Egy kissé rendhagyó bejegyzés következik most a whisky blogon.Rendhgyó mert ilyen irányból még nem közelítettem meg a whiskyt soha,noha az az "ars poetica"-m a whisky körüli tevékenységemben,hogy mindig meglehet és meg kell találni azokat az érdekes pontokat amik kilépnek a hagyományos italajánlás sztereotípiáiból.Mindig keresem a lehetőségét,hogy úgy fűzzem bele a tudásom egy-egy whisky ajánlásba,ismertetésbe,hogy az vagy aktualitáshoz kapcsolódjon vagy olyan helyi értékekre,történelmi,kulturális tényekre épüljenek amikből senki nem gondolná,hogy le lehet vezetni egy whisky bemutatását.Egyfajta sztorizgatások amiknek a vége egy dram a pohárban.De vagyok annyira érdeklődő és igényes,hogy a fura vagy épp régi történetek mindig rendelkezzenek tényekkel,igazságokkal.Vagy valamilyen emberi nagysággal,a szó nemes értelmében.Ezúttal olyan dologra bukkantam amiben egyszerre van meg minden amit kedvelek ebben az életben.Történelem,mitosz,valóság,teljesítőképesség,közösségi szellem,kitartás.Remény,Ambició és Győzelem.

Egy nagyon rövid történelmi kitérővel fussunk neki akkor a posztnak.A 7.századtól már biztosan és valószínűleg korábban is a skót föld mindig is kemény,véráztatta,harcos vidék volt.A mai Skócia északi területein a piktek és a skótok,a környező szigeteken a normann hódítók,az alföldön pedig az angolszászok és a britonok csatáztak folyamatosan egymással.A 9.századra a skótok legyőzték a pikteket,az alföldi részeken pedig az angolszász feudalizmus kezdett berendezkedni.A harcos skótok szabadságuk egyetlen zálogaként a teljes függetlenségre törekedve,állandó angol ellenes gyűlöletüktől fűtve,élvezve a francia támogatást folytonos háborúkat viseltek az alföldiekkel.A legkomolyabb és legismertebb szabadságharc a Rettenthetetlen William Wallace nevéhez köthető aki végül elbukott,majd utána Robert the Bruce folytatta a harcokat váltakozó sikerrel.1314-ben a híres bannockburni csatában Robert legyőzte az angolokat és ez a csata meghatározta a következő pár évszázadot.Az országnyi terület északi,keleti részei,a Highland a rideg skót világot konzerválták a helyi társadalmi,történelmi hagyományokra épülve.Az alföldi részeken pedig egy urbánusabb,kvázi modernebb,birodalmibb stílusú élet zajlott az angolok felügyelete alatt.A skótokat is elérte azonban minden harcos nép átka,a széthúzás és az állandó örökösödési harcokban kivéreztették egymást.A 16-17.századra a vallási reformációval súlyosbított helyzet állandó és véres polgárháborús állapotokat hozott létre Skóciában.A történet vége az 1707-es parlamentáris unió Angliával,amikor a skótok feloszlatták saját parlamentjüket,cserébe az egyház és a skót jogrendszer védelmet élvezett.Rengeteg kísérlet történt arra,hogy a katolikus felföldiek a saját uralkodóházukat,a Stuartokat helyezhessék az egyesült birodalom élére,szemben az angolok Hanover-házi királyaival.A katolikus felföldiek támogatottsága azonban soha nem volt elég ahhoz,hogy ezt véghez is vigyék.A legkomolyabb harcokat a trónért James Francis Edward Stuart azaz az Old Pretender,az Idős Trónkövetelő folytatta,sikert azonban ő sem ért el.1719-ben Franciaországba száműzték.25 évvel később fia,az Ifjú Trónkövetelő,Charles Edward Stuart azaz Bonnie Prince Charlie elindult,hogy megszerezze a Stuartok örökségét,a trónt.Ez volt a leghíresebb jakobita felkelés Skócia történelmében.

Az ifjú herceg alig pár követőjével Franciaországból kihajózva partra szállt Skóciában 1745-ben.Miután partra szállt Eriskaynál, első dolga volt levelet írni a felföldi klánok vezetőinek,bejelentve nekik trónigényét és támogatásukat kérve a harchoz,ami az egyetlen útja lehetett csak annak,hogy elérje célját.A Bonnie Prince Charlie-féle  jakobita lázadás,ahogy szinte minden esemény a történelemben,a mítoszteremtő heroizmus és a szikár tények közt lavírozik megítélése szempontjából.A támogatói egy fiatal,ambiciózus vezér és hősies felföldi támogatóina szabadságharcaként írják le.A kevésbé elfogultak azonban soha nem felejtik el megjegyezni,hogy Charlie herceg fiatal kora ellenére már egy masszív alkoholista volt,aki ittas állapotában sok olyan megnyilvánulást tett amiknek köszönhetően szimpatizánsokat vesztett a nemzetközi politikában(például a poroszokat) és a sajátjai közt is(például amikor a felkelés utolsó szakaszában a skót felföldi jakobitáknak beadta,hogy az angol jakobitákkal egyesülve eltudják foglalni Londont).Másrészt megosztja a korszak megítélését az is,hogy amíg a skótok előszeretettel állítják be 1745-öt egyfajta szabadságharcnak,a valóságban ez nem egy skót-angol direkt háború volt,sokkal inkább azonos nemzetiségű de különböző vallású és lojalitású emberek testvérharca.A mi szempontunkból ez most mellékes is.Maradjunk egy viszonylag szűk időszaknál,mikor is Bonnie Prince Charlie megszerzi a felföldi skót klánok támogatását és elindul elfoglalni Edinburghot.Az eleinte lesajnált,nem eléggé komolyan vett ifjú trónkövetelő és a highlanderek ellen végül mégis csak komolyabb haderőt volt kénytelen bevetni az ellen.Sir John Cope tábornok és vöröskabátosai már javában készültek,hogy leverjék az általuk csak haramia csapatnak titulált highlandi klánok egyesült erőit.A találkozó végül a ma már csak prestonpansi csatának nevezett ütközetben csúcsosodott ki.Cope tábornok csapatai percek alatt elbukták a csatát,hatalmas szégyenben menekültek a highlandi csapatok elől.A győzelem utat nyitott Charlesnak,aki napokkal később elfoglalta Edinburghot,gyakorlatilag ellenállás nélkül.

És most ugorjunk egy nagyot visszafelé időben és helyszínekben is.Talán mindenki hallott már Hódító Vilmosról és a hastingsi csatáról.Vilmos az angolszász dinasztia gyermektelenségére hivatkozva magának követelte Anglia trónját,amit ekkor II.Harold bitorolt.A fellángoló konfliktus mint norman-angolszász háború vonult be a történelembe,aminek végkifejlete az lett,hogy Vilmos Hastingsnél 1066-ban tönkreverte az angolokat,elfoglalta az országot és a trónt.Elkezdődött nglia norman korszaka ami alapjaiban változtatta meg Anglia teljes létét.A hastingsi győzelem után az ország déli apátságainak valamelyikében szorgos kispapok a kornak megfelelő módon állítottak emléket Hódító Vilmos győzelmének.Egy mai ismereteink szerint 70 méteres szőttesen mutatták be a kor politikai,hadi viszonyait és magát a hastingsi csatát.Ezt az alkotást mint a "Bayeux falikárpit" néven ismerjük.Hogy valóban falikárpit(tapestry) vagy csak egy szőttes az még vita tárgya.ITT bővebben olvashattok róla.Hogy mi köze ennek a mi témánkhoz?Ugorjunk vissza Skóciába,váltsunk ismét korszakot és meglátjátok!

2006-ban  Prestonpans falucska hagyománytisztelő lakói létrehozták a Battle of Prestonpans 1745 Heritage Trust nevű szervezetet.Ez az alapítvány azt a célt tűzte ki maga elé,hogy életben tartja a prestonpansi győzelem emlékét,bemutatja a csata helyszínét a látogatóknak,fesztivált,eseményeket,konferenciákat szervez az ütközetre tematizálva.Őszintén szólva az amúgy is mind művészileg,mind ténybelien súlyosan heroizált esemény talán csak egy kitörési lehetőség volt a környéknek a várható turisták termelte bevételeknek köszönhetően.De ha így is volt megemelem a kalapo előttük,mert mára a szervezet egy komoly desztináció és egyben figyelemreméltő hagyományőrző központ lett.Évente eljátszák a csatát,előadásokat tartanak,kiépítették a csatatér turizmust,stb.2009 márciusában ennek az alapítványnak a vezetői egy baráti beszélgetés kapcsán felvetették egymásnak,hogy a csata közelgő 265.évfordulója alkalmából valami különlegeset kellene csinálni,hogy még jobban odafigyeljenek a skótok asaját történelmük e kimagasló eseményére,illetve,hogy ugyanezt tegyék a világon bárhol ha szóba kerül Skócia.Az ötletek közt felmerült egy olyan megörökítése a csatának ami egy régi,közösségi művészeti ágra,a hímzésre épült.Elhatározták,hogy elkészítik a bayeux-i kárpithoz hasonlító prestonpansi kárpitot.De nem adják alább annál,hogy ez legyen a világ leghosszabb falikárpitja!

Hatalmas munkába kezdtek,végigjárták Bonnie Prince Charlie korabeli útvonalát és ott a helyiek közül önkénteseket toboroztak akik majd résztvesznek a kárpit hímzésében.Közel 200 önkéntes hímző jött össze,akik 2010 júniusára elkészítették a világ leghosszabb faliszőttesét,a Prestonpans Tapestryt.A mű 104 ,egyenként 1 méteres "panelekből" áll,és ezzel nagyjából 30 méterrel hosszabb mint a 11.században készült bayeuxi kárpit!

De mi köze ennek a whiskyhez??Semmi.

Illetve..annyi,hogy ez a falikárpit jelenleg Edinburghban van kiállítva a St.Mary templomban.Én pedig Edinburghban élek.És szeretem a történelmet.Meg a művészetet.Meg azt ha valaki ezekkel foglalkozik.És szeretem a whiskyt is.Ennyi bőven elég volt,hogy megnézzem ezt az alkotást és "természetesen2 keressem rajta az esetleges whiskys utalásokat.Nem voltak illuzióim,hogy ez a mű pont erre lesz kihegyezve,arra gondoltam csupán,hogy talán egy-egy quaich(tradicionális skót whisky ivóedény) felbukkan a szőttesen és érdekességképp lefotózom.Nos,a kárpiton nincs quaich.Még csak whiskyre való utalás sem.De találtam rajta három olyan nevet,ami a mai napig jelen van a whisky világában.Ez már elég volt,hogy elinduljon bennem a vezérhangya:)Alább láthatjátok a képeket azokról a panelekről amelyeken felbukkannak azok a nevek amiket én előszőr a whisky világából ismertem meg.Bár készítettem saját képeket is,de azok szokás szerint nemütik meg a publikálási minőséget,ráadásul a sötét teplomban a kis lámpákkal megvilágított szőtteselemek sokkal élvezhetőbbek élőben mint általam lefotótva.Ezért a bejegyzésben a hivatalos képeket használom.A Prestonpansi Csata alapítványának honlapját ITT TALÁLJÁTOK,míg a Prestonpans Tapestry létrejöttéről ITT VÉGIGNÉZHETITEK A PRESTONPANS TAPESTRY ÖSSZES ELEMÉT ,VÉGIG OLVASHATJÁTOK A PRESTONPANSI CSATA TÖRTÉNETÉT.

Az első név amit a whiskyhez köthetünk a falikárpit 18.paneljén bukkan fel.Ezen az elemen láthatjuk azt a hét felföldi nemest,akik elsőként csatlakoztak Bonnie Prince Charliehoz.Úgy ismerik őket,hogy "The Seven Men of Moidart" és emléküket őrzi hét darab fa is amiket azokban az időkben ültettek emlékezésül és a mai napig négy még áll belőlük.Nos a szőtt elemen a hét férfi közül a hatodik alak feletti nevet figyeljétek!Ő  William Marquis of Tullibardine,Duke of Atholl azaz William Murray,egy nyakas jakobita aki már a korábbi,1715-ös felkelésben is részt vett.William márki őseiről és róla magáról ITT olvashattok többet.Ez volt tehát az első olyan név amit kiszúrtam.A márki nevében ugyanis szerepel egy olyan "szó" amit mi whisky rajongók jól ismerünk.A Tullibardine.Mit tudhatunk a Tullibardine whiskyről és a lepárlóról?

A Tullibardine Distillery-t 1949-ben alapította egy walesi építész,Delme Ewans,akinek a neve később felbukkant a Glenallachie és a Jura lepárlók építészeként is.Bár a mostani lepárló környékén már évszázadok óta valamilyen formában készítettek alkoholt,az főleg a sörfőzdéjéről volt nevezetes.A mai napig őrzi a a whisky lepárló a marketingjében az 1488-as dátumot,amikoris IV.James király az uralkodásért vivott győztes csata után az itteni sörfőzde nedűjével koccintott a győzelemére és a trónra azon a helyen ahol ma  a lepárló áll.A Tullibardine többször is tulajdonost váltott az évtizedek alatt,míg 1994-ben az akkori birtoklója,a Whyte&Mackay felújítás címszó alatt bezárta.Tudjuk mit jelent a "mothballed" kifejezés a whisky világban,többnyire azt,hogy a lepárlót meghatározatlan időre kivonják a termelésből.Egészen 2003-ig aludt a Tullibardine amikor egy konzorcium,a jelenleg is tulajdonos Tullibardine Distillery Ltd. megvette.Még abban az évben kiadtak egy 10 éves palackozást a megvásárolt raktárkészletből,és szintén abban az évben beizzították ismét az üstöket,elkészült az első lepárlás is.Ezt még hivatalosan,mint első "saját2 lepárlást nem dobták piacra,gyanítom,hogy majd két év mólva,amikor a whisky majd tíz éves lesz,megjelenik.Vannak arra utaló jelek,hogy a Tullibardine komolyan építkezik és készül a jövőre,hisz nemrég leigazolták az Arrantól az egyik legjobb márkanagykövetét,Louisa Young kisasszonyt és kinevezték kereskedelmi vezetőnek.A fiatal hölgynek óriási nemzetközi kapcsolati hálója van,bejárta a világot az Arrannal és nyilván ugyanilyen dinamizmussal képviseli majd a Tullibardinet is.Ez pedig nagyon jó döntés volt a lepárlótól.Amíg a Tullibardine nem tudja az új whiskyjeivel ellátni a piacot,az energiáit a háttérmunkára összpontosította.Felújított,befektetett a látogatóközpontba ami biztosítja a cashflowt,kicsit felturbózta a raktárkészleteiből a jobb whiskyket pár utóérleléssel és készül a közelgő jövőre.Maga a márka sajnos elveszette a reputációját,így nem lesz egyszerű betörnie ismét a piacra de a tulajdonsok bíztató adatokat szolgáltattak az üzleti eredményeikről,így úgy tűnik a stabil háttér adott,hogy a minőségre koncentráló whisky készítő szakembereik nyugodtan dolgozhasanak.A Tullibardine whisky egy könnyen iható,lágy,malátás könnyed jegyeket viselő ital.A jelenlegi tulajdonos alatt megjelentek vintage kiadások(pl 1964,1966,1973,1986,1988) ,egy 40 éves 1968 tétel,számos utóérlelés(port,marsala,moscatel,sauternes,banyul,pedro ximinez,rum,stb),pár limitált single cask megjelenés.Legutóbb Tullibardine Aged Oak néven mutattak be whiskyt 2009-ben,ami egy keverése az "új" whiskynek egy kevés 15 éves whiskyjükkel.Pár kép a palackjaikról(Vintage 1964,Vintage 1988,Tullibardine Port 1993,Aged Oak):

Nézzük,hol és mi a következő név a hímzésen ami a whiskyhez köthető!A 32.panelen látható jelenetben Cope generális haditanácsot tart.A generális azt hiszi,hogy a felföldiek az összes átjárót ellenőrzésük alatt tartják,ezért ő elvonul Inverness felé.A haditanács helyszíne Dalwhinnie.

Nos,akkor Dalwhinnie!A Dalwhinnie Distillery jelenleg a Diageo tulajdonában van,1897-ben alapították.Sokáig ez a lepárló volt Skócia legmagasabban fekvő aktív distilleryje,de tudomásom szerint a 2008-ban ismét termelésbe állított Braeval Distillery(Braes of Glenlivet-Chivas Brothers/Pernod) magasabban helyezkedik el.A Dalwhinnie ismertségét annak köszönheti,hogy alapmaltja a Buchanan nevű blended whiskynek ami hatalmas népszerűséggel bírt Dél-Amerikában,így a tulajdonos ezt meglovagolva 1987-ben beemelte a Dalwhinniet a "Classic Malts" néven kiadott sorozatába.Ez az eredetileg hat diageos whiskyt átfogó sor a mai napig az egyik legjobban promótált sorozat.A hat eredeti classic malt a Lagavulin,Talisker,Glenkinchie,Oban,Cragganmore és a Dalwhinnie.Ez a hat palack egy kis állványon gyakorlatilag az összes olyan helyen a világban ahol single malt whiskyt kínálnak,ott van.A Clasic Malts sorozat később folyamatosan bővült de ez a hatos az eredeti sor a sorozatban.A Dalwhinnie egy remek bevezető malt,nagyon népszerű a hölgyek körében is mert egy könnyen iható whisky de a 43% alkoholerősség már egyben markánssá is teszi.Az alap Dalwhinnie 15 éves,ez a legismertebb.1998-ban mikor a Diageo a Classic malts sorozat hat alapító tagját alávetette egy-egy utóérlelésnek-ez a Distiller's Edition nevű sorozat-akkor a 15 éves Dalwhinnie plusz pár év friss oloroso hordós érlelést kapott.Az alapkínálat része a Manager's Choice single cask sorozatban kiadott 1992-es refill amerikai tölgyhordóban pihent Dalwhinnie is(51%).Rajtuk kívül hivatalos palackozásként ismert még egy-egy 20,29 és 36 éves limitált verzió is.Független palackozásként nagyon ritka,én még nem is láttam.

Haladjunk tovább Bonnie Prince Charlie történetében és nézzük felbukkan e még bármilyen név ami köthető a whisky világhoz.A 26.panelen azt örökítették meg,ahogy 30 000 font vérdíjat tűznek ki Bonnie Prince Charlie fejére.Az aki ennyit áldozott volna az ifjú Stuart elveszejtésére (és valószínűleg II.György angol király későbbi jóindulába is befektetve) Marquess of Tweeddale.A Tweeddale pedig egy blended whisky neve.

Elég érdekes története van ráadásul egy kis aktualitás is befigyel.A Tweeddale egy olyan kevert whisky amit egy J&A Davidson nevű cég terméke volt Coldstream városkában.Ez a cég 1820-ban alakult,tulajdonolt egy sörfőzdét,egy pubot és egy fűszerkereskedést is.A kor szokásainak megfelelően saját kevert whiskyket állítottak elő és foglalkoztak egyéb szeszes italokkal,pl rum kereskedéssel is.Hozzájuk csatlakozott 1895-ben Richard Day nevű fiatalember aki 1923-ban átvette az üzletet.A Tweeddale blend receptjét is jól ismerte,hiszen az iskolából kikerülve azonnal elhelyezkedett az emlitett cégnél.Day úr gondosan megőrizte az eredeti receptet tartalmazó füzetet és az később egyfajta örökségként,emlékként szállt apáról fiúra a Day családban.A füzetben 1899 és 1916 közti időszakból van adat a Tweeddale blend összetevőiről.A második világháború idején a Tweeddaale készítése leállt.Richard Day 1965-ben meghalt,abban az évben amikor megszületett dédunokája.Ez a fiatalember 2009-ben megalapította a Stonedean nevű céget csak azért,hogy a családi örökségként birtokolt kevert whisky receptjét felhasználva ismét megjelenjen a Tweeddale blend a piacon.

Sikerült is neki!2010-jelent meg a Tweeddale blended whisky ismét.10 éves korral jött ki,az eredeti recept szerinti összetevőkkel.Ez konkrétan azt jelenti,hogy a nem hűtve szűrt,46%-os blend kilenc whiskyből áll.50% grain whisky és 50% single malt.Mindegyik whisky single cask.A grain whisky 10 éves, a nyolc highlandi,lowlandi,speysidei és islay single malt pedig 10 és 21 év közti.Ez volt az első kiadás tavaly(batch 1).Idén megjelent a batch 2 ami már 12 éves korjelzést kapott.Az idei keverésben a grain whisky 15 éves,sherry butt hordóbó származik.Hét single malt ugyanaz mint a 2010-es,csak egy évvel idősebbek,míg egy single malt egy 14 évesre lett cserélve egy más típusú hordóból.A whisky elég jó kritikákat kapott idén,limitált megjelenésű és szép mögötte a történet is.A két Tweeddale:

A 46.panelen azt láthatjuk,hogy a highlanderek masíroznak tovább Edinburgh felé.A hímzés közepén feltűnik egy kisváros neve.Linlithgow.Ez a helység a történelmi adatok szerint Mária,a skótok királynőjének szülőhelye.De jelen esetben minket jobban érdekel whisky szempontjából.Linlithgow pedig a mérete ellenére valamikor hét lepárlónak is otthont adott.Ez a kis lowlandi település azonban egy lepárlónak köszönhetően maradt fent igazán a whisky térképen.Ez a lepárló pedig a St.Magdalene.

Az alapítási éve a múlt homályába vész,de az biztos,hogy a hasonló nevet viselő korabeli ispotály vagy kórház leprásokat gyógyító területén épült valamikor az 1790-es évek körül.Ez az egyik legszebb nevű lepárló sajnos már nincs meg,1983-ban a nagy bezárási hullámban az elsőként esett el.Az épület helyén ma lakások állnak de a pagodatető megmaradt,az a lakóépület szélső eleme az eredeti helyen.Nagyon nehéz ma már St.Magdalene single malthoz hozzájutni,roppant keresett whisky.A termelési időszaka alatt főleg blendekhez használták de a Diageo single maltként megjelentette a Rare Malts sorozatában többször is.A whisky Linlithgow néven is kijött pár limitált mennyiségben.Maga az ital egy elképesztően finom,gyönyörű lowlandi single malt,köze nincs ahhoz amit jelenleg lowlandi minőségként ismerünk.Méltó ehhez a szép névhez amit visel!(megjegyzem,a másik lowlandi már eltűnt lepárló a Rosebank szintén imádnivaló whisky).

Nos,ezt a négy nevet leltem fel a világ leghosszabb falikárpitján,a prestonpansi csatát bemutató Bonnie Prince Charlie-féle jakobita lázadás történetéből.

Talán kicsit furcsa bejegyzés ez,de remélem jól szórakozott aki olvasta.Javaslom,hogy nézzétek végig a linkek alatt található oldalakon a teljes történetet,a falikárpitot mert érdemes.

Nekem nagy élmény volt megnézni ezt az alkotást,belemerülni egy kicsit a skót történelembe,elgondolkozni a közösségi szellem meglétén és bővíteni a repertoáromat a whisky ajánlásaimat tekintve:)

Slainthe Mhath Prestonpans!:)