A kiüresedett tradíciók korában örömteli minden olyan törekvés , ami ha a gyakorlatban kevésbé is , de a kollektív emlékezetben fenntart olyan tevékenységeket amiből egyszerre világlik ki a humor , a hagyomány , a letűnt idők lassúsága , a termelés és minden egyéb tevékenység emberléptékű hőskora , a szolidaritás . Ha már italkultúrával foglalkozó blog lennénk , említsük meg , hogy a fenti fura kategorizálásba simán belefér a disznóölés előtti szakralitássá kinevezett pálinka áldomás , hogy csak hazai pályán maradjunk . A skótok - és azt hiszem minden olyan nemzet , aki valamilyen formában alkoholt készít évszázadok óta ,legyen az bármilyen fajta is - természetesen tucatnyi olyan hagyománnyal büszkélkedhetnek ami az iváshoz kötődik .

A Glengoyne Distillery saját történeteként tárta a világ elé pár éve , hogy közel másfél évszázados históriája során ők bizony keményen elnézték ha az alkalmazottaik munkaidőben ittak . Sőt , az ivás része volt a munkahelyi juttatásnak . Mindezt persze összekötötték azzal , hogy így egyben letudták a minőségellenőrzést is . Praktikusan megközelítve , több mint valószínű , hogy a lepárló aktuális tulajdonosai így legalább valamelyest kontroll alatt tudták tartani alkalmazottaik alkoholfogyasztási kényszerét . A történet szerint a Glengoyne egyik alkalmazottja hetente egyszer kiválasztott egy hordót , amiből naponta háromszor volt jogosult három ujjnyi mennyiségben whiskyt vételezni a műszakban lévő állomány . Nagyidők voltak ezek a vastagujjóaknak ! Az idők során a jogosultság egyfajta kötelezettséggé vált ,köszönhetően pár szociálisan és egyéb jogok iránt érzékeny kádárnak , raktárosnak , lepárlósegédnek . Magyarul , ha már ez jár , akkor ha kell , ha nem , élni kell ezzel . Ha már jár . Ha már ingyen van . Ha már volt olyan balek  a tulajdonos , hogy elhitte , rendszerbe terelheti a munkahelyi alkoholizálást . Így a napi háromszori dramvételt szigorúan betartatták egymással a szakik . Ha az angyaloknak jár a jussuk , akkor az ember sem maradhat meg nélküle ! Az ilyen formán sajátos szakszervezeti szabadidős iszogatás része lett az idők során a whisky lepárlók történelmének . Ebbe a kontinuitásba kevert bele a modern idők szava azzal , hogy az újabb generációk akik felvették a munkát ebben a speciális egységben , kevésbé voltak szívósak mint apáik ,nagyapáik . Elsatnyult a klánok ifjabbik évjárata ,na . A kevésbé edzett fiatalok , segédek persze a "szakszervezet" erőteljes nyomására , na meg nyilván szolidaritásból is , akkor is elvették a napi három dramjukat , ha amúgy már a párlatok gőze bőven elég volt nekik az istenes beboruláshoz . Az ifjú titánok indirekt módon pusztították magát a tradíciót és felmenőik fizikai állapotát akkor , amikor a felvételezett whiskyadagjukat elfogyasztani nem tudván , azokat egy használaton kívüli teáskannába töltötték . A tapasztalt munkaerő azonnal felismerte a fiatalok satnyasága adta lehetőséget és még bátorította is őket, ha már a humánlefolyóba nem tudják leengedni a nedűt , kiönteni halálos bűn , ugyan gyűjtsék már össze abba az ütött-kopott réz teáskannába azt. Teázni meg nem bűn . Ugyan melyik munkavezető merne szólni, ha az amúgy utált angolok hagyományaiból félreértett sznobizmus ikonjává vált délutáni teázáshoz lenne kedve a munkásnak ? Ha nekik jár , az ébredő szociáldemokrácia fundamentumaként jár az a munkásnak is . Persze , a skót whiskylepárlók kevésbé voltak terepei ezeknek a szociális kardcsöretetéseknek , köszönhetően a whisky adta élmények uniójának . Együtt élvezte a whiskyt igazgató ,lepárlómester , kádár , udvarsepregető ,mindenki . A lepárlók egyfajta biztonságot ,megélhetést adó nagycsaládként működve , klánokból idővel indusztriális kommunává váltak . És élvezte mindenki a helyzetet . Amíg be nem köszönt egy új korszak , a munkafelügyelők , egészségügyi és biztonsági előirások paragrafusaiban élvezkedő bürokraták mutációjának korszaka . Hivatalosan búcsút intettek a lepárlók ennek a hagyománynak . Nem hivatalosan meg eltudjátok képzelni , hogy egy whisky lepárlóba felvonuló felügyeleti szerv szondáztat ? Na ugye.

A Glengoyne öltözőiben még van pár horpadt teáskanna . Ezek tiszteletére adta ki a főzde a Tea Pot Dram néven bemutatott hordóerősségű malt whiskyjét , exkluzív elérhetőséggel a lepárlóba látogató vendégek számára. Sorozatban a harmadik alkalommal jelenik meg a Tea Pot Dram , követve a 2011-es és a 2013-as palackozást . A klasszikusan fiatal sherry hordókból házasított maláta whisky hordóerősségű és természetes színű ,non chill filter és hozza a lepárló legszebb karaktereit . A whisky idén 59.4 % -os alkoholerősséggel került palackokba elsőtöltésű ( first fill ) oloroso hordókból . Egészen pontosan 5 butt típusú és egy hogshead méretű hordóból . A lepárlások 2004 és 2006 közt történtek , tehát alaphangon hét éves whiskyről beszélünk  ( lévén , hogy mindig a legfiatalabb korú whisky adja a lepalackozott ital hivatalos korát ) , rugalmasabb megfogalmazásban azonban ez 7-10 éves Glengoyne . Az összes kiadott palack szám 3484 darab . A whisky igazi fiatal sherry bomba ,benne minden klasszikus aromával .

Én a magam részéről ugyan egyszerre vagyok rendpárti és lázadó is , de a szeszfőzdékre vonatkozó szabályok tekintetében rugalmas intézkedéseket várok el a hivataloktól . Figyeljünk az emberre, hisz az életnél nincs nagyobb érték , de ha valaki hozzá merne nyúlni ahhoz a régi réz findzsához , letépem a karját ,kedves munkafelügyelet . De a whisky világában nincs helye az agressziónak . Inkább beszéljük át konstruktívan , hogy a hagyományokat életben kell tartani . Így, ahogy a Glengoyne is teszi. Teát valaki ?