Kettős érzésekkel fogadta a whisky világ a Bruichladdich eladását a Rémy Cointreau csoportnak . Valami véget ért , én is erre gondoltam akkor . De a progresszív út , amit a Laddie életrekeltői megálmodtak bő évtizede , valljuk be , magában hordozta a lehetőségét annak , hogy siker esetén bizony jön a nagy hal és benyeli a kisebbet . Szerencsés esetben ez is lehet progressziv változás . A Bruichladdich pedig bármit is húzott , az idő és a rajongók reakciója mindig őket igazolta . A Rémy megjelenése a lepárló történetében legalább olyan laddies dolog volt mint a szokatlan színek és palackformák , a meglepő maltok , az extrém és meghökkentő brandépítés . A jelek szerint ismét jó döntést hoztak az extulajdonosok . Az elképesztő összegért eladott lepárló és brand a Rémy Cointreau ígéretének megfelelően, megy tovább a megszokott úton , háta mögött immár az egyik legjelentősebb szeszipari cégcsoport adta lehetőségekkel . A kép azonban nem ennyire tiszta és egyértelmű . Felmerült , hogy a nem is túl régen bemutatott Laddie Ten ( az előző tulajdonosok 10 éves , mérföldkőnek szánt Bruichladdie palackozása ) kifutó termék lesz hamarosan és a helyére a korszaknak megfelelően egy NAS palackozás kerül . Ez nem is lenne annyira távoli a Laddie stílusától . Lentebb majd olvashatjuk Jim McEwan szavait , amiben nem nehéz felismerni a jövőre is értelmezhető utalásokat . Mások szerint egyszerűen nem elég a készlet egy 10 éves maltot az alapsorban tartani a Laddienál . Ebben is lehet igazság . Főleg ,hogy a pletykák szerint a 16 éves és a 22 éves kiadás is elköszön . De ezek egyelőre pletykák , a Rémy egyelőre cáfolt . Meglátjuk , mit jelent a progresszió az ő értelmezésük szerint . Egyelőre mi fókuszáljunk a biztosra .

A legújabb Bruichladdich sor mellett az új gazda hamarosan bemutatja a lepárló első travel retail szegmensbe szánt palackozásait is . A whiskyk az ismertek , ahogy fentebb említettem, viszik tovább a stílust . A dizájn maradt , talán egy picikét visszafogottabb a kommunikáció, de a világ legtőzegeltebb maltjért rajongók továbbra is megkapják a fenoladagjukat az Octomore révén , a Laddie gyümölcsösségébe beleszeretők továbbra is élvezhetik a klasszikussá vált unpeated islay karaktereket és a hagyományok iránt elfogultak tovább követhetik a lepárló és a körülötte élő közösség együttműködését a terroir stílusgyakorlatoknak szánt egyéb whiskykkel . Nézzük , hogyan áll fel a régi-új Bruichladdich sor !

Kezdjük azzal , hogy gratulálunk Jim McEwan mesternek , aki idén 50 éve , hogy elkezdett dolgozni a whisky világában . Évtizedek a Bowmorenál a kádárinasi belépőtől a menedzseri pozicióig , majd 2000-től visza a szakma igazi lényegéhez, a lepárláshoz a magánbefektetők által életre keltett Bruichladdichnál . Ezt a fél évszázados karriert ennél jobban boncolgatni sem érdemes hiszen annyi minden fért bele Jim bácsi évtizedeibe , hogy csak a díjait felsorolni is külön blogot igényelne . Nos, eme jeles évfordulón a Laddie új palackozásai hirtelen 50 % alkoholfokra lettek emelve . Persze a hivatalos indoklás az , hogy a több éves kutatómunka eredményeként kiderült , hogy az 50 % alkoholfok a legideálisabb ahhoz , hogy a Bruichladdich törekvéseinek megfelelően a terroir jelleg , az árpa igazi értéke teret nyerjen a whiskyben . Jim McEwan szavaival , a fiatal whisky viszkozitása gazdagabb, jobban egyben tartja azokat a komponenseket amiket később a tölgy felülír.Ezek pedig a párlat igazi ereje, az árpa olajossága,a desztiláció sajátosságaként felismerhető lágy gyümölcsösség . Fogadjuk el ,hiszen ha Jim McEwan mondja, tilos kételkedni . Ez van, ő zseni. A Mester elmondása szerint ezzel az alkoholfokkal a fiatal és aromákban gazdag whisky tökéletesen megmutatja a provenance jelleget , mielőtt az átlényegülne a tölgyhordó és az évek hatására egyéb aromákká . És ez volt a cél  a Laddienál , hogy a modern , innovativ (és saját bevallásuk szerint sokszor elég rögös ) út mellett megmutassák a helyi értékeket . Skótot és azon belül az Isle of Islay-ra jellemző jegyeket. Ennek megfelelően a klasszikus  Bruichladdich Scottish Barley lett az új palackozások vezető maltja . A bevezetőben említett pletykák szerint ez a whisky hivatott átvenni a Laddie Ten szerepét , ha utóbbi valóban kikerül az alapsorból . Ne vegyük még készpénznek . A forma , a dizájn mindenesetre az ikonikus Laddie , ebben nincs hiba . Amerikai tölgyben érlelték ,hasonlóan a Laddie Ten palackozásokhoz . Az alkoholfok mint már említve lett , 50 % -os , természetesen se szinezék, se hűtve szűrés nem lett igénybevéve .

A következő 50 fokosra emelt maláta whisky még a skót árpából készültnél is egyedibb , lévén az alapanyag a lepárlótól nem túl távoli farmról származik . ( bár emlékeim szerint a Dunlossit Farm edition is 50 fokos volt ,nincs új a nap alatt ). Ez a széria sem új , korábban már megismerhettünk farmokat Islayról a Laddie interpretálásában . Most a Rockside Farm a soros . 2007 -es évjárat ,terroir jelleg , mi mást mondhatnék még róla ? Egy érdekes sorozat , ha valaki követi . Jó, hogy van ilyen is és jó , hogy a Laddie régi brigádja van a dolgok mögött .

A harmadik palack szintén teljes egészében skót árpa felhasználásával készült . ( Sokan azt hiszik , attól , hogy a whisky skót , minden alapanyaga az . Ez sajnos nem igaz , nincs annyi árpa a Királyságban , főleg nincs Skóciában , ami elég lenne az éves whiskytermelés igényeihez . Az árpa kérdését nem is szabályozza egyetlen reguláció sem szakmán belül így a helyi cuccok mellett a lepárlók használnak cseh, német, skandináv, németalföldi, stb árpát is . A Laddie Scottish Barley sorozata ilyen szempontból tehát tényleg unikum. Az Islay Barley , a terroir jelleg és a helyi kötődés révén még különlegesebb. Bár a Kilchomannak van islay barley kiadása, a Kilchoman is és a többi islay lepárló is a Port Ellen Maltingstól szerzi be az alapanyagát, akik viszont főleg külföldi árpát malátáznak )

Ez apalackozás a lepárló tőzegelt variációja, a Port Charlotte egy újabb adagja lett . 40 ppm fenoltartalom , 50 % alkoholfok , amerikai tölgy érlelt .

A negyedik bemutatkozó egy régi sikertörténet újabb fejezete . Ez a Black Art 4th Edition . Ez a fura megjelenésű , titokzatos malt whisky továbbra sem fedi fel ki is ő valójában . Csak Mr. McEwan tudja mit kevert össze nekünk a Laddie készleteiből . Amit tudunk ,hogy a bourbon hordók után a whiskyk különböző boros hordókban pihennek ,mielőtt az aktuális Black Art palackozáshoz kiválasztja őket a mester . A Black Art még egy pluszt hordoz magában . Ez a sorozat jellemzően idősebb Laddiek keveréke . Volt már 19 éves , 22 éves verzió is és a hírek szerint a 4.-ben sincs fiatalabb malt whisky mint 20 éves. Az alkoholfok 49.2 % -os.

Tovább folytatódik a szupertőzegelt kategória egyetlen résztvevőjének is , az Octomorenak a története . A fenoltartalom picit finomodott az 5.kiadás óta , ezúttal 167 ppm-nél megálltak . Az alkoholfok 57 % -os , ez a whisky is skót árpára épült .

Ezek a whiskyk viszik most a Bruichladdich nevét tovább . Láthatjuk ,hogy mind NAS, azaz korjelölés nélküli , skót árpából készültek ( talán a Black Art lehet kivétel mindkét kitétel alól ) . A kettősség továbbra is érdekes kérdéseket vet fel . A "no age statement" palackozások erősíthetik a pletykákat a 10 éves és társai korai búcsújáról , ellenben a skót és a helyi árpa felhasználása eléggé leszűkíti az előállítható mennyiséget . Előbbi segítheti a Rémy Cointreau profit törekvéseit , utóbbi kevésbé . Szóval az egész olyan bruichladdichosan rejtélyes . Jól áll nekik . Ha ez koncepció . Szerintem csak részben az . Továbbra is nyitott kérdésként kezelném , mit hoz a RC korszak a Laddienak . Annak ellenére, hogy a fenti whiskyket nagy megelégedéssel fogadtam és örvendtem a kontinuitásnak .

Az viszont már egyértelműen a Rémy Cointreau igénye, hogy a global travel retail szegmens aranybányájába a Laddie is belevágjon a csákányával . Ennek megfelelően a jövő hónapban bemutatják a lepárló történetének első hivatalos GTR sorát . Ezek a whiskyk a fenti alapsorra épülnek, exkluzív kiadások , a speciális piacnak megfelelő apróbb változásokkal .

Egy literes kiszerelésben vezeti fel a sort a Laddie Classic Organic Scottish Barley . Itt van a Black Art 4th Edition is . Az Islay Barley kategóriában egy 2006-os Bere kerül a polcokra ( 50 % ) . A bere árpa, a viking korok ős-árpája nem ismeretlen a rajongóknak . A Bruichladdich egyike volt annak a két lepárlónak amelyik részt vett a bere projektben ( a másik az Arran Distillery volt ) . Ez a régi árpa igazán kis mennyiségben termelt cucc, ennek megfelelően a belőle készült whiskyk is limitáltak . De az igazi érdekessége nem a mennyisége, még csak nem is a minősége . Csupán a tény, hogy milyen árpáról van szó . Én kedvelem az ilyen stílusgyakorlatokat,örültem az Arran Bere-nek is és a Laddie bere palackozásának is . A sztorija miatt simán belefér az ajánlásaimba ( Barman's Choice ) . A travel retail szelekció következő palackja egy 11 éves Port Charlotte . Ez a hetedik PC palackozás a Bruichladdichtól . A tőzeges whisky neve ezúttal Port Charlotte PC11 Éorna Na H-Alba . Az alkoholfok 59 .9 % -os .

A legérdekesebb tagja ennek az új sornak kétségtelenül az Octomore 6.2 . A O6 cognac hordóban utóérlelt verziójának 58.2 % alkoholfoka , a legendája és a konyakos érlelés miatt tuti siker lesz . Alapvetően az Octomore mutációk ( a 2.2 Orpheus Chateu Petrus , a 4.2 Comus sauternes utóérlelt verziók ) nagyon nagyon komoly whiskyk . A 6.2 ennek megfelelően jót ígér . Az Octomore alapérlelési ideje alatt francia tölgyből készült hordóban pihen .Ezután kerülnek a gondosan kiválasztott, minőségi francia boroshordókba . Jó hír , hogy az auld alliance szellemében hamarosan jön az Octomore 6.3 Islay Edition is, ami Islay szigetén termett árpából készült .

A posztban bemutatott whiskyk árai megfelelnek a korszaknak ahol a whisky piac tart. A korábbi Bruichladdich árakhoz képest sincs hatalmas eltérés . A Rémy Cointreau révén a Laddie most bekerül a nemzetközi travel retail szeszkínálatba, ami jó és nyilván találkozik a tulajdonos igényeivel . Egyelőre ápolják tovább a Laddie stílusát is, a pletykák pedig majd kiderül milyen formában igazak . Az meg , hogy az ember nem tud egyértelműen állást foglalni a Bruichladdich kapcsán , hogy most ez jó lesz e nekik vagy sem, abban semmi meglepő nincs.

A Laddie a progresszív út pionírjaként pontosan erről a megosztó , kiismerhetetlen irányról szól . És ezért szeretjük . Vagy nem . Vagy most akkor ezt így hogy...?