A Massandra kapcsolat . Elsőre úgy hangzik mint egy átlagos akciófilm vagy egy krimi címe . Szinte láttam magam előtt a hetvenes években népszerű bűnügyi regények borítóját , azt a fekete fedőlapos, Európa kiadó által jegyzett szériát. De aki kicsit is járatos a nemzetközi italkultúrában az pontosan tudja, hogy mire utal a név . Abban nem tévedtem azonban, hogy a Massandra kapcsolat krími . Nem , nem helyesírási hiba. Krími . Na nyomozzuk ki , mi is van a név mögött .
Van egy olyan legenda , hogy pár évvel ezelőtt orosz milliomosok egy szintén orosz, autós magazin szervezésében egy komoly márkájú járművet teszteltek épp az Egyesült Királyságban , amikor Skóciában autózva természetesen megkívánták a helyi whiskyt is . Rövidre fogva , a kóstoló után azonnal szerelembe estek a single malt whiskyvel és a modern orosz folklórnak megfelelően azonnal közölték, hogy nekik kell egy saját...lepárló ! Megbízottjaik gyorsan körbenéztek a piacon és javaslatot tettek egy észak-keleti , szinte már elfeledett , évek óta bezárt lepárló megvételére . Ez a lepárló volt a Glenglassaugh Distillery .
Ez persze lehet, hogy csak egy urban legend , őszintén szólva fogalmam sincs igaz e . Egyszer kérdeztem egy illetékest a dologról , de udvarias kitérő választ kaptam . Ami tény , hogy 2008-ban a hollandiai székhelyű Scaent Group nevezetű befektető csoport megvásárolta a lepárlót . Érdekesség, hogy a Scaent főleg az energetikában , telekommunikációban van otthon, gyakorlatilag semmi de semmi köze a szesziparhoz . Talán ez valamit azért elárul arról , hogy a legendáknak lehet e alapjuk vagy sem. Mindenesetre a Scaentnek hatalmas köszönet , mert visszahoztak az életbe egy 1986 óta bezárt lepárlót .
A Glenglassaugh korábbi tulajdonosa az Edrington volt, előttük pedig az Edrington jogelődje birtokolta . Mivel a Glenglassaugh-hoz használt víz nagyon kemény, kalciumban gazdag, ezért kisebb problémákat okozott megfelelően kihasználni a lepárló adottságait a főleg blendekben utazó tulajdonosnak . A Glenglassaugh whiskyje erősen gyümölcsös illatú és ízű , szemben a blendekhez keresett lágyabb, könyedébb speysiderekhez képest . Ilyen típusú felföldi maláta whiskyből azonban már volt a korábbi tulajdonosnak a Glenrothes és a Tamdhu .Az évek alatt próbálkoztak azzal, hogy megváltoztatták a Glenglassaugh lepárlóüstjeinek méretét , kísérleteztek azzal, hogy a Glenrothes vizét használták fel ,végül egy vízlágyítót is üzembe helyeztek a portsoy-i lepárlóban, hasztalan .Üzleti szempontok alapján végül a Glenglassaugh-ot bezárták . Az iparág egyik neves szakembere , Stuart Nickerson évekig dolgozott ennek a tulajdonosi körnek , többek közt a Highland Park Distillerynél is és hozzá tartozott a főleg raktározási feladatokra meghagyott Glenglassaugh lepárló is . A szakember később az iparág másik szereplőjénél is fontos szakmai munkát végzett de 2004-ben Mr. Nickerson elhagyta akkori munkaadóját, a William Grant & Sons-t és saját vállalkozásba fogott . Ő volt az a szakember aki befektetőktől azt a felkérést kapta , hogy hajtson fel egy eladó lepárlót, aminek megvan a megfelelő hírneve , nem új építésű és van bizonyos mennyiségű raktárkészlete . Stuart végül a Glenglassaugh-ot javasolta , mivel ismerte a whisky adottságait és mint korábbi felügyelője a lepárlónak tisztában volt az abban rejlő lehetőségekkel . 2008 februárjában aztán megköttetett az üzlet , az Edrington eladta a Scaentnek a Glenglassaugh Distilleryt . Az új tulajdonosok pedig egyből felkérték Nickersont, hogy vegye kézbe a dolgokat és vezesse sikerre a lepárlót . A régi-új menedzser elkezdte toborozni a csapatát és megszerezte lepárló menedzsernek a Glenmorangienál 12 évet eltöltő Graham Eunsont , kereskedelmi igazgatónak Ronnie Routledge-t aki a legnevesebb független kereskedőházaknál szerezte tapasztalatát ( Duncan Taylor, Gordon and MacPhail ) . A Glenglassaugh kicsi készlettel bírt az újranyitáskor, alig pár száz hordó whiskyjük volt . A kis cégeknél szokásos humán erőforrással és a cash flow-val kapcsolatos rizikókat megpróbálták innovatív ötletekkel és a raktárkészlet legidősebb maltjainak exkluzív ( értsd roppant drága) módon való értékesítésével csökkenteni . Kellett a bevétel . De a Glenglassaugh köszönhetően a tapasztalt és megfontolt szakembereinek sokkal elegánsabban csinálta , mint hasonló méretű vetélytársai . A new make spirit sorozatukkal megcélozták a koktél piacot , az alapsorukban kiadtak egy igazán szép korú , szépen dizájnolt triót , megjelentettek egy single cask sorozatot a lepárló korábbi menedzsereinek tiszteletére , elkezdték az octave programjukat és komoly érdeklődői kört szereztek a privát hordó projektjüknek . Mindezek mellett a Glenglassaugh fentartja a családias, barátságos karakterét . Nem csak az példázza ezt ahogy a tradicióikat erősítendő kiadták az ex-menedzsereiknek dedikált single cask szériát, hanem legújabb sorozatuk, a Choosen Few, az aktuális csapat összes tagjának egyedi választása alapján folytatja is ezt a stílust és teremt ezzel hagyományt.
Idén megjelent az első " saját " időszakuk alatt előállított és érlelt whiskyjük , a 3 éves Revival , ami meglepően jó kritikákat kapott fiatal kora ellenére .Ennek a whiskynek még idén megjelenik egy Evolution nevű variációja , 6000 palack mennyiségben , amit a Tennessee államban található George Dickel Distillery ex-bourbon hordóiban érleltek teljes egészében .
És most értünk el a bejegyzés eredeti témájához .
Pár hónappal ezelőtt a Glenglassaugh kapcsolatai révén sikeresen megszerzett pár boros hordót a Krím-félsziget világhíres borászatától , a Fekete-tenger partján megtalálható Massandra borászattól . Ez a cég arról nevezetes , hogy valaha a cárok beszállítója volt , főleg desszert borokat és erősített ( fortified ) borokat készít . Még nem adtak ki hordót a kezükből semmilyen utóérlelésre (hm,azért gyanús ez az urban legend az orosz milliomosokról,nem?:) , most mégis megtették . A Jalta környékén található Massandra a Krím legrégebbi borászata , több mint 110 éve termel . Most öt hordót szerzett be tőlük a Glenglassaugh és kiadott egy egyedi single cask sorozatot , igen érdekes utóérleléseikből . Összesen 1349 palackot sikerült megtölteniük és ezzel egy valóban exkluzív,limitált sorral lepték meg a whisky világot.
GLENGLASSAUGH THE MASSANDRA CONNECTION SINGLE CASK RELEASES
A dizájn a megszokott , egyszerű de elegáns . A whiskyk pedig :
Glenglassaugh Massandra Connection - Madeira Style Finish : Ez egy 33 éves whisky ,44 % abv , összesen 437 palack kerül belőle piacra . A domináns karakterei természetesen a madeira sütemény mézes, édes jellegzetességeit , mazsolás és gyömbéres fűszerességet mutatnak . Párosítva a Glenglassaugh gyümölcsösségével ez a whisky minden bizonnyal igazi gazdag élményt nyújthat . Az ára 350 font .
Glenglassaugh Massandra Connection - Sherry Style Finish : A whisky 39 éves , 53.3 % abv , összesen 328 palackot sikerült megtölteni belőle , az ára pedig 460 font lesz . Aromái édesek , telt trópusi gyümölcsök uralják az élményt . Intenzív és buja élmény, ahogy az alkotói jellemzik .
Glenglassaugh Massandra Connection - Muscat Finish : Szintén 39 éves ez a gazdag ,telt whisky, 44.1 % alkoholerősséggel ,összesen 308 palacknyi mennyiségben kiadva . Lime, szőlő , bogyós gyümölcsök és kevés csokoládé irja körül ezt a maltot , ára 390 font .
Glenglassaugh Massandra Connection - Aleatico Finish : Ugyancsak 39 éves single malt, 50.7 % abv . Jellegzetesen húsos, telt whisky, csokoládés ,édes jegyekkel gazdagon . A 341 palack darabonkénti ára 440 fontot kóstál .
Glenglassaugh Massandra Connection - Red Port Style Finish : A sor legidősebb tagja, a 45 éves , ára is ennek megfelelő, 690 font . Alkoholerőssége 50.2 %-os .A 372 palacknyi mennyiségben kiadott ritkaság zamatos szilva, áfonya , eper karakterekkel szédít .
Ez tehát a krími kapcsolat eredménye . Megint valami újjal , szokatlannal gazdagodott a skót single malt whisky világa . A Glenglassaugh pedig halad tovább azon az úton , amihez elengedhetetlen a magas szakmai hozzáértés, elhivatottság . Igazi színfolt lett a portsoy-i lepárló . Az orosz kapcsolat meg ? Nos, legendáktól függetlenül , ahogy a példa mutatja , gyümölcsöző .
