A Szedervölgyből ( GlenDronach -Valley of Brambles ) egyszerre három új variációról érkezett hír a reggeli postával . Köztük egy formabontó , egy jól ismert és egy jól bevált verzióval. Új GlenDronach palackozások tőzegelve, utóérlelve , hordóerősséggel.

Az első új palack pontosan az, amit sokan vártak de legalább ugyan annyian - sőt,azok is akik várták - féltették tőle a GlenDronachot . Tőzeges Dronach . Már csak ez hiányzott. És ez a mondat ezúttal abszolút nem pejoratív kiszólás. Tényleg ez az a variáns amit a modern GlenDronach még nem mutatott meg és ez lesz az a kiadás ami végérvényesen segít eligazodni a lepárló stílusát illetően . Az eddig is nyilvánvaló volt , hogy újraéledése óta a GlenDronach a sherried maltok trónjának új tulajdonosa és ezt a bárhogy is sikerült tőzeges kiadás sem fogja megváltoztatni. Ellenben nyithat egy olyan frontot ahol a lepárló ismét rövid idő alatt élre törhet .

Általában a tőzeges whiskyt féltik a sherry hordóktól pedig egyáltalán nem kellene. A probléma ha adódik, akkor az vagy a tőzeg és a tőzegelés helyességén múlik ,nem feledve persze azt a tényt sem, hogy jó érlelés csak jó hordóban működhet.Mivel ez utóbbiból a GlenDronach jól el van látva a kérdés már csak a tőzegelés maradt.

Tényszerűen a GlenDronach Peated egy 25 ppm fenoltartalmú , korjelölés nélküli , 46 %-os alkoholfokkal megjelent single malt . A hordókról pedig tudjuk, hogy egy klasszikus ex-bourbon érlelést kapott a párlat aztán egy rövidebb időt eltöltött oloroso és pedro ximenez hordókban is. Vagyis maradt a sherry vonal a háznak megfelelően de a bourbon érlelés és a NAS kiadás sokkal inkább mutat azonosságot a csalódást keltő Hielan nevű GlenDronach malttal. Pláne ha ehhez hozzávesszük,hogy általában a nem ilyen karakterekre épülő housestyle esetében a tőzeg remekül alkalmas arra, hogy elfedje a fiatal whisky hiányosságait és egy adagnyi érdekességet csempésszen az adott cuccba. Eleget , hogy a marketingesek boldogok legyenek az eladott mennyiség után. És akkor meg is érkeztünk. Essünk túl egy kis moralizáláson a lepárló tekintetében, aztán haladjunk, mert a valóság az, hogy-mint lentebb a véleményem kapcsán látjátok majd - semmi új, csak a mostanában sokat ismételt, lassan lózunggá váló kinyilatkoztatások. De azért nem árt képben lenni .

Nagyon úgy fest , hogy a még elfogadható stílusban lekommunikált és a lehetőségekhez mérten elegáns és fogyasztóbarát bejelentése a GlenDronach 15 Year Old Revival három évre való szüneteltetésének eddig tudta menteni a nyilvánvaló tényt , hogy a pozicióharc és a készlethiány nem engedi a lepárlónak folyamatosan tartani azt a színvonalat és kínálatot amit 2008 óta ismerünk. Oké ,ezt tudtuk . Eddig tudta tartani a GlenDronach azt a helyzetet , hogy a korjelölt ,heavily sherried maltjaik ilyen remek árkategóriával bírják a tempót. Az első és legfontosabb ok persze , hogy a készlethiány. Az előző tulajdonos nem csak a hordókkal nem bánt kesztyűs kézzel és nem csak a lepárló stílusát higította fel , hanem a termeléssel sem törődött úgy , ahogy egy önálló maláta whisky készítésére berendezkedett lepárlónál kellett volna. Ezen nincs mit csodálkozni, a GlenDronach nem is ezt képviselte a Billy Walker vezette csoport érkezése előtt. Annál inkább utána ! A pár hónapja megjelent Hielan nevű ,8 évvel korjelölt bourbon-érlelés ( jó adag sherried malt hozzáadásásával ) hivatalosan kommunikálva ugyan egy " fiatal korjelölt " piaci rést igyekezett betölteni és egyesek az Octarine utódjának tartották , a valóságban a Revival helyére érkezett. Ez akkora kontrasztot okozott mind az alapsorban mind a rajongók tudatában, hogy a Hielan még akkor sem lehetett volna sikeres ha amúgy jó. Nem az, a GlenDronach reputációhoz mérten semmiképp nem az. Azokban a napokban azért még nyugtatta magát az ember, hogy a 21 éves Parliament vagy az évente kétszer kidobott Single Cask sor még igy is megtartja a hírnevet. Aztán jött ez a Peated cucc...

Ahogy fentebb írtam, ezzel alapvetően semmi baj nem lenne, hiszen mindenki kiváncsi volt mire menne a tőzeggel a GlenDronach. A gond megítélésem szerint az időzítés . Ismételjük csak át , hogyan érkezett meg a Peated ? 46 % abv , NAS, bourbon és egy kis PX-Oloroso kombó a végén . Ez bizonyosan nem az az út , amit a GlenDronach a 12-15-18-21 éves sherried maltjaival lerakott ,komoly munkával, elhivatottan. A helyzet az , hogy itt már nem csak a Revival visszatéréséig eltelő három évet áthidaló megoldásnak tűnik a jelenlegi koncepció , sokkal inkább egy csapdahelyzetnek amiben a cél a pozició és a marketingeredmények megtartása. Nem gondolom, hogy kétségbe kellene esnünk a GlenDronach kapcsán, tudják mit csinálnak. De pont ők voltak azok akik határozotan képviselték azt , hogy amit ők eldöntöttek, ahhoz tartják magukat. És ezt amíg bírták meg is tették . Teszik most is talán de a Hielan-Peated vonal inkább görcsösnek hat mint tudatosnak. Az egyetlen tudatosság az , hogy addig is termel a lepárló , figyelünk a brandre . De őszintén szólva ha a GlenDronach ezentúl három évig maradna a Single Cask sornál , hozná a tartható korjelöltjeit és a fiatal, hordóerősségű cuccai is sherried maltok lennének teljes egészében , akkor ugyan úgy megtartaná a lepárló a rajongók tiszteletét és a figyelmet maga körül mint ezzel a jelenlegi koncepcióval.

Azt azért ismételten megjegyezném , semmi baj nincs a tőzegelt kiadással, se azzal,hogy a GlenDronach igyekszik tartani a pozicióját. A gond a hajszával van. Meg azzal,hogy ma már azt is féltjük aki máshogy csinálja, nem csak azt aki bajban van. A csavar a történetben annyi lehet , hogy a peated-sherried vonalon legalább annyi eséllyel lehetne élre állni mint anno a sherried malt kategóriában. Egyszer már bejött a szedervölgyieknek . A magam részéről legalább annyira szurkolok annak, hogy ne történjen meg -ezzel a koncepcióval semmiképp - mint annak, hogy legyenek ismét iránymutatók.

A második újdonság egy jól bevált receptet követ , szemben a járt útról letért tőzeges vonallal . A GlenDronach 19 Year Old Madeira Wood Finish a lepárló boroshordós utóérleléseit tömörítő sorozatban kapott helyet . Ez a kiadás a tizenkilenc évével a Wood Finish sorozat jelenlegi legidősebb variációja . Az alkoholfok 46 %-os , a megjelenés viszi tovább a kifinomult , színes dizájnt és a madeira hordó remekül illeszkedik a jellemzően édesebb aromákat a whiskyhez csempésző fahordókhoz ( sauternes, tawny port , marsala , moscatel ).

Az aktuális trió harmadikja a jól ismert Cask Strength sorozat ötödik eleme. GlenDronach Cask Strength Batch 5. viszi tovább a pedro-ximenez - oloroso kombinációt , továbbra is NAS, fiatal GlenDronachról van szó és valljuk be, a kezdeti adagokhoz mérten a sherry behatások is mintha kevésbé lennének dominánsak az érlelés ellenére. Erre pedig egy válasz lehet . A whiskyhez használt hordók lassan fáradnak és ezen nem segít az sem, hogy maga a whisky idősebb nem ( és reméljük ennél fiatalabb sem ) lesz. Oké, sherried hordóerősségű cuccként ez még mindig ott van a top háromban, bár ezt a reputációt inkább a Batch 1-2-3-nak köszönheti a Dronach. Itt azért vannak vetélytársak , érdekes módon inkább azért mert a korjelölés nélküli kiadások itt nem hátrányként viselik "kortalanságukat" . A nagyágyú Glenfarclas 105 és az Aberlour a§bunadh mellett a Dronach Cask Strength küzd a Glengoyne Cask Strength , Tomatin Cask Strength, Tamdhu Batch Strength hasonló koncepciójával és akkor még nem is beszéltünk a nem adagokban de alapsorban megjelenő Highland Park Dark Origins , Glenlivet Nadurra Oloroso cuccokról. Ez nem egy rossz kategória ,ha az ember a 105 -abunadh vonalhoz igazodik.

A GlenDronach Cask Strength Batch 5. ezúttal 55.3 %-os alkoholerősséggel érkezett.

Ez tehát a 2015-ös év utolsó adagja a szedervölgyi szeszfőzdéből . A legdurvább megjegyzés erre a trióra a GlenDronach legerősebb piacának számító németalföldi malt rajongóktól érkezett, akik szerint a jelek azt mutatják a GlenDronach szemenköpi épp az elmúlt években felépített arculatát . Mások kicsit finomabban fogalmaztak és pragmatikus okokkal indokolták mind a tőzegelt kiadást,mind az új hordóerősségű minőségét .

Én azt gondolom , hogy a madeira érlelésben semmi meglepő , tulajdonképpen szinte már csak ez hiányzott a wood finish sorozatból, várható volt . A tizenkilenc év pedig manapság tiszteletet parancsol. A Cask Strength szerencsére tartja a px-oloroso kombót, azonban tény , sokkal több lenne benne annál,mintsem megmaradjon egy rutinból kidobott cuccnak. Talán a Revival visszatéréséig a C.S. széria simán alkalmas lenne tartani a lepárló által féltett figyelmet és megítélést .

A Peated ? Az meg lehet eső , lehet sár . Talán az időzítés és az érlelés nem a legideálisabb,átgondolásra szorul. Meglátjuk.

Egy dologban nincs vita . Abban,hogy a GlenDronach olyan hírnevet szerzett a sherried maltokkal és a Single Cask kiadásaival , amit kár lenne feladni. A türelem a rajongóktól sokkal nagyobb a GlenDronach tekintetében mint bármely skót lepárlónál. Ez pedig legalább olyan erős mint egy jó szedervölgyi dram.