva emlékeznek a korjelölt régi Ardbegekre . Fitymálják az új kiadású Uiegeadailokat , bezzegeznek a korai Glenmorangie - éra első tíz éveseivel . És nagy részben igazuk is van . A 70-es évek Ardbegje más volt , a single cask kiadások ritkák , drágák de valóban kimagaslóak , a 17 éves Ardbeg igenis remek whisky , a régi Uiegeadailok hordóarányában több volt az érett sherry hatás és a 10 éves modern Ardbeg letarolta a piacot . Mind igaz . De vakok lennénk , ha nem látnánk be , hogy a változások nem mindig csak a raktárkészletek hiányából , a pénz diktálta elvárásokból erednek . Vannak olyan változások amiket a szakmaiság igényel és persze olyanok is , amiket a gazda stílusa . Az Ardbegnél véleményem szerint ennek a két iránynak a kombinálása zajlik . A Bill Lumsden vezette kreatív szakmai vonal megfelel a Louis Vutton - Moet Hennessey tuljdonosi körnek . A sokszor patikamérlegen adagolt szakmai finomságok piperkőcködésnek hatnak , de a gazdák ahelyett , hogy ezért megfednék a mestert , támogatásukal még bátorítják is . Aztán jönnek a marketingesek , akik a fenti agymenéseikkel és egy elképesztően jól eltalált ardbeges hangulattal beviszik a hátukon mindig az aktuális Ardbeg whiskyt a világ figyelmének középpontjába . Aztán jön az igazi megmérettetés , amikor a palackokból poharakba kerül a nedű . És a világ véleményformáló whiskyfanatikusai , elhivatottságuktól túltelve cinikus , fikázó mondatokkal a fejükben leülnek, hogy megírják a népnek kóstolási jegyzeteiket . Aztán az első kortyok után elcsendesednek . Mert továbbra is igaz minden , hogy a 70-es évek , meg a régi Ooogie-k , meg az egyebek , de kiderül , hogy az aktuális Ardbegek egyátalán nem rosszak . Nem szolgálnak rá arra, hogy lenézzük őket , csak mert nagy körülöttük a felhajtás , meg amúgy is fiatalok és persze drágák . Hát , sporttársak , ez van . Ez most egy ilyen whisky korszak . És az Ardbeg most ezt az irányt képviseli . Hála az égnek , egy olyan zsenivel a csapatában , mint Lumsden professzor . Az egyetlen hibaként részemről azt rónám csak fel és vallom, hogy itt lehet a modern Ardbeg és a hardcore rajongók közti igazi töréspont , hogy ezek a Lumsden bébiknek hívott Ardbeg single maltok olyan finom nüanszokkal operálnak , mint adott esetben egy hordó pörkölési erőssége , vagy mint idén a hordófedelek különböző pörkölési fokozata, egy ritka és nehezen használható sherry hordó alkalmazása , stb amit ilyen mennyiségben nem szabadna ráengedni a tömegekre . Mert egyenesen következik belőle ,hogy pénzcsináló termékké válik. Ha egy marsala finiselt Ardbeget egy igen limitált pár hordónyi mennyiségben , mint a lumsdeni kisérletezés egy darabját dobnák a nyilvánosság elé , a fanyalgók (akik közt valljuk be,tényleg vannak igen-igen jó ítészek ) sokkal elfogadóbbak lennének. Nem biztos, hogy nem kritizálnák meg a whiskyt , mert az továbbra sem a 70-es évek Ardbegje lenne , de kevésbé néznék le . Igy viszont ezek a nüanszokkal dolgozó ardbeges whisky kreálmányok a tömegek elé keülve elvesztik a finomságukat ( értsd az értő közeg limitáltságát ) és egy kommercionális , uniformizált italra kezdenek hajazni . Igy lesz szerintem egy érdekes ujjgyakorlatból lenézett, ám de sikeres produktum. És ez sokaknak szúrja a szemét . Mint irtam , én se vagyok már akkora rajongója a mai Ardbegnek mint pár éve is , de elfogadom ,hogy most ez a korszak van . Majd lesz másik is , jobb whiskykkel . Addig meg a lepárló történetének ezt a szakaszát kell ismerni és megitélni .Koncentráljunk a whiskyre .

Mielőtt belevágunk a kóstolásba , nézzük csak át , hogyan is néz ki az Ardbeg kínálat . A vezető malt a 10 éves Ardbeg . Gyakorlatilag a tíz éves whiskyk azok , amelyeknél először jelzik többnyire a kort a címkéken. Tíz éves whiskyt nevezhetünk akár fiatalnak is . Vagy klasszikusnak . A 10 éves Ardbeg egy verhetetlen whisky . Minden benne van ami egy whiskyben , különösen egy islay whiskyben benne kell legyen . A housestyle , az erő , a különlegesség , a dinamika , a dizájn . Az árról csak azért nem értekezek , mert az egész whisky világ árazási mechanizmusa változott az elmúlt 4-5 évben , de maradjunk annyiban , hogy az Ardbeg anno igen korrekt áron kinálta a vezető maltját . És szerintem még manapság is így van . A tíz éves után hasonló elismeréssel , kicsit nagyobb legendával a háta mögött ott az Uiegeadail ami egy hordóerősségű Ardbeg , részben sherry hordókból is házasítva . Hódító whisky . Az évek alatt talán fakult , de még mindig odaver bármelyik vetélytársnak . Nem is kicsit ! A Corryvreckan az igazi Ardbeg szörnyet ,a legendát , az Airigh nam Beist nevű palackozást váltotta le anno , és hozott egy kevésbé krémes , sokkal feszesebb , brutális erejű Ardbeget a palettára . Még mindig tekintélytparancsoló . A Corry már valahol az előfutára volt annak , mire számíthatunk , csak akkor nem figyeltünk oda rá . Sirattuk az AnB palackozást , kapkodtuk a levegőt az erejétől . Pedig a bourbon hordós érlelések vegyítése a francia tölgyhordókban érleltekkel már jelezték , mi az irány . Az innováció . Az az innováció , ami egy pillanatra megbillent a Blasda , a tőzegmentesnek hívott Ardbeg kapcsán ( valójában kb 8 ppm a fenoltartalma ) és ami majdnem bele lett rángatva egy Octomore ellenes kampányba a Supernova palackozások kapcsán . Jelzem , a Supernova , úgyis mint a Blasda ellenpólusa , egy 100 ppm fenoltartalmú Ardbeg volt , ami úgy nézett ki , bekerül az alapkínálatba . Megjelent 2009 -ben , 2010 -ben de utána elsikkadt . A hírek szerint idén visszatér a Supernova , aminek én nagyon örülök , mert ugyan a 2010-es már kevésbé volt megdöbbentően jó , de a 2009-es simán verte a hájpolt Octomore fenolbombákat . Azt hiszem , sokkal inkább belső , Ardbegen belüli szakmai kérdés volt az oka, hogy kihagyott a Supernova pár évet , mint az Octomore szép karrierje .

Ilyen alapsorral áll fel az Ardbeg tehát , ahol egyetlen korjelölt malt van a sorban , a többi innováció . NAS , no-age-statement , korjelölés nélküli whiskyk . A NAS fogalma szépen lejáratódott az évek során , mert a legtöbb lepárló valóban arra használta fel ezt a gumiszabályt (nevezzük így , hogy nem kötelező korjelölést alkalmazni ) és igyekezett eladni minden létező eladható , már whiskynek hívható, agyonmarketingelt italt . Ennek részben az olyan valóban innovatív lepárlók isszák a levét , mint az Ardbeg . Mert az Ardbegnél arról van szó , hogy egy szakember , egy elképesztően jó szakember kreál whiskyket . Persze, nyilván nem ennyire heroikus a dolog, nyilván a készletek , és igen az üzlet , és igen az elvárások de ettől még igaz , hogy sokkal inkább tettenérhető az Ardbegnél a kreativitás és a minőség együttes alkalmazása , mint egyéb lepárlóknál . Hiszen milyen alkalmi palackozásokat is köszönhetünk a Lumsden műhelynek ? A Rollercoaster ami egy évtizedet ölelt át azzal , hogy 1997 és 2006 közti években töltött hordókból lett házasítva , az Alligator  , ahol a hordó dongáinak különböző erősségű pörkölése hozott be egy nagyon érdekes és egyedi aromakombinációt , a Galileo , ami marsala hordóban töltötte ideje nagy részét és hosszú idő után jelölték a korát , pontosabban az évjáratot a címkézésen . A tény, hogy a Galileo egy agyonhájpolt whisky lett és még csak nem is volt kimagasló Ardbeg , nem jelenti azt , hogy a minősége , a tisztasága és az innovatív szándék ne lett volna meg  benne . Tavaly kijött az Ardbog , a manzanilla érlelés , amivel sokan nem dogoznak az iparágban és szerintem egy jól sikerült kombináció lett . És ott volt 2012-ben az Ardbeg Day , az első palackozás egy új projektben , az Ardbeg Nap zászlóshajójaként . Tőle indulunk most az Auriverdes felé , nézzük ,milyen is volt két éve a bemutatkozás .

Ardbeg Day 2012 / Exclusive Committee Release  56.7 %

A whisky nagyjából 10-12 éves , első és másodtöltésű bourbon hordóból került át hat hónapra ex-Uiegeadail sherry hordóba . Házon belüli finiselés tehát. Színe fakó arany . Két évvel ezelőtti emlékeimhez képest sokkal inkább a citrusos ardbeges stílus az első impresszióm , mint anno a tőzeg . Kátrány , gézkötöző , gyümölcsök , kis vaniliás lágyság és egy nem túl erős chilli. Jelentős tengeri aroma , a víz sós permete .És itt van ,igen, a tőzeg , komoran ,határozottan , kevésbé tolakodóan mint várnánk . Íze egy telt , komolyan tőzeges, kávés-nugátos , sherrys, erőteljes, klasszikus . Hamu , kávé , barnacukor , tengeri só . A lecsengésben magas kakaótartamú étcsokoládé , tőzeg . Kámfor , géz , medicinális száraz jegyek . A sherry hordó kapcsán igenis visszaköszön az Uiegeadail stílusa , egy komorabb , kevésbé kedves , visszafogottabb, de  szélsőségeiben hangsúlyos formában. Lassú ital , hatalmas erővel .

A Day palackozásban az egyetlen érdekesnek tűnő dolog volt , hogy bemondták , ex-Uiegedail hordóban finiselték . Aztán a whisky egy meglepően érett , súlyos , felnőtt Ardbeg lett . Megállta a helyét ott ahova kreálták és se azzal nem vádolható , hogy éretlen , se azzal , hogy rontana a housestyle reputációján . Mint egy fegyelmezett atléta , aki beszáll a meccsbe amikor kell és lehozza hiba nélkül a derbit . 2012-ben , amikor először kóstoltam , szerettem a Day palackozást , most két évvel később inkább elismerem és tisztelem . Jó whisky .

Bár nem terveztem , de a sor így teljes , nézzük meg a 2013-as Ardbeg Day palackozást , az Ardbogot is .

Ardbeg Ardbog  52.1 % / Ardbeg Day 2013 Release

Ex-bourbon és manzanilla házasítás . Színe szép csillogó réz , bronzos-narancsos árnyalattal . Illatában olajos , kátrányos műhelypadló . A gyümölcsök kevésbé tudnak előtörni a sós ,szenes ,néhol száraz csonthéjasok dominanciája alól . Íze egy szép komplexitásban vonultatja fel a gyümölcsös és édesebb aromákat az extrém sós , földes , mandulás , tőzeges aromákkal . Kellemes fűszeresség , elképesztő egyensúly és a só mint egy keret teszi egy nagyon jó itallá az Ardbogot . Lecsengése hosszú , sós , csipetnyi gyömbér , füst és égetett cukor . Pontosan megfelel annak az iránynak , amivel a Day bevezette az "Ardbeg Nap" projektet . Korrekt , élvezetes , meglepően egyben lévő Ardbeg egy érdekes extrával . Esetünkben a sóval .

Szerintem, az Ardbog ha nem is kimagasló whisky , de egy igen jó példája annak az iránynak , amely a mai Ardbegre jellemző . Csipetnyi finomságokat kell észrevenni benne , hogy összeálljon egy , a szó pozitiv értelmében vett egyszerű , hatásos  whiskyvé . Nekem tetszik , a manzanilla miatt . Jó Ardbeg .

És akkor jöhet a nap főszereplője !

Ardbeg Auriverdes  49.9 %  / Ardbeg Day 2014 Release

Az idei Ardbeg Nap whiskyje egy bourbon hordós érlelés , amelyik olyan hordókban pihent , ahol a hordók fedőlapjai különböző erősségű pörkölést kaptak . Arany szín . Füstölt szalonna . Füstös,kátrányos . Vanília rakomány egy kikötőben . Kis citrus és citrom héj . Egy forgácsnyi arabica . Íze kezdetben édes , visszafogott , továbbra is füstölt áruk , egy kevés barnacukorral . Aztén bejön egy száraz tőzeg , határozott fenolos -medicinális jegyek . Szépen kihúzza magát , nem egy bohóckodás ez a whisky . Kicsit mono , mint a legtöbb dizájn Ardbeg, de ezt én egyfajta feszes , határozott ,követhető aromasodrásként értékelem , ami szépen végigvezet minket egy klasszikusan felépülő illat és íz kombináción . Lecsengése hosszú . Kakaó , szénpor ,fenol ,orvosi géz . Korrekt ital.

Lényegében sok különbség nincs egy alap 10 éves Ardbeg érlelése és az Auriverdes közt . Talán pár év az előbbi javára plusz a hordónkénti két , pörkölésében eltérő fedőlap . De már ez is elég ahhoz , hogy mutasson valami különbséget . És pont ezek azok a nüanszok , amikre kell,hogy jusson időnk figyelni, vagy felhasználni az információt az ítéletünkben , amiket a poszt elején említettem . Ha nem viszi el a figyelmünket a tőzegfoci , a hipszter marketingesek játszóterévé vált branding , a lumsdeni zsenialitás és az üzleti megfontolások bulvárosodása , akkor egy Auriverdes egy korrekt , a 10 éveshez közelálló , annak olajosságát egy mosolytalan fenolossággal , az innováció becsempészte mokkás , vaniliás kombóval helyettesítő igazi , tiszta, modern Ardbeg . Nem, az Auriverdes sem kimagasló Ardbeg . Ahogy az Ardbeg Day projekt és az azóta megjelent maltok egyike sem . De továbbra is azt mondom , kezeljük az egészet egy szakaszként , ami valami után és valami előtt aktuálisan képviseli a lepárlót , fogadjuk el , és figyeljünk az ezekben a whiskykben rejlő apró értékekre . Csak egy egészen kicsit kell megerőltetnünk magunkat hozzá . Ne a 70-es évekbeli palackozásokhoz hasonlítgassuk ,hanem a 10 éveshez . Az egy elég erős alap , hogy a 2012 óta megjelent Ardbegeket a tíz éves mutációjaként , alternatíváiként kezeljük . Az egyetlen amiért az ardbegesek tényleg bekaphatják , az az , hogy egy viszonylag egyszerű ötlettel végrehajtott érlelésből egy a tíz éveshez képest majdnem dupla áras malátawhiskyt kreáltak az Auriverdesből .

Ennyi lett volna a 2014-es Ardbeg Day kóstolóm és az Auriverdes teszt . Mivel 17 éves Ardbeg nem lesz , pedig idén lenne aktuális a 97-es Glenmorangie hatalomátvétel után , maradnak még pár évig a dizájn Ardbegek . Sajnos , az idő haladtával egyre hangosabbak a gunyoros megjegyzések a lepárló felé . Magam is osztom ezeket néha . De csak ismételni tudom magam . Hiszek abban , hogy ez csak egy periódus . Még mindig elhiszem . És amíg nem lesz egy más irány , addig megveszem , megkóstolom , megfigyelem és konstatálom mi az épp aktuális Ardbeg . Ilyen egyszerű . A focit gólra játszák .