A whisky és a tenger kapcsolata mindig különlegesen szoros volt. Nem csak azért, mert sok lepárló a part mentén helyezkedik el, nem csak azért mert az ital a partmenti raktárakban érlelve átvette a tengeri környezet jellegzetes aromáit, még csak nem is azért mert a tenger volt az út,ahol az whisky mint árú,eljuthatott Skóciából a világ minden tájára. De a mára sikeresen levetkőzött "férfiak itala" kép ellenére a whisky még mindig szívesen jeleníti meg magát a kihívásokat kereső és azokat legyőző, kalandor emberek állandó kísérőjeként. Így volt ez, amikor a Benromach szponzorálta a világkörüli yacht versenyt,amikor a Talisker a Bounty elűzött kapitányának útját újra végig hajózó eseményhez adta a nevét,vagy amikor szintén ők az önkéntes alapokra épülő, tengeri mentőhajósok állandó támogatói lettek.De szponzorált már evezős kihívást a Glenlivet is,a Tobermory is nevét adta egy vitorlás versengéshez, és még lehetne sorolni. A tengerhez mégis egy lepárló van igazán érzelmileg közel. A skót szigetvilág nélküli szárazföld legészakibb lepárlója,a Pulteney Distillery.

A Maltbank Herald állandó olvasói jól ismerhetik már az Old Pulteney "flottáját". A történelmi korra visszatekintő Isabella Fortuna vagy a Good Hope nevű drifterek mellé most egy teljesen más típusú hajó csatlakozott. Az Old Pulteney a Jock Wishart nevű hivatásos kalandor vezette kihívás mögé állva,szponzora lett a " Row to the Pole " nevezetű eseménynek. A Row to the Pole lényege az volt, hogy egy kis csapatnyi férfi egy speciális evezőshajóval a kanadai partoktól, elsőként a világon, felevez az Északi sark csúcsáig. Az extrém körülmények közt tervezett kaland mellé ideális támogatónak tűnt egy whisky lepárló,asszociálva a hideg ,nehéz környezet egyetlen melengető dolgaként.Az Old Pulteney nem is vacillált,nem csak,hogy támogatta a kalandot, hanem a hajócska neve is Old Pulteney lett. Ez a speciális egység végül 33 nap alatt leküzdötte ezt a kihívást,sikerre vitte az Old Pulteney nevét és tovább erősítette a képet,hogy a mai világban is vannak még klasszikus értelemben vett kalandorok. A csapat vezetője, Jock Wishart világszerte ismert a sarkvidéki gyalogos expedícióiról,világkörüli hajózási kalandjairól vagy épp az óceánon keresztüli evezési rekordjáról.Ez a  vizi és sarkvidéki tapasztalatokkal rendelkező ember maga köré gyűjtött egy motivált csapatot és belevágott idén nyáron az északi kihívásba. Az extrém feladatot olyan emberek vállalták, akik közt van korábbi antarktiszi túrákban edződött ember, afganisztáni és norvég téli hadviselési kiképzésben részesült fiatal katona,egy tapasztalt evezős és vitorlás,egy extrém kalandokat filmező operatőr,és egy Nepálban trekkinget oktató hegymászó,aki amikor nem mászik,úszik,hajózik,akkor egy bárt vezet az Aplokban. Ez a hat fős csapat volt az Old Pulteney legénysége.

Jock Wishart és az Old Pulteney

A lepárló pedig az mellett,hogy a nevét adta a világ első antarktiszi evezős kalandjához kreált egy whiskyt is az eseményhez. Ezt a whiskyt küldte utánam Magyarországra a lepárló (amíg magam a budapesti Whisky Show vendége voltam:),tesztelésre,a megjelenésével egyidőben.Innen is köszönöm a Old Pulteney kedvességét és Lukasz barátom segítségét! Thanks Lukasz !!

Nézzük,mit tudhatunk a whiskyről!

Ezt az egyedi kiadást Stuart Harvey lepárlómester alkotta a világ egyik legkeményebb kalandjához igazítva. A palackozás érdekessége, hogy 35 cl -es kiadásban jelenik meg, és a csomagolása egy vitorlavászon tasak az expedíció logójával.Nagyon jól néz ki! 3000 palackocska jelenik meg ebben a formában ebből az ex-sherry és ex-bourbon hordókból válogatott házasításból. Az alkoholerőssége 40 % -os ,ami  meglepően alacsony egy extrém hideg körülményekhez igazított lélekmelegítőhöz. A whiskyk kora  vegyes,a legfiatalabb, ha minden igaz, 8 éves, a legidősebbről nincs infóm.

Illat: Nagyon friss,üde de egyszerű illatok. Jellegzetes sherrys jegyek lágysága mellé gyümölcsös karakterek csatlakoznak. Alma,körte,kis savanykásság és egy lehetnyi tengerpermet. Ez utóbbi a picit sós,picit halas,furcsa illat ami általában a vízparti lepárlók és különösen a Pulteney jellegzetessége.Egyik irányba sem leng ki az illat,talán túl kiegyensúlyozott.

Íz: Könnyed,kellemes.Olvadt citromfagyi,rostos körtelé,egy kevés mogyorós kesernyésség.A sós aromák visszavonultak,nincs benne tized annyi extremistás sem,mint amit az ember várna tőle. Se a sherry,se a bourbon jellegzetessége nem kerekedik felül,szép balansz de nem túl izgalmas.Minimális tölgy,vanilia.Narancshéj.

Lecsengés: Ez tetszik a legjobban. Hosszas és erősen citrusos.Friss és üde.

Összességében egy egyszerű,szépen harmonizáló aromákkal teli ,mindennapok whiskyje.Meglepően friss és citrusos.Nem igazán tudom elképzelni egy antarktiszi fagyvihar közepén,de talán pont ez benne a finesz,hogy a vaniliás,citrusos üdeségével és a hátteret adó ,sherrys tölgyhöz köthető aromákkal visszacsen valamit a hidegbe belefáradt kalandorok lelkébe.

Az Old Pulteney hamarosan dizájnt vált. Hangsúlyosabb lesz a tengerhez kötődés és nemesednek a betűk a csomagoláson. Egy ilyen kaland mellé támogatóként felsorakozni remek lehetőség a lepárlónak. A kiadás egyedisége szintén sikeres projektnek tűnik. A whisky pedig kellemes és alkalmas arra,hogy megszeretesse a single maltot, és magát az Old Pulteneyt is a kíváncsi vásárlóval. Még akkor is, ha a klasszikusnak mondható Old Pulteney világtól ez a kreáció picit távolabb áll. Persze,nem kell mindig kaviár.Illetve hering,hogy a Pulteney világánál maradjunk.

Néha kell egy kis lágy üdeség.