2008 - ban az akkor még friss cégnek számító , bár szakmai hátterével komoly elismerést kiváltó BenRiach Distillery megvásárolta a GlenDronach szeszfőzdét és ezzel egy azóta is tartó sikersztori alapjait rakta le . Szintén ebben az évben egy befektetői konzorcium lehetőséget látott egy akkor már közel két évtizede termelésből kivont lepárlóban, a portsoy-i Glenglassaugh Distilleryben . A két életre keltett whisky illetve lepárló az azóta eltelt években más utat járt be, de most a sorsuk találkozik. A BenRiach a a hétvégén bejelentette , hogy megvásárolta a Glenglassaugh Distillery -t .

A GlenDronach márka mindig is nevezetes volt a minőségi sherry hordós érleléseiről . Egy pár évtizedes visszaesést követően a lepárlót megvásárolta a BenRiach és a GlenDronach pár év alatt top distillery lett . Nem csak visszaszerzte hírnevét , hanem azt hiszem kimondható , hogy a sherried maltok közül is kimagaslik . Pedig a Macallan , Glenfarclas vagy akár a Dalmore , a Balvenie bár mind-mind saját vonalukat viszik , komoly versenytársak . Voltak .A hétköznapok megítélése alapján a GlenDronach vezető whisky . Köszönhető ez a BenRiach elhivatottságának és dinamikus üzleti stílusának . Új, néha egészen furcsa célpiacokat kerestek a brandnek , remekül hangsúlyozták az értékeikett, jó arculatot építettek és persze kiváló whiskyket készítettek .

Ezt az utat kínálja a BenRiach mostantól a Glenglassaugh whiskynek is . Ismert volt ez a márka is, volt pár független és pár régebbi hivatalos palackozás a piacon tőlük  de a lepárló tényleges életrekeltéséhez ezek kevesek voltak . Jött egy jól kiválogatott szakember gárda , akik tudással,energiával, nagyon emberi hozzáállással elkezdték az " új " Glenglassaugh párlatokat készíteni . A Glenglassaugh kapcsán mindig volt egy olyan érzésem ,hogy aki megvásárolta az később magára hagyta őket . Sokkal inkább tűnt úgy , hogy a márka életrekeltése csak az ott dolgozóknak számít , az ő fanatizmusuk viszi előre a dolgokat  . Persze ez csak a látszat lehet , hiszen nyilván nem vette volna meg őket anno egy cég ha nem láttak volna bennük fantáziát . Igaz , azt csiripelték a verebek akkoriban , hogy unatkozó orosz milliárdosok mögött álló cégcsoport vette meg a lepárlót . Fogalmam sincs mi az igazság , de a BenRiach most megvásárolta a Glenglassaugh-t és pontosan azt fogja mögé tenni , amit eddig valahogy látványosan hiányoltunk a 'glassaugh kapcsán . Odafigyelést, bejáratott piacokat,tapasztalatot, infrastrukturát , szakmai hátteret a befektetők részéről .

A vásárlás azonban sokkal inkább egy komoly stratégia része , mint érzelmi kérdés . A Glenglassaugh két évtizednyi állás után pár év alatt képes lett arra , hogy egy millió liter szeszt állítson elő egy évben . Ez pedig egy dinamikusan fejlődő cégnek már vonzó . Nem hatalmas, de ideális lépés  egy cégnek mint amilyen a BenRiach, akik be is vallják , hogy a whisky jelenkori aranykorszakában létfontosságú , hogy ne csak kielégítsék a távol-keleti ,ázsiai ,orosz,amerikai piac igényeit , hanem készen álljanak még többet eladni . Általában ez az a pont ahol győzedelmeskedik a financiális motiváció és a termelés jó része az olcsóbb, rentábilisabb, mennyiségében is jelentősebb blendek felé fordul . A BenRiach kapcsán talán ettől nem kell tartanunk . Ők a Glenglassaughnak azt a pályát szánják , mint a GlenDronachnak . A történet kifutása azért lesz nagyon érdekes , mert a Glenglassaugh egy nagyon más stílusú párlat ,mint a jellegzetes GlenDronach karakter . Már megjelentek az új éra első Glenglassaugh single maltjai ,lásd a Revival és a teljes bourbon hordós érlelés, az Evolution , kijöttek pár komoly,koros single cask kiadással a kis készletükből , már bemutattak egy prémium kategóriás válogatást és a new make spirit általuk került igazán vissza a piacokra mint önálló ,eladható termék .

A Glenglassaugh maroknyi csapata most kapta meg igazán az elismerést .Most, amikor a BenRiach megvette a lepárlórt . Ezzel a meglepőnek tűnő de nagyon is átgondolt vásárlásával már három lepárlót birtokol a BenRiach és szorosan zárkózik fel a skót whiskyipar második vonalához . Bár az éves termelésük összesen (már a Glenglassaugh-val ) nem éri el az 5-5.5 millió literes kapacitást ( a Caol Ila önmaga pl 6.5 millió literre képes ) és ezzel még a " kicsik" közé tartoznak , minőségben máris óriások . De legalábbis nagy az esély rá , hogy valóban azok is legyenek .

Sok sikert az új tulajdonosoknak, a Glenglassaugh csapatának pedig hatalmas riszpekt , hogy elhozták eddig a pontig ezt a távoli ,szerény kis lepárlót .